Baka András köztársasági elnökről, az ő jogalkalmazói múltjáról és elnöki legitimitásának kérdéséről, valamint a NER utóéletéről is beszélget a Visszhangkamra legújabb adásában Balogh Gábor és Kóczián Péter.
 


Baka elnöki beszédével kezd Kóczián Péter, amiről Balogh Gábor véleménye az, hogy inkább annak az elfogadásáról szólt, hogy a nemzet egységében törés van – és e tény megerősítése miatt volt „bölcs beszéd”, hiszen a legnagyobb törésvonal jelenleg az elmúlt 16 év értelmezése, és ez meg is marad még sokáig. A három legfontosabb mondat szerinte az, amikor Baka a választási vereséget rosszul megélő fideszesekről beszél, amikor azt említi, hogy az új Magyarország „nem épülhet bosszúra”, valamint az, hogy nem térhetünk vissza a 2010 előtti Magyarországhoz sem.

Kóczián arról kérdezi Baloghot, mennyire volt a Magyar Péter által felvázolt világkép megerősítése, és mennyiben volt Tisza-alternatíva Baka szövege. Balogh szerint inkább megerősítés volt, és bizonyos részekben ellenpontozás, de Bakának az a célja, hogy aktív államfő legyen, a beszéde is „bejelentkezés” erre. Még a Tisza-frakció és Magyar Péter is elismerte, hogy Sulyokot nem jogállami megoldással távolították el a posztjáról, így Baka sem felejtheti el, hogy milyen alapzaton áll, véli Balogh, tehát kérdés, mennyire szól majd bele az alkotmányozásba. Kóczián a pártsemlegességre, de nem értéksemlegességre utaló részt is idézi a beszédből, amiről Balogh úgy nyilatkozik, hogy ez azt is jelentheti, hogy előre fedezi magát, nehogy pártpolitikai elfogultsággal vádolják – még akkor sem, ha NER-t lebontó rendelkezések születnek majd.

Szóba kerül, „szentségnek” tekinthető-e az EU-s jog, amire Balogh azt mondja, az ezzel kapcsolatos kritikát épp az az ítélet alapozza meg, amivel Bakát támadja most a jobboldal. Ebből az ítéletből vezeti le Balogh azt, hogy vajon milyen Baka jogfelfogása, mert ez a konkrét ítélet „doktriner jogpozitivista”. Ezt a gondolatot egy kis jogelmélet követi a beszélgetésben, aminek a végén Kóczián azt kérdezi, hogy ha valaki – mint például Baka András – eddig jogpozitivista megközelítést alkalmazott, változtathat-e ezen. Balogh úgy látja, ez már megtörtént Sulyok kapcsán, de hozzáteszi, hogy ez ügyben „már a Tisza is elvesztette az ártatlanságát”, Baka pedig, ha ragaszkodott volna „a jogállamiság elveihez doktriner módon”, nem foglalhatta volna el a köztársasági elnöki pozíciót. Baka ebben „nem volt következetes”, de „ennyire nem változik meg egy ember”, és Balogh megelőlegezi a bizalmat Bakának, feltételezve, hogy nem mindig tér majd el a jogpozitivista megközelítésétől.

Szó esik a Fidesz Baka-narratívájáról is. Kóczián azt kérdezi, milyen lesz a magyar politika dinamikája amiatt, hogy a Fidesz illegitimnek tekinti a leváltást és Baka megválasztását. Balogh erre csak annyit mond: „keleten a helyzet változatlan”, hisz 2006 óta az történik, hogy az ország jelentős része „gyakorlatilag idegen megszállásként” értelmezi a regnáló hatalmat, és a magyar ellenzékiség 2011–2012 óta „arra épül, hogy a rendszer illegitim”, és ezt „viszi tovább a Fidesz”.

Kóczián felteszi a kérdést, ezt a „beállt dinamikát” Baka képes lehet-e enyhíteni. Balogh úgy látja, hogy nem lehet változás a Fidesz hozzáállásában, de kérdés, mekkora a hatása az államfő megszólalásainak a tömegekre. Felmerül az is, mi van akkor, ha Baka tekintélyes elnök akar lenni, és akár a szokásjogokon is változtatna. Főleg Baka „mániáinak” ügyében várhatunk bármit is, válaszolja Balogh, hiszen az új köztársasági elnök „jogalkalmazó volt világéletében”, és a „jogpozitivista hitvallása” az, ami alapján végezni fogja a munkáját.