A kormány energiaválság-kezeléséről, a zűrzavaros közmédia-ügyről, Magyar Péter személyzeti politikájáról és kommunikációjáról, valamint az ellenzék gyenge szerepléséről is beszélget Gavra Gábor és Kóczián Péter a Visszhangkamra legújabb adásában.
 


Mennyire oldotta meg egyrészt a nyilvánosság előtt, másrészt a háttérben Magyar Péter kormánya az energiaválságot, ezzel a nyitókérdéssel indít Gavra Gábor. Kóczián Péter szerint „kapóra jött” ez a válság kommunikációs szempontból az új kormánynak, mert be lehetett mutatni, hogy milyen jó is, hogy a kormány rendezte a viszonyt az EU-val. Magyar Péter „hozza azt, amit egy korszerű miniszterelnöknek hoznia kell”, értékel Kóczián, de szerinte érdekesebb, hogy prioritás-e a magyarországi energiahelyzet fejlesztése a Tisza számára. Ehhez kapcsolódó stratégiai ajánlat azonban nem érkezett a kormányfő részéről; Magyar Péter csak arról beszél, hogy a beérkező EU-s pénzeket alternatív energiaforrásokra költi, ezeknek viszont nincs köze az aszályhoz, összegez Kóczián. Pedig ez jó alkalom lenne energiastratégia bemutatására, de politikailag is elszalasztották a lehetőséget, mert „ebben nem akar elköteleződni a kormány”, foglalja össze Kóczián Péter.

Gavra szerint, ha már Paks, akkor a kormánynak ígéretet kellene tennie, hogy miért nem lesz többet ilyen helyzet. De hol van Kapitány István ebből a válságkezelésből, ha ő az energiaügyi miniszter, veti fel. Kóczián úgy véli, nem szükséges Kapitánynak szerepelnie, ez most a miniszterelnök feladata. Egyébként is olyan embernek látja a minisztert Kóczián, aki nem akar ilyen szerepet vállalni, elsősorban azért, „mert ő egy sales-es”. Amit Kóczián kifejezetten hiányol, az az, hogy sem az energiaválság, sem az egészségügy kapcsán nem látni a hosszú távú szakpolitikai döntések (azaz úgynevezett politikacsinálás) előkészületeit.

Gavra arra kéri Kócziánt, vizsgálják meg, hogyan reagál az ellenzék a helyzetre. Kóczián a Fidesz szereplését gyengének nevezi, „mintha egy nem 16 évig kormányzó pártról beszélnénk”. Összességében a politikai kritizálást hiányolja a részükről – ami szerinte a lustaságból fakad. Pedig, hívja fel a figyelmet Kóczián, most lehetne csak igazán „górcső alá venni a kormány teljesítményét”.

Ami az MTVA körül kialakult helyzetet illeti, Gavra szerint „elképesztő mélységet jelent” a miniszteri komment. Szertefoszlott-e a remény, hogy közszolgálati lesz a közmédia, kérdezi Gavra Gábor.

Kóczián úgy fogalmaz, hogy a miniszterelnöki komment és a kinevezés-visszavonás „sokkal nagyobb kommunikációs terhet” ró a közmédia vezetőire, mert innentől „mínusz 200-ról” indul a bizonyítása annak, hogy ők független intézményt vezetnek. „Normális országban, normális sajtóval” már „percről percre tudnánk arról, mi történt a kommenttől a kirúgásokig”, foglalja össze kritikáját Kóczián, de szerinte nagyobb kérdés, hogy a miniszterelnöki komment „termelőerővé vált-e a közmédiában”.

Gavra zárásként elmondja, hogy a köztársasági elnök jelölésével kapcsolatban az a kritikája, se a Tisza, se Magyar Péter nem képes „kiállni a saját választásaik mellett”. Kóczián ezt azzal a megállapítással egészíti ki, hogy aki a politikában tisztséget vállal, annak meg kell értenie, „csak a saját erőforrásaira támaszkodhat, mert ez a rendszer hálátlan”.

A műsorban szóba kerül az is, mi a helyzet az egészségüggyel kapcsolatban elhangzott kampányígéretekkel, mikor kezdődött az, hogy az ellenzék nem demonstrálja az erejét, fenntartható-e a benzinárstop, és beszélnek arról is, mi történik a Paks 2-vel összefüggő kiszolgáltatottsággal.