Hogy Magyar Péter sikeresen kezeli-e első komoly válsághelyzetét, az a napokban kiderül. S aztán persze még hosszú ideig vitatkozunk róla, hiszen amit a mindenkori kormánypárti keménymag példaértékű helytállásnak lát, azt a mindenkori rohamellenzékiek csúfos kudarcnak. A miniszterelnök kézzel-lábbal igyekszik hangsúlyozni, hogy mennyivel másképp állnak ők hozzá egy ilyen krízishez, mint az előző hatalom. Holott
Minden fontos, sőt, kevésbé fontos bejelentést is személyesen a kormányfő tesz meg, akinek Facebook-oldala olyan milliók számára is szinte nélkülözhetetlen hírforrás, akik egyébként nem követnék. Pontosan úgy, ahogyan a Covid idején volt. Még a kormányszóvivői tájékoztatók is szünetelnek, az állami alkalmazásban álló szakembereket, állami cégek vezetőit is alig láthatjuk a médiában. A válságszínpadon Magyar Péter áll, egyedül a rivaldafényben. A krízismozi főszereplője az omnipotens, mindenre odafigyelő, mindenhol jelen levő, és minden problémára rapid válaszokkal előálló vezető. Akárcsak a járvány idején.
A kormány nem győzi hangsúlyozni, hogy most nemzeti összefogásra van szükség, minden ellentétet és véleménykülönbséget félre kell tenni, hogy az előttünk álló kihívásokat leküzdjük. Ám közben a miniszterelnöknek és annak a pár embernek, aki még odafér mellé néha a mikrofonhoz, alig van olyan megszólalása, amelyben nem mutat rá az előző kormány súlyos örökségére, és ellenfelei felelőtlen, sőt lelkiismeretlen magatartására. Az előbbi sok esetben jogos, legfeljebb az adott helyzetben nem feltétlenül ízléses, az utóbbi viszont tartalmatlan és cinikus hergelés csupán. (Ennek egyik különösen szép gyöngyszeme az volt, amikor Magyar Péter leszögezte: velük ellentétben az előző kormány nem az ipari nagyfogyasztókat, hanem a lakosságot korlátozta VOLNA, ha ők lennének még hatalmon.)
A jelenlegi ellenzéket azzal is vádolják, hogy a takarékossági intézkedések és felhívások szándékos szabotálására buzdítanak. Erre persze a Fidesz-közeli közvélemény egy-egy valóban méretes baromságokat összehordó figurája remek apropót adott, de a valóság az, hogy a párt politikusainak többsége kifejezetten a hatóságokkal való együttműködésre és visszafogott energiahasználatra kéri az embereket. Közben persze azért ők sem mulasztják el, hogy az egész krízist úgy, ahogy van, a kormány nyakába varrják, ami bizony szintén jókora demagógia.
És persze ez is ismerős lehet a jó memóriával megvertek számára.
Akkor a „vírus oldalára állt ellenzéktől” és az „Európa legtöbb halottjáért felelős kormánytól” volt hangos a közélet.
Na, meg a mindkét oldalon teljes erőbedobással tolt izzadságszagú jóemberkedési versenytől, hogy ki tud felelősségteljesebbnek, érettebbnek és önzetlennek mutatkozni. Amely máris felpörgött ismét. Van, aki azzal gyűjt lájkokat, hogy sötétben ül a vécén, a főpolgármester a villamosok és metrók lassítását jelenti be, az MLSZ a focimeccsek kezdését hozza előre 38 fokos kánikulában. Az ilyen válságok idején persze tényleg fontos szerepe van az ésszerű energiafelhasználásnak, ám az önmaguktól könnyekig meghatott wannabe hősök pózolásai sokszor még tömeges méretekben sem enyhítenek érdemben (vagy épp semennyire) a krízishelyzeten.
De a szerepek változatlanok, csak a szereplők cseréltek helyet, a dialógusok éppúgy kiszámíthatóak és modorosak, a történet vége pedig borítékolható: a válságnak előbb-utóbb vége lesz, a kormány kihúzza magát, hogy milyen remek munkát végzett, az ellenzék még kárál egy kicsit. A tanulságok levonásával egyik fél sem bajlódik sokat, hiszen eleve adott a konklúzió: a krízis a másikok miatt volt, de mi megoldottuk, vagy épp megoldottuk volna, ha mi vagyunk hatalmon. Felkúszik a The End felirat, felállunk és kibotorkálunk a mozi tök sötét előterébe. Ahol persze felelősségteljesen lekapcsolták a világítást – miközben az összes teremben végtelenítve vetítik a válságfilmet.
Borítókép: Magyar Péter miniszterelnök a Paksi Atomerőműben / forrás: Magyar Péter Facebook-oldala
Bejelentkezés