Hont András Tóth Csaba Tiborral és Sarkadi-Illyés Csaba az EU-s pénzekről, az uniós pénzek áráról, az Európai Unió és Magyarország, illetve az új kormány és az USA kapcsolatáról beszélget, és még a Huxit esélyeit is latolgatják.
 


Az adást Hont azzal kezdi, hogy Magyar Péter már most úgy beszél az EU-s pénzekről, mintha haza is hozta volna azokat. Tóth Csaba Tibor rögtön amellett érvel, hogy Magyarország azért nem jutott hozzá a forrásokhoz, mert „ezek szerint tényleg van” jogállamisági feltételrendszer, és felidézi a mechanizmusok, valamint a 27 mérföldkő kialakulását.

Hont András szerint Magyarország és az Európai Unió is „diadalittas bejelentést” tett, noha az új kormány még nem hozott olyan intézkedéseket, amelyek érdemben változtatnának a fennmaradó feltételek teljesítésén, míg Sarkadi-Illyés Csaba „megelőző csapásként” írja le azt a döntést, amikor az EU kritériumokhoz kötötte a forrásokhoz való hozzáférést.

A jogállamiság kérdésére visszatérve Hont András felidézi, hogy az integráció alapja gazdasági együttműködés volt, de kezdettől jelen voltak az emberi jogi minimumok is, és felveti, hogy bizonyos magyar ügyek valóban jogállamisági problémának tekinthetők-e. Sarkadi-Illyés az új vagyonnyilatkozati szabályokról beszélve azt állítja, hogy a vita valójában nem a jogállamiságról szólt, hanem úgy látja, „az erősebb kutya az unió volt”. Tóth Csaba Tibor a görög válságot és a Sziriza bukását említi az EU gazdasági nyomásgyakorlásának példájaként, míg Hont András szerint jogos elvárás, hogy a tagállamok ne saját hatalmuk fenntartására használják az uniós forrásokat, ugyanakkor úgy fogalmaz: „ezen túl vagyunk”, és Orbán Viktor volt a „bot a küllők között”, amely akadályozta az Unió bizonyos törekvéseit.

Tóth Csaba Tibor az Európai Bizottság adópolitikai elvárásait bírálja, és „skizofrénnek” nevezi azt a helyzetet, amikor „a házmesternek nem tetszik”, hogy hónap vége előtt elfogyott a pénz. A várható fejlesztések kapcsán hangsúlyozza azt is, hogy túl sok a bizonytalansági tényező ahhoz, hogy gyors eredményeket lehessen ígérni, Hont András pedig azt emeli ki, hogy politikailag az is kérdés, mikor érzékelik a választók a beruházások hatását. Sarkadi-Illyés szerint közben az is fontos kérdés, hogy az Európai Unió tud-e valamit kezdeni az inflációval, és úgy véli, egy esetleges Orbán-visszatérés a status quo megbomlását jelezné.

A nemzetközi háttérről Tóth Csaba Tibor azt mondja, hogy „az elefánt a sarokban, amire nem figyeltünk oda, az Donald Trump és kormánya”, és szerinte az elmúlt évek Orbán–EU-konfliktusai is részben erről szóltak. Sarkadi-Illyés kiemeli, hogy „Egyesült Államok nélkül nincsen NATO”, abban pedig a résztvevők egyetértenek, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió között súlyos a viszony.

A beszélgetés végén Hont András azt a kérdést teszi fel, hogy mi történik, ha a magyar polarizáció kiéleződése végül egy Huxit felé sodorja az országot. Tóth Csaba szerint „nincsenek szilárd blokkok”, a választók „egyik zászlótól a másikig rohangálnak”. Sarkadi-Illyés úgy véli, hogy „az inga nem fog addig elmenni, hogy megjelenjen a Huxit”, inkább egy domináns politikai erő kialakulását tartja valószínűnek, és Tóth Csaba Tibor sem számít arra, hogy Magyarország kilépne az Európai Unióból.

A műsorban szóba kerülnek még a választási kampányban előkerült Szijjártó-Lavrov beszélgetések és az, hogy ürügy volt-e az EU-nak Oroszország az Orbán-kormánnyal szemben. Beszélnek arról, mi Elon Musk szerepe a most Belfastban történt zavargásokban, és részletesek kifejtik azt is, mi volt a különbség a két nagy kormányváltás, 2010 és 2026 között.