Úgy néz ki, a Tisza-kormány kulturális miniszterének kedvenc filmje a Sógorom, a zugügyvéd. De legalábbis az újabb sógor kinevezésével a kabinet jó úton halad, hogy (az előzmények, a korábbi sógorbotrány, s egy másik bukott rokon után) a Sógország 2 is zajos kasszasiker legyen a botránybohózat kategóriában. Ez lehetne akár Móricz Zsigmond Rokonok című művének posztmodern színpadi változata.
Miután egy nappal a döntést kritizáló cikkem megjelentése (s más tiltakozások) után visszalépett Magyar Péter sógora, az igazságügyi tárca vezetésére jelölt Melléthei-Barna Márton, nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan feltűnik a közhatalom egén egy másik sógor. Mint az Iparművészeti Múzeum közleménye hírül adta: „Egy héttel azután, hogy felmentették a Magyar Természettudományi Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár és az Iparművészeti Múzeum főigazgatóját, Tarr Zoltán Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Miniszter jóváhagyásával dr. habil. Zsigmond Gábor, az MNMKK elnöke – mint munkáltató – kinevezte az új megbízott főigazgatókat az intézmények élére.” S egyebek közt, két másik kinevezés mellett dr. Jékely Zsombor az Iparművészeti Múzeum „megbízott főigazgatójaként folytatja munkáját.”
Csakhogy – mint a Tisza-ellenességgel nehezen vádolható, a kormányfő testvére által kiadott Kontroll megírta, a közleményből nem derül ki, „hogy volt-e pályázat, vagy ha az nem is, legalább többes jelölés, miként nem tudni azt sem, hogy miért ők lettek a befutók. Nincs szó a szövegben arról sem, hogy a megbízatás mennyi időre szól, és hogy ha lejár, a posztokért versengés indulhat-e vagy sem. És a közlemény elhallgatott még valamit. Azt, hogy az Iparművészeti Múzeum megbízott főigazgatója, Jékely Zsombor nem más, mint Tarr Zoltán feleségének testvére, azaz a miniszter sógora. A fideszes Navracsics Tibor nem is hagyta szó nélkül a rokoni szálat, Facebook-bejegyzésében szembesíti a Tisza Pártot a választási kampányban elhangzottakkal.”
A Redditen pedig úgy reagált az egyik felhasználó, hogy „nemcsak a tényleges összeférhetetlenséget kell elkerülni, hanem annak a látszatát is. Ez magában megmutatta, ez nem az elmúlt 16 év folytatása lesz. Most viszont Tarr Zoltán az Iparművészeti Múzeum megbízott főigazgatójává a saját sógorát, Jékely Zsombort nevezte ki. Nem azt vitatom, hogy Jékely Zsombor alkalmas lehet a feladatra. Önéletrajza alapján az. A kérdés ugyanaz, mint néhány hónapja: ha akkor a rokoni kapcsolat miatt helyes volt a visszalépés, most miért nem volt természetes az önkorlátozás?” Én is ugyanezt kérdezem. Hozzátéve azt is:
állandóan Handó Tündét, Orbán Győzőt, Orbán Gáspárt, Tiborcz Istvánt emlegetve, akkor ezt így hogy?
Főleg azután, hogy egy sógor már csúfosan belebukott ebbe. S azt követően, hogy az Országgyűlés Hivatalának főigazgatói tisztségére Divinyi Zsombort jelölték, akiről Hadházy Ákos azt írta: „Divinyi üzleti karrierje azt jelentette, hogy 2021-ben átvett egy kisebb számítógépes céget, amely ezután pillanatok alatt milliárdos forgalomra tett szert, mert hatalmas megrendeléseket kapott Rogán Antaléktól.” Ezután Magyar Péter a hozzászólásában úgy reagált, „Divinyi Zsombor tudomása szerint nem lett állományba véve, és szerinte nem is lesz.” A sógorblamázs, illetve ez után a kinevezés után melyik galaxisban tűnne jó ötletnek a Tarr-sógor kinevezése?
