A mi húsz évünkről van szó – Gyurcsány Ferencről

Egy fontos temetésen egy fontos szónok több mint harmincöt éve egy ország elmaradt esélyeit is temette, elmaradt lehetséges múltját, ennek a meg nem történt múltnak a jövőjét. Orbán Viktor tette ezt Nagy Imre és társai újratemetésén. Ilyesmit lenne érdemes végiggondolni most is, Gyurcsány Ferenc stiláris extravaganciáinak sokadik felemlegetése helyett és mellett.

Persze, emlékezetes, lassan húsz éve idézzük, hogy kell-e még valamit mondania Ildikó szerint, hogy lárifári, miniszterelnök úr, Borbély Szilárd megrázó drámájába, Az olaszliszkaiba beleszőtte az őszödi beszéd mondatait, évtizedek elmaradt lehetőségeit, be nem váltott reményeit, reménytelenségét megszólaltatva, hogy tudniillik mindenki tudja, elkúrtuk. Igen.

De talán nem ez volna a lényeg. Tévedés azt írni, hogy az elmúlt húsz év öröksége az a romhalmaz, amelyet Gyurcsány és Orbán hagyott ránk. Érthető, de önfelmentő tévedés. Ez az időszak a mi húsz évünk volt, őket is mi csináltuk. Húsz év volt, húsz év a jó esetben úgy hetven-nyolcvanévnyi életünkből, kár lenne lárifárizással elintézni.

Evidensen igaza van Török Gábornak: kevés az aktuálpolitikai jelentősége ennek a bejelentésnek, csak egy szimbolikus pillanat, ami esély arra, hogy megpróbáljunk valamit gondolni erről a nevezettek nevével fémjelzett húsz évről. Gyurcsány Ferenc megjelenésekor is problémás múltú, de képességes emberként is esély volt, ahogy – ugyancsak képességes emberként – esély volt Orbán is.

Gyurcsány Ferenc elképzelést, ígéretet, valamiféle jövőt célzó javaslatot hozott a politikába a 2000-es évek első felében, egy épp lejáró szavatosságú nyugati elképzelést, amelyet a nagymúltú szociáldemokrácia utolsó gondolatának, vagy, vérmérséklettől függően, utolsó felhígításának, akár utolsó árulásának is lehetett tekinteni az árulások hosszú sorában, 1914-től fogva. A blairizmust-schröderizmust, a baloldaliság végső maradékainak kibékítési kísérletét a jóléti államot végérvényesen leépítő „liberalizálási, államtalanítási” folyamattal.

Hozzávetőleg akkor indult el vele, amikor Németországban és az Egyesült Királyságban már elkezdtek búcsúzkodni tőle, ahogy a szociáldemokrata pártok hatalmi aspirációitól is. Kontinens-szerte. Gyurcsány Ferenc jellegzetes hazai ízeket nem nélkülöző bukása (a vonatkozó frappáns idézetektől eltekintenék, mindenki megtalálja őket a Facebook-falán milliárdnyi másolatban) szépen beleillett a sorba, csak mi mindig mindenről lekésünk, tudvalevőleg.

Azóta Magyarországon sincs baloldali politikai gondolat, így természetesen szervezett baloldal sincs. A politikai versengésben pedig, a NER megszületése óta, az van, hogy miért nem áll félre Gyurcsány Ferenc...