Tulajdonképpen nem is akkora dráma, hogy kiderült: Gryllus Dorka sokakból őszinte aggodalmat kiváltó minapi RTL-beli rosszulléte átverés volt, megtévesztő színjáték, egy drogérialánc menopauzával kapcsolatos kampányának része. Így ugyanis élhet a remény, hogy valójában a kormánytagok minapi produkciói is csupán egy furfangos gyermekvédelmi akcióterv részei – tehát hogy ők a gyermekvédelmi törvény apropóján állnak elő szándékosan fura megnyilvánulásokkal, hogy azok segítségével a közönség összerakhassa, milyen sokféle bántalmazási formával találkozhatnak a kiskorúak.
Eleve zseniális a szöveg, hiszen akiket elsőre borjaknak gondolna a közönség, azok pont biztosak benne, hogy „ők a program”, nincsenek ezzel kapcsolatban semmiféle illúzióik (még bingót is készítenek, ahol kipipálgathatják a várt programpontokat) – a gyanakvás tehát valójában nem belőlük hiányzik, hanem például azokból, akik lelkesen éljenzik a „tigrist”.
Na, de képzeljük el az idézett mondatot úgy, hogy egy napon a negyedikes kis Márk, az osztály menője gyűjti maga köré a klikkjét és hirdeti meg a hét programját a következőképpen: „A tigris már melegít, a borjak még nem tudják, hogy ők a program”. Ha az arra járó figyelmes osztályfőnök ezt meghallaná, már hívna is össze preventív jelleggel egy bullying-ügyi eligazítást, még mielőtt Márkék agyonszekálnák a kis Janikat és Lacikat.
Megkockáztathatjuk: a magukat tigrisnek képzelő diákok „borjakkal” szembeni fellépése a gyermekbántalmazás egyik leggyakoribb, legtömegesebb formája, amely simán érheti a mégoly szerető családból származó, mégoly progresszív környéken felcseperedő diákot is (általános iskolás énem ezen a ponton majd kiesik a padból, annyira jelentkezik a saját tapasztalataival). Mit üzenne e tekintetben az, ha a működő és emberséges Magyarországért felelős (mellesleg ferences gimnáziumban pallérozódott) kormánybiztos „A tigris már melegít, a borjak még nem tudják, hogy ők a program” jelszóval és egy „győzelem” jelet formázó emodzsival készülne embertársai közé? – nem sok jót, ugye. Már mondanánk is, hogy na, elsőként neki tenne jót egy pályaorientációs jellegű emberi jogi foglalkozás (esetében akár olyan egyesület részéről is, amelynek profilképében az eredeti, hétszínű szivárvány helyett valamiért a hatszínű Pride-logó jelenik meg).
Hasonlóan a miniszterelnökhöz. Ő a jelek szerint azt igyekezett prezentálni, milyen is az, amikor az iskola The Man-je a tanítási idő alatt jelentőségteljes arccal fotókat készít jámbor diáktársáról, Attila Tiborról, majd hazamenvén délután (16:01, 16:44, 16:53), este (20:07), éjjel (22:04) és reggel (7:31) online szólogat be neki, csak úgy. „Gondoltam, megörökítem a fideszes coming outját”; „Csodálatos volt látni a fideszes, »független« elemző coming outját”; „lebukott. De igazából eddig is mindenki tudta” – képzeljük el, ahogy egy diák írogat hasonlókat valamely társának, húzva magával a teljes bandáját. „Gondoltam, megörökítem a coming outodat” – kommentelné be neki csak azért, mert egy lesajnált fiú mellé ült be a padba. „Lebuktál. De igazából eddig is mindenki tudta” – írná neki közvetlenül elalvás előtt. Pedagógusként, szülőként hogyan vélekednénk az efféle kiberzaklatásról?
Ha kellően progresszívek vagyunk, nyilván riasztanánk az Emberség Erejével nevű civil szervezetet, hogy játékosan magyarázza már el a tanulónak és kommenthuszárjainak: miként egy leánygyermek játszhat kisautókkal, úgy egy független elemző is szemlélődhet a parlamentben a Fidesz-frakció mögül. Előbbi nem lesz a matchboxozástól kevésbé lány (vagy pláne transznemű), utóbbi nem lesz a páholyban ücsörgéstől feketeöves orbánista.
