oktatáspolitika
A PISA-számok mindig jó alkalmat adnak arra, hogy beszélgetés kezdődjön az iskoláról, de arra biztosan nem, hogy bármilyen következtetést vonjunk le az iskolarendszer állapotáról. Ugyanis fogalmunk sincs, mit mérnek, a teszteket soha nem hozzák nyilvánosságra. Olyan ez, mintha kapnánk egy elégtelent, de nem nézhetnénk meg, mit rontottunk el.
Szembetűnő, hogy valamiért minden tanév elején kényszeresen „a legdurvább” órarendet szokás keresni, valamiféle versenyt hirdetve, amelynek keretében a szülők egymásra licitálhatnak, melyikük tagozatos iskolába és plusz edzésre járó gyermeke a legszerencsétlenebb. Ártana valakinek, ha egyszer sikerülne a jó példákra ráirányítani a figyelmet?
Van-e egyáltalán szükség Nemzeti Alaptantervre?
A Nemzeti Alaptanterv gyakorlatilag ideológiai sorvezető. A Nemzeti Alaptanterv legfőbb hibája az, hogy van.