Merre halad a világ - halad egyáltalán valamerre? Miért volt 2025 az ellentmondások éve? Az ÁsottShalom idei utolsó adásában Hont András Kiss Noémi íróval és Csutak Zsolt külpolitikai szakértővel, amerikanistával járja körbe a 2025-ös évet – az irodalmi Nobel-díjtól a nagy világpolitikai mozgásokig.
Csutak Zsolt szerint ez az év világosabbá tette, hogy egy „világrendszerváltás” zajlik. Emlékeztet: a szakma már jó ideje beszél a „liberális világrend hanyatlásáról”, most pedig azt látjuk, hogy „visszaáll ez a félanarchikus nemzetközi kapcsolati rend, hogy a nagy hatalmak, a nagyobb fiúk a homokozóban eldöntik a játékszabályokat.”
Kiss Noémi a válságot elsősorban Németország helyzetén keresztül látja igazoltnak. Szerinte évek óta nincs igazán stabil kormány Berlinben, és „ez biztos jele annak, hogy valami óriási probléma van azzal a világrenddel, amit mondjuk a Helmuth Kohl-féle német középjobboldali konzervatív politika hozott meg.” Az író szerint a nyilvánosság is mélyrepülésben van. A médiát „egy önműködő, pszichotikus, globalizált rendszernek” látja, amely a komolyabb elemzésnek, a kérdések alapos végig gondolásának nem ad helyet. Hozzáteszi: ez a jelenség kiütközik a Magyarországról kialakult „nagyon egyoldalú” képben is. „Egyszerűen nem tud például egy író vagy egy gondolkodó ember egy differenciáltabb világszemléletet mondjuk egy Frankfurter Allgemeine Zeitungban megjelentetni, vagy hogyha ilyesmivel próbálkozom, akkor rögtön partvonalra kerülök” – fogalmaz.
Valóban liberális az a világrend, amelyet épp most váltanak le? „Liberális működésnek tekinthető”, ha a véleményük miatt kerülnek partvonalra emberek? – teszi fel a kérdést Hont András. Csutak emlékeztet: e kifejezés alatt sokáig a „klasszikus angolszász liberalizmust” értették. A konzervatívok szemében mára szitokszóvá vált, ám ez a szemükben „valójában a progresszív, a szélsőséges liberális, új marxista gondolkodásmódot takarja”.
Kiss Noémi szerint ezek a fogalmak Németországban is összecsúsztak, és mára például a klasszikus feminizmus számos tekintetben szembekerült a gender alapú feminizmus „nemi identitás játékaival.”
Csutak rámutat: a doktriner ideológiai hozzáállás a nemzetközi politikai térben is gyakran „kicsavart valóságértelmezésekhez” vezet. „Az afganisztáni összeomlás előtt egy évvel júniusban, még Pride-hónapot hirdetett meg az amerikai külügyminisztérium Kabulban” – említi meg az egyik legabszurdabb példát. Ugyanakkor hozzáteszi: mindennek ellenére a világban még mindig „az Egyesült Államok mutatja az irányt”, és a kulturális hegemónia terén sincs igazi kihívója.
Kiss Noémi viszont úgy látja, Ázsia ebben a tekintetben is offenzívában van. A nyugati könyvesboltok tele vannak kínai, japán és koreai irodalommal. A fogyasztói szokások is átalakulóban vannak: „a gyerekeim generációja a kínai portálokról rendel, ismeri a kínai kultúrát” – jegyzi meg.
Mennyit számít valójában a Nobel-díj. Miért beszélt annak idején a díjátadón Kertész Imre a reményről, Krasznahorkai pedig most a reménytelenségről? Merre halad a világ – halad egyáltalán valamerre? Meddig játszhat Istent az ember? Létezik-e még valóság a mesterséges intelligencia korában?
Kiderül az adásból.
Bejelentkezés