„Tényleg szörnyű, ami a Krímben történt, de jövőre azért növeljük az eladásokat” – üzenték a központból az Oroszországban dolgozó német vezetőknek 2014-ben, idézi fel Charles Hecker a Zero Sum: The Arc of International Business in Russia című könyvében. Hecker a nyugati vállalkozások oroszországi jelenlétét meséli el a kilencvenes évek aranyláz-hangulatú optimizmusától a kétezres évek meggazdagodásán át egészen a 2022-es ukrajnai invázió által kiváltott nyugati üzleti kivonulásig.
Hecker egy londoni könyvbemutatón foglalta össze a Szovjetunió felbomlása utáni gazdasági eseményeket egy nyugati befektető szemszögéből. Rálátása pontos, hiszen a Control Risks nevű nemzetközi kockázatelemző cégnél dolgozott 25 évig, ebből nyolc évig a moszkvai iroda vezetőjeként. A könyvét több mint 75 interjúalany – üzletemberek, kormánytisztviselők, elemzők – személyes történeteiből építette fel, így a kötet inkább olvasmányos, mint akadémiai szakkönyv.
Gazdasági megegyezések az amerikai–orosz találkozók hátterében
A beszélgetést Hecker a jelen politikai helyzet elemzésével kezdte. Interjúalanyaival ma is tartja a kapcsolatot, így azt látja, hogy az amerikai–orosz gazdasági kapcsolatok kritikus pont felé közelednek. Szerinte erre utal, hogy az amerikai pénzügyminisztérium nyáron háromszor is szankciós könnyítést adott az orosz olajexportra, miután az iráni–izraeli háború miatt bezárult a Hormuzi-szoros; hogy Trump elnök üzletet kötött Putyinnal orosz dízel vásárlásáról; hogy tárgyalások folynak az Oroszország ellen befagyasztott jegybanki vagyon feloldásáról; és hogy a szankciós listára került Lukoil olajcég nemzetközi érdekeltségeit hamarosan egy olyan befektetői kör vásárolhatja meg, amiben Trump kampányához és beiktatási ünnepségéhez köthető üzletemberek és öböl menti befektetők is szerepelnek.
Hecker véleménye szerint az elmúlt időszak magas szintű találkozóinak – John Ratcliffe CIA-igazgató, majd Steve Witkoff közel-keleti különmegbízott és Donald Trump veje, Jared Kushner békeügyi különmegbízott moszkvai látogatásának, valamint az FBI-igazgató, Kash Patel moszkvai útjának és a Miamiban tartott, ukrán, orosz és európai delegációkat is összehozó megbeszélésnek – valójában az üzlet áll a középpontjában.
Szerinte ezt Trump világlátása is alátámasztja, aki azt vallja, hogy a jó üzlet jobb politikához vezet, bár ezzel a nézőponttal Hecker maga nem ért egyet.
A 90-es évek globalizációs hulláma
Hecker a jelen elemzéséből ezután a kilencvenes évekhez tért vissza, hogy bemutassa, honnan indultak a nyugati cégek Oroszországban. Elmondása szerint a Szovjetunió összeomlásakor két nagy trend futott egymás mellett: a globalizáció és a „feltörekvő piac” új keletű fogalma, amit állítása szerint a Világbank egyik közgazdásza alkotott meg, hogy a korábbi „harmadik világ” országait vonzóbb színben tüntesse fel a befektetők számára. Oroszország, Kína, India és Brazília így egyik napról a másikra a világ legnagyobb feltörekvő piacaivá váltak, annak ellenére, hogy Oroszország a kilencvenes évek elején hatalmas inflációval küzdött. Hecker itt felidézte moszkvai emlékeit ebből az időszakból, amikor munkába menet még olcsóbban tudott bevásárolni, mint munka után, mivel egy nap alatt többször is emelkedtek az árak. Elmesélte azt is, hogy ekkor számláit mindig az utolsó pillanatban fizette, mivel a dollárban kapott fizetése közben egyre többet ért rubelben.
Ezután szó esett a globalizáció és a rendszerváltás társadalmi veszteseiről, amit a közönség soraiból egy orosz származású felszólaló saját családi történetével is megerősített. A hallgató elmesélte, hogy a kilencvenes években az édesanyja egy űreszközöket gyártó üzemben dolgozott mérnökként, ami a Szovjetunió összeomlása után egyik napról a másikra elvesztette minden megrendelőjét. A dolgozók ezután fizetés helyett részvényutalványokat kaptak a gyártól, de mivel hirtelen pénzre volt szükségük a megélhetéshez, sorra eladták őket a feletteseiknek, akik néhány év alatt így oligarchává váltak. Hecker szerint ez volt a privatizáció, és az azt követő, hírhedt „hitel részvényekért”-program lényege: papíron átlátható folyamat volt, valójában azonban az állami vagyon tömeges, gyakran korrupt átjátszása magánkézbe, amiből később Oroszország első oligarchagenerációja is kinőtt.
Oroszországban ekkor 17 Rolls-Royce-szalon működött, és amerikai sztárok, köztük Beyoncé jártak bankárok szülinapi bulijaira fellépni. Ebben az időben – ahogy Hecker felidézi – alig lehetett jegyet kapni a Moszkva és London közti heti ötven repülőjáratra, ami befektetők, üzletemberek és tanácsadók hadát szállította oda-vissza.
