Közel száz napja ügyvivő kormány fungál Bukarestben, ahol a miniszterelnök nevét a szegénység szinonimájaként emlegetik, a matematikus államfő csúnyán elszámolta magát, a nemzetközi hitelminősítők pedig ugrásra készen várják, hogy rányomják a „bóvli” pecsétet az ország gazdaságára.
Ha Magyarország keleti szomszédját mondjuk Belgiumnak hívnák, egy pillanatig sem lenne feltűnő, hogy hónapokig nincs teljes jogkörrel felruházott kormánya. De mivel a jelentős mértékben központosított Románia nem hasonlítható össze az alkotmányos monarchiával rendelkező szövetségi állammal, amely akár mintegy 600 napig is képes ellenni kormány nélkül, a helyzet teljesen másként fest.
No de vissza kell kanyarodni kicsit az időben, hogy megértsük a Románia 1989-es rendszerváltás utáni történetében előzmény nélküli állapot okait. A bukaresti alkotmánybíróság 2024-ben a feje tetejére állította a belpolitikai életet azzal, hogy érvénytelenítette az államfőválasztás novemberi első fordulójának eredményét, amely alapján a szélsőjobboldali, szuverenista Călin Georgescu nyerte a megmérettetést. A taláros testület máig ható, politikai földrengést és társadalmi indulatokat előidéző határozatában arra hivatkozott, hogy az online térben csalások és szabálytalanságok egész sora ment végbe a függetlenként indult Georgescu javára, aki nulla lej kampányköltséget vallott be, holott eurómilliókat fordítottak a korteshadjáratára, továbbá a román szakszolgálatok szerint külföldi – orosz – beavatkozás is történt az érdekében.
A két világháború közötti román legionárius mozgalommal és a fasiszta Vasgárdával rokonszenvező Georgescu ellen az alkotmányos rend megdöntésére irányuló cselekmények, továbbá fasiszta, rasszista, idegengyűlölő szervezet létrehozása gyanújával büntetőeljárás indult, és a hatóságok el is tiltották a 2025 májusában megismételt elnökválasztáson való indulástól. Népszerűsége ennek ellenére sem kopott meg, sőt a románok jelenleg is benne bíznak leginkább a politikusaik közül, holott előszeretettel terjeszt konteókat és hajmeresztő nézeteket. Szerinte például Ukrajnát fel kell darabolni, és szétosztani többek között Románia és Magyarország között, a románok a teremtés óta lakják a szülőföldjüket, továbbá a víz nem H2O, hanem információ, mert memóriával rendelkezik.
Georgescu berobbanása – korábban egyetlen közvélemény-kutatás sem sorolta az esélyes államfőjelöltek közé – lendületbe hozta a szélsőségesen nacionalista, szuverenista tábort Romániában, és ezt a hullámot meglovagolva George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnöke hatalmas fölénnyel, a voksok 40 százalékának begyűjtésével megnyerte a tavaly májusi államfőválasztás első fordulóját. Teljesen neki állt a zászló (bizonyára sokan emlékeznek Magyarországon is, hogy elhíresült tihanyi beszédében Orbán Viktor akkori miniszterelnök név szerint említette a romániai kampányhajrában), viszont az ország összekapta magát, és megőrizte európai elköteleződését. Nicușor Dan, Bukarest akkori főpolgármestere hatalmas bravúrral több mint négymillió többletszavazatot gyűjtött be a döntő fordulóban, fordított, és maga mögé utasította az elnökválasztáson Simiont. Akinek politikai karrierjén egyébként sokat lendített a 2019-es úzvölgyi temetőfoglalás, a törvénytelen román parcella létrehozása a magyar világháborús sírkertben.
A nacionalisták előretörése miatt megszeppent, Nyugat-barátként emlegetett parlamenti alakulatok összezártak, és négypárti koalíciót hoztak létre, a liberális Ilie Bolojan vezetésével hivatalba lépett új kormány pedig nekilátott az ország legégetőbb problémái orvoslásának. Mindenekelőtt az európai uniós szinten rekordnak számító, 9,4 százalékos költségvetési hiány lefaragásának, ami kiadáscsökkentések és adóemelések „keserű koktélját” jelentette a lakosság számára: többek között befagyasztották a közalkalmazottak bérét és a nyugdíjakat, 19-ről 21 százalékra emelték az áfát, visszafogták az állami kiadásokat.
