Az apolitikusság
Utcán sétálva, vonaton ülve, boltban – mindenki árgus szemekkel figyeli a parlamenti közvetítéseket, azok is, akik eddig szinte sosem. Most még nagyon izgatottak az emberek a politikától, de tartok attól, hogy hamar meg fogják unni, és akkor eljön újra az apolitikusság.
Apolitikus abban az országban lehet az ember, ahol minden rendben megy, és ahol a döntések nem érintenek mindenkit (vagy legalább az illetőt) brutálisan közvetlenül. A kérdés Magyarországon inkább az, hogy az átmeneti lelkesedés elengedő-e arra, hogy hosszú távon odafigyeljenek az emberek és ezzel valamennyire a demokratikus kultúránk is fejlődjön: lehessen vitázni, különböző álláspontokat ütköztetni, egyeztetni, kritizálni. Most nem éppen e felé halad a közélet.
Lehet, hogy valakit már nem érdekelnek a mindennapi hírek. De ez csak akkor fordulhat elő, ha megvan az a biztonság, hogy semmi eget rengető nem történik, azaz a politikai környezet kiszámítható és stabil, az életünkre nem lesz akkora hatással egy-egy döntés, ami miatt rá kéne cuppanni a híroldalakra.
A Tisza mintha maga is igyekezne semleges – apolitikus? – maradni, és csak olyanokat állítani, ami a lehető legtöbb ember tetszését elnyeri (ezt persze a Political Capital kutatása is megállapította). Sokszor kimaradt a szokásos társadalmi és szakmai egyeztetési folyamat a Tiszánál a választások óta eltelt hónapokban, vagy épp rendkívül unortodox módszert találtak a közvetlen kommunikációra, mint mondjuk egy Reddit-thread. Persze, sietni kell, helyre kell állítani a demokráciát, érthető.
Az apolitikusság is érthető, mivel a Fidesz-rendszerben az embereknek gyakorlatilag nulla ráhatásuk volt a politikai irányra, vezetésre, tényleg letojta őket a politika, és valóban nem volt semminek semmiféle következménye, csak valami elme kitalált valamit, aztán megszavaztatta.
De vajon jó lesz-e nekünk, ha újra elérkezik az apolitikusság időszaka, vagy épp ellenkezőleg, azért kell drukkolni, hogy minél involváltabbá váljanak az emberek? Vajon a politika iránt hirtelen feltámadt érdeklődés kiterjed-e majd a külpolitikára? Az emberek behatóbban, forráskritikusan, AI-kritikusan, álhír-kritikusan fogják-e vizsgálni a minket körülvevő világot? Felmerül az a kérdés is, hogy mi ebben a felelőssége a régi és az újdonsült (tiszás) politikusoknak, mivel ezeknek a közszereplőknek hatalmuk van: ők határozzák meg, hogy miről hall a nép, hiszen elsősorban az ő politikai tartalmaikat fogyasztják. Egyelőre...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.