Lásd még a külügyminiszter asszonyt. Az, hogy a törökországi sajtótájékoztatón hosszas mondatokat olvasott fel török kollégájának törökül a kamerák előtt, látványosan küszködve a kihívással, közben még a mutatóujját is felemelve, míg diadalittasan túl nem lendült egy nehezebb kifejezésen – nos, ez a produkció talán valami szolidaritási akció lehetett az X-Faktorban szerepelt 15 éves lány fellépése után. A családjából kiemelt és lakásotthonban elhelyezett kiskorút egy olyan produkcióval engedték a felnőttek ország-világ elé, amely semmilyen szempontból nem volt neki való, hogy aztán a lány eltűnése majd megkerülése után az egészért felelős RTL azzal reagáljon, hogy „Úgy tűnik, minden jó, ha a vége jó” – tehát hogy minden szuper, a lány visszament az állami gyermekvédelmi intézménybe. Most már ott énekelhet társaival kábítószerezésről és szexmasinákról, miközben produkciója az interneten továbbra is bárki számára visszanézhető.
Míg a médiára oly kényes kormányfő erre nem figyelt fel, Orbán Anita talán emiatti felháborodásában tette közkinccsé felolvasását, tudatában annak, hogy kőprofi külügyminiszter akkor szólal meg hivatalos eseményen, több ország kamerái előtt valamely idegen nyelven, ha azt legalább minimálisan bírja. Lehet az akár csak egyetlen köszönés is, a gesztus kedvéért, de menjen készségszinten és bombabiztosan, mielőtt előrukkolna vele. Egy mások fordításában elé tett, teljesen idegen szöveg szorgos iskoláslány stílusában történő elővezetése minden magabiztos külügyes számára túlságosan kínos és amatőr húzásnak tűnne ahhoz, hogy még ki is posztolja az egészet, magyar és angol nyelven, hadd lássa a világ, hogy nehézségek árán ugyan, de fel tud olvasni egy neki leírt szöveget.
Ha ugyanis az elkövetkező napokban sem leplezik le magukat a kormánytagok, megmagyarázandó a borjúzást, a comingouttal zaklatást és a gyermekvédelmi példamutatás szempontjából súlyosan aggályos egyéb megnyilvánulásokat, akkor félő, ezúttal Pócs Jánosnak jár a gyermekvédelmi pont: bingójával ugyanis ő legalább arra mutatott példát minden felnőttnek és gyereknek, hogy ha az ember frusztrált, elege van valakiből vagy valamiből, vagy egyszerűen unatkozik, akkor a legjobb, ha a szerhasználat és/vagy a verbális, illetve fizikai erőszak helyett játékosítja a helyzetet. Gémifikálja, úgymond. Kreatívan kitalál hozzá valami játékszabályt, amitől mindjárt kellemesebbé és izgalmasabbá teheti a maga számára az egészet, anélkül, hogy érdemben zavarna vagy pláne megkárosítana vele másokat. Kellemetlen társaságban éppúgy működik, mint akár házimunkánál vagy idegesítő utastársnál, tanúsíthatom. („Ahányszor hozzám ér a táskája, egy pont jár nekem, de ha öt másodpercen belül egynél többször, az öt pont. Ha meglesz az ötven, mire valamelyikünk leszáll, akkor bevásárlásnál jár a csoki”.)
Az idei ősz gyermekvédelmi példaképe azonban jó eséllyel mégse valamely politikus lesz, hanem talán egy exalkoholista, exgyógyszerfüggő, rokkant négygyermekes családapa: miután az italt már régebben letette, a gyógyszerrel is szakított, majd a Máltai Szeretetszolgálat segítségével addig dolgozott éjjel-nappal egy romos épület lakhatóvá tételén, míg végül fel tudták rá venni a falusi CSOK-ot; így ebben a tanévben a gyerekek már nem egy Isten háta mögötti tanyáról ingáznak az iskolába és a zeneórákra(!), hanem egy falu közösségében élhetnek, sétatávolságra az intézményektől.
Míg pesti politikusok kikommentelgették magukat, a halmozottan hátrányos helyzetű baranyai apuka április óta felvirágoztatta a családját – lám, e tekintetben valóban „bárkiből lehet bármi”.
Borítókép: Radnai Márk a Parlamentben 2026. május 9-én / fotó: Robert Nemeti / ANADOLU / Anadolu via AFP
Bejelentkezés