A friss Közelképben – a már szinte megszokott módon – erős kijelentések hangoznak el: Schiffer András és Gavra Gábor beszélgetésének központi témája a parlamenti képviselői cikluskorlátozás.
A műsor azzal indul, hogy Gavra Gábor megemlíti, Magyar Péter a parlamenti képviselői cikluskorlátozás ügyében megszólította Schiffer Andrást, azzal, hogy a 2010-es LMP-s választási program javasolt valami hasonlót. Schiffer szerint a miniszterelnök csúsztatott, az LMP az inkriminált programban sosem beszélt visszamenőleges hatályú jogalkotásról; nem azt mondták, folytatja Schiffer, hogy „egy életre ki kell zárni” politikusokat a Parlamentből.
Az LMP akkori javaslatát az motiválta, hogy addigra Magyarországon „bemerevedett a politikai elit”, fűzi tovább Schiffer a gondolatmenetét, és mesél arról is, milyen politikai környezetben létezett akár az LMP, akár a Jobbik 2010-ben. Hozzáteszi, azt a következtetést vonta le 2013 környékén, hogy a pártrendszer megújulási képességét a pártjoggal és a választójogi szabályokkal kéne elősegíteni, magyarázza Schiffer András.
Gavra összefoglalja a négy „Schiffer-féle kiegészítést a Tisza javaslatához”, de utóbbi rögtön pontosít is: a világ megváltozott, és már nem tartaná fenn ezt a régi LMP-s javaslatot. Hozzáteszi azt is, hogy ugyanannyira tartja veszélyesnek a kétharmados többség által autoriter irányba tolódott berendezkedést és azt, ha multicégek globális-informális csatornákon keresztül „behálózzák” a gyengén kormányzott országokat. Schiffer szerint a Tisza javaslata „súlyosan destabilizálja az országot”, és hozzáteszi, az épeszű embereket eltántorítja a politikától ez a javaslat, így a „szélhámosok, szociopaták” és azok maradnának, akiknek „a zártosztályon lenne a helyük vagy a böriben”, meg azok, „akik bármit képesek megtenni azért, hogy külföldi érdekeket kiszolgáljanak és áruba bocsássák” a magyar érdekeket. Összességében úgy ítéli meg Schiffer, hogy így egy „tekintélyvesztett és társadalmi gyökerek nélküli politikai elit fog kialakulni”.
Gavra felveti, milyen nehéz lenne visszailleszkednie a társadalomba, a régi munkahelyeikre azoknak, akik beülnének egy időre a Parlamentbe, Schiffer megerősíti, és „politikai vendettának” nevezi a most futó, hasonló ügyeket. A „demokrácia stabilitásáról” van szó, állapítja meg Schiffer, és kijelenti, hogy ez az egész „nem Magyar Péter és a sógora fejéből pattant ki”.
Gavra összefoglalja, milyen visszhangja volt az „óellenzék” körében a cikluskorlátozásnak. Schiffer egyszerre látja ebben – leghangsúlyosabban persze – a Fidesz és a Mi Hazánk gyengítését, de azt is, hogy az MSZP és a DK maradékait, illetve az erős polgármestereket is ki akarja iktatni a javaslat.
Hol tart a Sulyok-eltávolítás, kérdi Gavra. Schiffernek az a véleménye a konkrét törvényi megoldásról, hogy vérlázító, „nem a jogállam helyreállítása zajlik”, hanem épp ellenkezőleg. Kissé feldúltan fejti ki Schiffer ezután, hogy a tiszások szinte mindegyike „a NER-istállóból jött, mind NER-szökevény”, akik ebben szocializálódtak. Jól jegyezzük meg, szólít fel Schiffer, ezeknek az embereknek semmi bajuk nem volt azzal közjogi, államigazgatási értelemben, amit az Orbán-kormány kiépített.
A műsorból választ kapunk arra, mit jelenthet politikailag, hogy Magyar Péter nem fogadja a Velencei Bizottságot, hogy mi a probléma azzal, ha bármikor lecserélhető egy államfő, aki elvileg a demokratikus korlátok egyik képviselője. Beszél Schiffer és Gavra arról is, miért szintlépés a Sulyok eltávolítására tett kísérlet és említik az alkotmánybírákkal kapcsolatos történéseket is.
Bejelentkezés