Nekünk nem kell Mohács | B. Szabó János és Balogh Gábor a Csemegepultban

Nem csak az idei 500 éves Mohács-évfordulóra készült dokumentumfilmről, hanem általában a történelmi dokumentumfilmekről és játékfilmekről, a történelem jól elmesélhetőségéről és a történelmi emlékezetről is beszélgetett Virányi Orsolya és Németh Róbert az adás történész és újságíró vendégével. Még II. Rákóczi Ferenc szerelmi élete is előkerül.
 

Szinte meglepően egyöntetű pozitív fogadtatást kapott a Mohács – Világok harca című dokumentfilm, ezzel a felvetéssel indul a műsor. Balogh Gábor szerint a film legnagyobb erénye, hogy nem didaktikus, nem mozgóképesített Wikipédia, és nem nyom le erőszakosan egy politikai-történelmi narratívát a néző torkán. B. Szabó János történész a szakmai hátteret emeli ki: az 500. évfordulóra már erős kutatói mezőny állt rendelkezésre, és kialakult egy viszonylag közös szakmai keret Mohács értelmezéséhez.

Filmekről általában szólva, Balogh Gábor szerint akkor jó egy bármilyen történelmi dokumentumfilm, ha történetté válik, nem puszta adatsor, ám közben nem lesz belőle szájbarágós propaganda. B. Szabó a forgatókönyvírói és szerkesztői munkát említi: a Mohács-film esetében a szakértői megszólalások egy „búvópatakként” futó kérdéssor mentén álltak össze. Fontos erénynek tartja, hogy a készítők hallgattak a történészekre, és elengedtek olyan jeleneteket, amelyekhez nem volt történelmi alap.

A már többször emlegetett narratívák és „szájbarágás” nyomán Virányi Orsolya felveti a kérdést, hol válik el egymástól a hiteles értelmezés és a manipuláció. Balogh Gábor szerint akkor kell gyanakodnunk, ha egy filmes feldolgozásban – legyen az dokumentum- vagy játékfilm – minden túl egyszerű, ha mereven elválnak egymástól a jók és a rosszak, ha minden túlzottan is egy irányba mutat; az élet és így a történelem is nem ilyen. B. Szabó János hozzáteszi, a történelemtudomány nem tud százszázalékos rekonstrukciót adni. Megjegyzi, még az is megtörténhet, hogy egy történelmi játékfilm tendenciózus és mégis jó, azonban, teszi hozzá, a magyar történelmi filmek esetében (például az elmúlt tizenhat évben is) több esetben a minőség nem elég erős.

Szó esik arról, hogyan lehet jól „eladni” a történelmet a nézőknek. Virányi Orsolya a Szulejmán-sorozatot említi – a történelmet gyakran nem az évszámok és hadrendek, hanem az emberi történetek teszik befogadhatóvá. Balogh hozzáteszi, az örök konfliktus az, hogy rendező történetet akar, a történész pedig a megtörténteket nézi. B. Szabó János történelmi példát hoz: Rákóczi szerelmi életéből valós történelmi alapokon is lehetne izgalmas, emberi, sőt botrányos történetet csinálni, de kérdés, hogy a magyar közvélemény mennyire viselné el a nemzeti ikonok ilyen típusú bemutatását.

A műsorban természetesen szó esik Mohácsról, mint történelmi eseményről is. B. Szabó János szerint Mohács azon kevés magyar történelmi esemény közé tartozik, amelyről a társadalomnak valóban van valamilyen háttértudása. Nem csak maga a vereség fontos, hanem a következményei: királyhalál, dinasztiaváltás, belháború, trónviszály. Előkerül az is, Mohács toposzként hogyan épült be a magyar gondolkodásba és beszédbe: a történelmi önképben a kudarcok és újrakezdések sorozatának egyik sarokpontja lett. Balogh Gábor megjegyzi, Mohácsnak nemcsak önostorozó jelentése van, hanem feltámadás-narratívája is. B. Szabó János szerint az Ady-féle „nekünk Mohács kell” gondolat veszélyesen leegyszerűsítő, mert Mohács után nem erkölcsi megújulás jött, hanem történelmi „tarvágás”. Hozzáteszi, egy vereségből filmet csinálni dramaturgiai szempontból nehéz, mivel a hollywoodi logika ellenpontot, későbbi győzelmet vagy értelmet keres az áldozat mellé. Példát is hoz erre egy amerikai filmből. Németh Róbert hozzáteszi, a Mohács – világok harca című film egyik lényegi újítása, hogy aláhúzza, nem egy eleve leromlott, önsorsrontó ország omlott össze Mohácsnál, hanem egy összességében azért működőképes Magyar Királyság állt szemben egy olyan oszmán erővel, amelyet valószínűleg más sem tudott volna feltartóztatni.

A műsorban szó esik még arról is, miért rontják el gyakran a történelmi filmeket, mi a történelmi fikció helyes módszere, és végül az is kiderül, a műsor beszélgetőpartnerei melyik olyan magyar történelmi eseményből csinálnának filmet, amiből még nem készült mozgóképes alkotás.