A megszorítócsomag és a drágulásgalopp jelentős társadalmi felzúdulást eredményezett, az egészségügyi dolgozók júliusban általános sztrájkot robbantottak ki (a munkabeszüntetést a bértörvény parlamenti vitája idejére felfüggesztették), és hasonló lépéssel fenyegetőznek a tanügyi és a rendvédelmi szakszervezetek is. A népszerűtlen intézkedések politikai síkon az ellenzéki, szélsőjobb AUR-nak kedveznek, amely jó ideje a legnépszerűbb párt Romániában, ugyanakkor Ilie Bolojan miniszterelnök neve gúnyosan a szegénység szinonimájává vált bírálói körében.
Ezt az elégedetlenségi hullámot meglovagolva a legnagyobb parlamenti frakcióval rendelkező román Szociáldemokrata Párt (PSD) április végén megvonta a bizalmat a Bolojan-kabinettől, kivonult a kormányból – ezáltal feloszlott az egy évvel korábban létrejött négypárti koalíció –, három hónappal ezelőtt, május 5-én pedig a baloldali alakulat a szélsőjobb AUR-ral összefogva bizalmatlansági indítvánnyal megbuktatta a kormányt. A szocdemek arra játszottak, hogy a népszerűtlen Bolojan félreállításával vezető szerepben jutnak vissza a hatalomba, és megfordítják pártjuk népszerűségének zuhanórepülését. Amiben az is közrejátszott, hogy jelöltjük sem a 2024-es érvénytelenített, sem a tavalyi megismételt államfőválasztáson nem jutott be a második fordulóba, amire nem volt példa az elmúlt 35 év román belpolitikájában.
A félelnöki rendszerként működő, ám a kormányfőt is jelentős hatalommal felruházó Romániát három hónapja ügyvivőként irányítja az a Bolojan, aki korábban Nagyvárad polgármestereként, a magyar–román határ menti Bihar megye közgyűlésének elnökeként, területi kormánymegbízottként a közigazgatásban, kormányfőtitkárként és ügyvivő államelnökként a központi apparátusban szerzett tapasztalatot. Az általa vezetetett liberális, de tulajdonképpen jobbközép PNL és a progresszív Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR), illetve a baloldali PSD között kibékíthetetlen ellentétek feszülnek, ebben a környezetben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) amolyan higgadt, békítő erőként lép fel, eddig kevés sikerrel.
A középiskolásként nemzetközi matematika tantárgyversenyeket nyert, Franciaországban doktorált Nicușor Dan államfő alaposan elszámította magát eddigi próbálkozásaival, egyik kormányfőjelöltje parlamenti többség híján visszaadta megbízatását, a másik – akinek felhasználásával a liberális alakulatot próbálta szétrobbantani – elbukott a parlamentben. Így állt elő a hónapok óta tartó patthelyzet, hogy egy újabb kormányalakítási kudarc esetén feloszlathatóvá válna a törvényhozás, megnyitva az utat az előrehozott választások előtt, amire még nem volt precedens az ország történetében. Az idő előtti megmérettetés azonban egyedül a szélsőségesen nacionalista ellenzéknek áll érdekében, emiatt állóháborúvá fagyott a belpolitikai csatározás.
Csakhogy emiatt
Ráadásul a román gazdaságot immár hajszál választja el a befektetésre nem ajánlott, azaz bóvli kategóriától (Bukarest a napokban szó szerint kikönyörögte a Fitch Ratings nemzetközi hitelminősítőnél, hogy vonja vissza a már eldöntött leminősítést, de a héten jön a kevésbé engedékeny Moody’s jelentése), ami katasztrófával érne fel: a kormány magasabb költséggel jutna hitelhez a nemzetközi pénzpiacon, csökkenne a román állampapírok iránti keresletet, az állam kénytelen lenne magasabb kamatot kínálni a hitelfelvételek során.
Bár minden politikai szereplő egyetért a nemzetközi hitelezők és a belföldi elemzők figyelmeztetésével, hogy a politikai bizonytalanság súlyos károkat okoz az országnak, jelenleg nem látni a fényt az alagút végén Bukarestben.
A szerző kolozsvári újságíró
Borítókép: Ilie Bolojan Románia ügyvivő miniszterelnöke 2026. május 5-én Bukarestben, a román parlamentben / fotó: Daniel MIHAILESCU / AFP
Bejelentkezés