Egy estém Orwellel – az 1984 szerzőjével búcsúztattam az óévet. Nem azért, mert azt gondolnám, hogy (bármi is lesz a 2026-os választás eredménye) létrejön a zseniális negatív utópiában dermesztő részletességgel bemutatott totalitárius szuperállam. Legalábbis úgy, fizikai valójában biztosan nem fog. Nem jön el értünk a fekete autó. De nem is kell, mert sokak fejében attól függetlenül ott van, azzal a politikai gondolkodással és nyelvhasználattal együtt, amit Orwell írt le remekül. A közvéleménynek az agyakban uralkodó zsarnokságához ugyanis nem kell diktatúra.
A 2025-ös évre visszagondolva Orwell mellett Philip K. Dick Visszafelé világ című regénye jut eszembe, melyben „az idő visszafordult. Így a könyvtárak gyűjtés helyett megsemmisítik a könyveket, a nemzés nem az élet elejét, hanem a végét jelenti, a cigaretták csikkből nőnek teljessé, és a temetők csendjét a sírban feléledt emberek kiáltásai verik fel.” Hogy ki fejlődik visszafelé, az persze szubjektív, akárcsak a műfaj, melyben ezt a cikket írom. Én azt gondolom, hogy az ország, illetve a világ egymással látszólag csatázó korábbi és jelenlegi főárama az, amely önnön buborékjába zárva, a kretént fullba nyomva hajtja rögeszméjének mókuskerekét. A szekértáboraiban összezáró többség pedig nyilván rólam gondolja, hogy nem vagyok képes elfogadni az új realitást, korszerűtlen emberként ragaszkodom valamihez, ami már nincs.
A 2025-ös év legelején az ÖT-re írt debütáló publicisztikámnak azt a címet adtam: Menekülés Buborékországból. Valójában persze ez a szökés nem akkor történt. Nagyon régóta érzem azt, hogy a senki földjén bolyongó magányos dezertőr vagyok. S itt van rögtön az első dolog, ami megkülönböztet engem korunk szökevényeitől. Én ugyanis, ha valahonnan távozom, illetve valamivel szembefordulok, az nem azt jelenti, hogy átállnék a másik táborba. Különösen, hogy addig sem voltam úgy a másik tábor híve, ahogy azt bizonyos körökben elvárnák. Például (mint azt a fenti évnyitó cikkemben leírtam) a 2024-es uniós választásokon a Tiszára szavaztam. Csakhogy számomra egy adott pártra való voksolás nem azt jelenti, mint a Tisza-rajongóknak, vagy éppen az Orbánt támogató digitális harcosoknak. Hogy nekem attól kezdve az általam korábban támogatott politikus minden cikkcakkját, következetlenségét, ellentmondását meg kell magyaráznom, örök időkre szóló, biankó felmentést adva neki. Azt a fáradságot is megspórolva számára, hogy neki kelljen...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.