Ez történt egy másik rokonnal, a Fidesz gazdasági igazgatójának fiával, Tóth Tamással is, aki a NER-korszakban budapesti rendőr-főkapitány, majd a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka volt.
Akit a Tisza-kormány belügyminisztere, Pósfai Gábor a Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság élére nevezett ki, de aztán alig több mint egy héttel később ezt visszavonta, mivel a lapértesülés szerint Tóthot „sok bírálat érte tekintélyelvű vezetési stílusa miatt, az állományon belül olyan negatív a megítélése, hogy kinevezése egy komolyabb leszerelési hullám kockázatát is magában hordozta.” Ezek után az üggyel is foglalkozó riportomban megkérdeztem Pósfait: ilyen eset (hogy egy adott büntetés-végrehajtási, rendvédelmi vezető közvetlen családtagja, közeli hozzátartozója a kormánypárt vezető beosztású alkalmazottja, dolgozója, tisztségviselője) akár ma is előfordulhatna, tehát ennek jogi akadálya nincs? Terveznek-e olyan összeférhetetlenségi jogszabály-módosítást, törvényjavaslatot vagy egyéb új rendelkezést, ami kizárná egy ilyen fentebbi helyzet újbóli megismétlődését? Ha találnak olyan vezetői beosztású személyt, akinél a fenti vagy ahhoz hasonló rokoni szál van, elképzelhető-e, hogy törvényi felhatalmazás híján is (úgy, mint ahogy a hivatalban lévő miniszterelnök sógora esetén is történt) visszalépnek a kinevezésétől, illetve visszavonják azt? – faggattam az új tárcavezetőt.
A Belügyminisztérium a következőt válaszolta: „A kinevezést megelőzően elvégzett kötelező vizsgálatok semmilyen jogszabályi akadályt vagy összeférhetetlenséget nem állapítottak meg.” Tehát akár holnap is bekövetkezhet, hogy egy országos rendőri vagy büntetés-végrehajtási parancsnok édesanyja (vagy más közeli rokona) a kormánypárt gazdasági igazgatója – summáztam a cikket. Ezek után még inkább jogosnak érzem a korábbi sógoros publicisztikám megállapítását, hogy úgy néz ki, a leendő miniszterelnök belső holdudvarát éppúgy egyfajta klánjelleg lengi körül, mint a leköszönő kormányfőét. Melléthei-Barna, Divinyi és Tóth esete után simán benne van a pakliban, hogy Jékelyt is visszaléptetik majd. Csak hát ez kicsit olyan, mint amikor egy pasas részegen nőket zaklat egy szórakozóhelyen, utána pedig másnap, kijózanodva, a botrány hatására elnézést kér. Az első alkalommal úgy vélhetjük: milyen rendes ember, belátja, hogy vállalhatatlan, amit tett. De ha ezek után másodjára, harmadjára, negyedjére is előfordul a dolog, már némi alappal gondolhatjuk azt, hogy az illető egy alkoholista, akiből szeszes ital hatására előjön a notórius szexuális ragadozó.
A Tisza-kormányból pedig mintha hasonlóképp jönne elő a nepotizmus, a bukott káderek visszahozatala. Például legutóbb olyan embert jelöltek a katonai titkosszolgálat élére, aki a hírek szerint „fegyelmi vétséget követhetett el, engedély nélkül kutathatott az algíri nagykövet irodájában”. Az illetőt aztán Ruszin-Szendi miniszter jól meg is védte. Ezek után felmerül a kérdés: vajon hány olyan rokon és bukott káder lehet még kinevezve, akiről nem tudunk, mert valamiért nem lépte át a nyilvánosság ingerküszöbét, vagy simán nem vettük észre? Látható, hogy az új kormányzattól szintén nem áll távol a haverok, rokonok sutyiban-mutyiban való kinevezgetése. Amiért, ha lebuknak, bocsánatot kérnek – hogy aztán ugyanúgy folytassák tovább.
Borítókép: Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter napirend előtt szólal fel az Országgyűlés rendkívüli ülésén 2026. június 16-án / fotó: MTI/Bodnár Boglárka
Bejelentkezés