Visszhangkamra

A Visszhangkamra október 23-ai adásában Gavra Gábor és Kóczián Péter a 2006-os események politikai felelősségéről, a nemzeti ünnep megosztottságáról, Magyar Péter politikai módszereiről és a Matolcsy-ügy kezeléséről beszélgetnek.
 


Az adás elején Gavra Gábor felidézi, hogy tudósítóként ott volt, amikor 2006. október 23-án egy idős férfi elkötötte az Astoria közelében kiállított tankot. Kóczián Péter szerint húsz év elteltével sem tisztázott teljesen, mennyire voltak szervezettek az akkori események, hogyan alakult ki a rendőri fellépés, és milyen intézkedések maradtak el. Figyelmeztet arra is, hogy „a mai napig nem tudjuk, hogy mennyiben volt ez szervezett akció, akármelyik oldalról”. Szerinte a történtek feldolgozásának az ellenzéki pártokra, a médiára és a véleményformáló értelmiségre is ki kellene terjednie. Gavra attól tart, hogy a felelősség „szétterítése” relativizálja Gyurcsány Ferenc és az akkori kormány szerepét. Kóczián ezt nem tartja a „felelősség elmosásának”, inkább szükségesnek gondolja ahhoz, hogy összefüggéseiben vizsgálhassuk a történteket.

Az október 23-ai parlamenti díszülés és az ellenzéki képviselők távolmaradása kapcsán a nemzeti egység hiánya is szóba kerül. Gavra szerint Magyar Péter nem partnerként kezeli politikai ellenfeleit. Hozzáállását Orbán Viktor korábbi gyakorlatával állítja párhuzamba, és úgy fogalmaz: „Magyar Péter Orbán Viktor legjobb tanítványa”. Kóczián az MSZP 1989-es megalakulását és a rendszerváltás elmaradt kiegyezéseit is felidézi. Szerinte egy Nagy Imre politikai örökségére építő MSZP más irányt adhatott volna a magyar pártrendszernek.

Kóczián megkérdőjelezi Magyar Péter rendszerváltó terveit, és nem lepődik meg azon, hogy Magyar távol maradt az október 23-ai ünnepségektől, hiszen szerinte az ellenzék egyre inkább fenntartásait fejezi ki az új hatalom legitimitásával kapcsolatban. Kócziánban az is felmerül, hogy bár a politikusok érzékelik a társadalom nemzeti egység iránti igényét, a mindennapi kormányzás gyakorlatával mégsem tesznek ennek megvalósulásáért. A magyarországi közbeszédből pedig teljesen hiányzik a tisztelet és a tiszteletlenség fogalma. Mind Magyar, mind Orbán „azért jártak a Parlamentbe”, hogy ellenfeleiket alázzák – teszi hozzá Gavra.

A Matolcsy-ügy és a letartóztatások kapcsán Gavra azt kifogásolja, hogy a korábbi vizsgálatok és feljelentések ellenére miért csak ilyen későn történtek hatósági intézkedések. Kóczián egy 2025-ös, mintegy 200 milliárd forintos vagyonrendezési ajánlatról beszél, amelyet a Matolcsy-kör nem fogadott el. Az ügyben Mészáros Lőrinc szerepét is felveti, de hangsúlyozza, hogy Orbán Viktor érintettségét nem lehet bizonyított tényként kezelni. Gavra szerint a hatóságok késlekedése politikailag is súlyos következményekkel járt. Különösen érthetetlennek tartja az illetékesek másfél éve tartó „cinikus és egyben önsorsrontó tétlenségét”.

A beszélgetés végén Kóczián a Matolcsy-ügyet a magyar privatizáció történetével kapcsolja össze. Gavra megjegyzi, hogy a „spontán privatizációnak” sem, és „majd ennek se lesz” következménye. Az MNB-ügy szereplői a „Fidesz erős helyzetére” is számíthattak, és Kóczián szerint ezért gondolhatták úgy, hogy elkerülhetik a felelősségre vonást.