A Jukosz-ügy és a nagy orosz fordulat
Miközben a kockázatelemzés hatalmas üzletté vált, a helyben dolgozó nyugati szakemberek szerepét fokozatosan az orosz cégek és helyi érdekeltségek vették át. Az igazi fordulópont azonban 2003-ban jött, amikor államosították a Jukosz olajcéget, tulajdonosát, Mihail Hodorkovszkijt pedig börtönbe záratták. Ez volt az első jele annak, hogy a tulajdonjogok Oroszországban bármikor, bármilyen indokkal felülírhatóak. Hecker ezt a rejdersztvo kifejezéssel írta le, ami a vállalatok jogi vagy akár erőszakos eszközökkel történő átvételét jelenti oroszul.
A következő komoly figyelmeztető jel Hecker szerint 2007-ben érkezett, amikor Putyin a müncheni biztonsági konferencián nyíltan kijelentette, hogy Oroszország számára a Nyugat uralta világrend nem érdekes, sőt ellentétes az érdekeivel. Hecker itt könyve egyik szereplőjét idézte, aki már a kilencvenes években sejtette, hogy Oroszország agresszívvá válhat és a nyugati cégek egyszer csak könnyek között fognak kivonulni az országból. Ez így is lett, bár 2014-ben, a Krím annektálása után a legtöbb nyugati cég még Oroszországban maradt, és csak egy maroknyi vállalat döntött úgy, hogy számára ez már elfogadhatatlan.
A 2022-es teljes körű ukrajnai támadás viszont, Hecker szerint, mindenkit felkészületlenül ért annak ellenére, hogy a csapatösszevonások már jó ideje látszottak.
Amikor a támadás mégis megtörtént, pánik tört ki, és a nyugati cégek és a Moszkvában élő külföldiek egyszerre rohanták meg a repülőtereket, a vonat- és buszállomásokat és a határátkelőket.
A nyugati vállalatok felszámolásának ára
A nyugati szankciós politika és a gazdasági bizonytalanság nyomán a nyugati vállalatok egymás után húzták le a rolót Oroszországban. Fél évvel a támadás után az orosz kormány bizottságot hozott létre, ami ellenőrzése alá vonta a kilépni szándékozó cégek ügyeit. A vállalatokat először hivatalosan felértékelték, majd az így megállapított összeg feléért kellett eladniuk az orosz üzletüket, és erre az összegre további 15 százalékos „kilépési adót” vetettek ki, melyet az orosz államkasszába kellett befizetni.
Hecker szerint ez sok céget arra késztetett, hogy inkább maradjon és próbálja meg újraszervezni teljes ellátási láncát, banki kapcsolatait és jogi hátterét egy olyan országban, ami – Észak-Koreát is megelőzve – mára a világ legtöbb szankciójával sújtott gazdaságává vált. Számos vállalat azonban így is távozott. A Unilever nemrég adott túl az üzletén a piaci érték feléért, a Carlsberget és a Nissan oroszországi gyárát pedig egyenesen államosították, utóbbit egyetlen euróért adtak át egy orosz tulajdonosnak.
Az orosz kormány a kivonuló nyugati cégeket gyakorlatilag „jó” és „rossz” távozókra osztotta, az előbbiek elvben visszatérhetnek, ha enyhülnek a szankciók, az utóbbiak viszont nem igazán számíthatnak erre. Sok cég – köztük a McDonald’s – olyan feltétellel adta el orosz leányvállalatát, hogy a kivonulástól számított öt éven belül, előre rögzített áron visszavásárolhatja azt.
A közönség soraiban ezután hosszabb vita bontakozott ki arról, hogyan értékelik ma a posztszovjet térség lakói a rendszerváltás előtti és utáni éveket. Ebben a kérdésben élesen megoszlottak a vélemények. Volt, aki a szovjet rendszer szociális biztonságát és oktatásának színvonalát hozta fel a mai, pénzalapú egyenlőtlenségekkel szemben, míg mások a szólás- és sajtószabadság hiányára emlékeztettek. A vita – ami Oroszországtól a kelet-európai rendszerváltás örökségéig kalandozott – jól mutatta, hogy nemcsak egy üzleti könyvről, hanem egy még mindig nyitott, érzelmileg is terhelt történelmi fejezetről van szó.
A beszélgetés végén a könyv címének jelentése is értelmet nyert. A „zero-sum” kifejezés nem elsősorban a játékelméleti jelentésre utal, ami szerint a történetben nincsenek nyertesek, csak vesztesek, mivel egy egyenlőtlen társadalomban a társadalmi egyenlőtlenségek hatásai előbb-utóbb a gazdasági nyertesekre is kihatnak, így végső soron mindenki veszít. Ennél sokkal egyértelműbb, hogy mi a címben a „zero-sum”: szó szerint arra utal, hogy a kivonuló nyugati cégek profitmérlegei lenullázódtak, mire elhagyták Oroszországot.
Borítókép: McDonald's-felirat Moszkvában 2022. május 16-án / fotó: SEFA KARACAN / ANADOLU AGENCY / Anadolu via AFP
Bejelentkezés