A koronavírus-járványra lezárással, az orosz–ukrán háborúra szankciókkal, de a csernobili katasztrófára is azonnali embargóintézkedésekkel reagált a világ. Arról vitázhatunk, hogy jól, időben és megfelelőlen reagált-e, de valahogy reagált. A klímaváltozás azonban nem vált ki ilyesmit. Valahogy úgy áll hozzá az emberiség, hogy a vírus, a háború, a radioaktivitás embereket betegít, illetve öl meg, ezért fel kell lépni valahogy a halálesetek csökkentése érdekében. A globális felmelegedésnél viszont az a hamis kép tapadt meg az emberek fejében, hogy az kellemetlen ugyan, de belehalni nem lehet, így hát ráérünk arra még. Legalábbis én, meg a családom, a szeretteim a közeljövőben nem fogunk így járni. Pedig igen. Bárki lehet áldozat. Csak ettől mégsem félünk eléggé.
Európának csak a nyugati felében 10 ezren haltak bele a sokkoló hőségbe és annak (mellék)hatásaiba. De egy időre elmúlt a kánikula, így a meleggel járó zsörtölődés, hüledezés és szörnyülködés is abbamaradt. Pont emiatt van, hogy a felmelegedést előidéző és nehezen tűrhetővé változtató okokról a legtöbben nem beszélnek. Ugyanolyan logikus ez, minthogy választást nyugdíjemeléssel (illetve annak beígérésével) lehet nyerni, nem pedig egészségügyi reformmal. Nyugdíjat minden hónapban utalnak, és úgy 2,4 millió ember, a lakosság egynegyede kapja. A rendszeren belüli akármilyen változás konstans, permanens módon érződik. Ezzel szemben nem egyszerre betegszünk meg, gyógyulunk fel, szülünk, jövünk a világra, vagy éppen halunk meg. Aki kórházba, rendelőintézetbe kerül, viszonylag rövid ideig tartózkodik ott, s igyekszik minél gyorsabban hazakerülni. S ha a bent tartózkodása alatt el is szenved valamit, ami miatt feljelentést vagy panaszt tenne, miután távozik, rendszerint gyorsan elmúlik a dühe és belenyugszik a helyzetbe.
Ugyanígy működik a kánikula is. Nem egyszerre tör rá a Földön mindenkire, még az évszakon belül és régiónként is eltérő módon hat, s néhány nap után az igazi hőcsúcs alábbhagy. S vele a dohogás is csökken. Jóval kevesebb embert érdekel már önmagában a jelenség, valamint a következmények. A rekkenő hőség miatt panaszkodni mindenki szeret. De hányan lennének benne abban, hogy ténylegesen csináljunk valamit ellene, feltárjuk az okokat és szembenézünk a következményeivel? Évekkel korábban interjúztam már lakóhelyemen a hőtérkép szakértőjével, Szondi-Prohászka Fannival, aki elmondta, hogy „növekszik a beépített terület, a hűsítő és átszellőző...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.