Több módon kötődöm a Balaton-felvidékhez és Veszprém környékéhez, tekintve, hogy itt nőttem fel és éltem tizenhat éves koromig. Egy kisebb társasházi nyaralónk is volt az északi parton, éppen ezért mindig elfogultan viszonyultam a tájhoz, a tóparti nyárhoz, annak minden jellegzetességéhez, szépségéhez és csúnyaságához. Emlékszem azokra az időkre, amikor a legutolsó kis strand környékén is egymás hegyén-hátán parkoltak a német nyaralók Volkswagenjei, és emlékszem arra is, hogy ők mikor tűntek el innen. Látom, hogy számtalan dolog azóta sem változott, sőt, tombol a nosztalgia. A Balaton és környéke szeretne megújulni, ugyanakkor mintha képtelen lenne a változásra. Ezt pedig a környéket kiszipolyozó mindenkori rosszfiúk is tudják.
Elfogultságom – és a személyes nosztalgiám – azonban megtört az elmúlt években. Elsősorban azért, mert mintha megint határozottabban nyomulna előtérbe a „magyar tenger” kapzsi, lehúzós, irritáló, vagy kicsit megengedőbben, kiszolgáltatott oldala a maga túlárazásaival, átveréseivel, a szezonális jellegével, illetve azzal a megkerülhetetlen ténnyel, hogy a Balaton fejlesztése jó ideje egyet jelent NER terjeszkedésével és urizálásával. Nem gondolom persze, hogy a tó sajátos egzisztenciája és kultúrája kizárólag a politika miatt olyan amilyen, és azt sem, hogy a szervezett és ad hoc jellegű bűnözés tehet erről. Ezek ugyanis nem csak formálták, hanem kihasználták a Balaton mikroklímáját.
elbeszélve ezzel párhuzamosan a balatoni buli- és diszkókultúra vonatkozásait is. Így kerülnek elő Portik szárnysegédei és a helyi ütőemberek, Szlávy Bulcsú, „Veszprémi Jimmy”, Molnár Péter, illetve olyan nem idézőjeles vállalkozók, mint Wossala György és Barna Sándor. És Dezsőnek, aki legutóbbi könyvében a magyar keresztapának is tartott Portik Tamás történetét írta meg, annak ellenére is sikerül végső soron jól szűkítenie és fókuszálnia témáját, hogy az előszóban leszögezi, nem állt szándékában további alvilági szereplőket felemelni, esetleg munkájával túlmisztifikálni azokat. A balatoni al- és felvilág „regénye” éppolyan koherens és kompakt sztorivá kerekedett, ahogy korábban a Magyar kólában a kokain hazai terjesztésének, vagy a Fedősztoriban a magyar kémek világának története. A magyar tengeri kalózai ismét sok infóval és névvel dolgozó összefoglaló, számos anekdotával, háttértörténettel és összefüggésekkel, melyek hozzájárulnak a rendszerváltás utáni...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.