Az „érzékek birodalmában” kalandozik a Csemegepult legfrissebb adása. Az idegenvezető két igazán avatott szakember, a Katlan Tóni néven közismert gasztronómus, és a „magyar orr”, Zólyomi Zsolt parfümőr.
 


„Az agyat etetjük” – szögezi le az adás elején Novotny Antal, és hozzáteszi a gasztronómia mindig is több volt annál, hogy mit eszünk meg: a kultúra egyik központi kérdése, ami szól közösségről, identitásról, társadalmi státuszról, vagy éppen érzelmekről és gondoskodásról. És ugyanilyen „mélyre megy” a szaglás és az illatok világa is: a másodperc tört része alatt képes felidézni gyerekkori emlékeket, tud eltalálni érzetekhez, érzésekhez, amikor behatol az agy és a tudat mélyen fekvő területeire.

Tudatosságról és ösztönösségről szólva Novotny Antal elmondja, hogy a kreatív tervezés mellett, jobban mondva, után az, ami egy professzionális konyhában történik, „annak a 99 százaléka mérhetetlenül tervezett, pontos és feszes”. Azt is elmeséli, hogyan készül az étel mondjuk egy fine dining-gasztroversenyen, mitől más az, mint egy kockásabroszos kisvendéglőben főzni. Egy illat, egy parfüm önmagában még nem jelent semmit – legfeljebb az ízlésünkről mond valamit, hogy miként választunk –, mondja Zólyomi Zsolt, viszont az ember bőrillatával együtt már különleges összjátékba tud lépni, és ha még a sminkes, a stylist és a fodrász is belép a képbe, „akkor itt mindenki kezitcsókolomot fog köszönni”. 

Hányadán állunk a magyar gasztrokultúrával? Ismerjük-e eléggé? Ez a kérdés is felmerül az adásban. Nagyon-nagyon sok jó dolog történt ezen a területen, mondja Novotny. „Amikor kezdtem a szakmámat, akkor ciki volt magyar gasztronómiát csinálni, az valami kellemetlen dolognak számított”, teszi hozzá. A gasztronómus szerint a magyar étkezési kultúra éppen olyan, mint a magyar történelem és maga az ország és a szűkebb régiónk, egy izgalmas és összetett Kárpát-medencei „ételcsomag”. „Ide vehetjük az erdélyi örmény diaszpóra ételeit, a magyarországi svábok, cigányok és zsidók ételeit, a törökök elől bemenekült rácok, bunyevácok és sokácok, bosnyákok ételeit, és így tovább. Ez egy mérhetetlenül színes, végtelenül gazdag gasztrokulturális »tömeg«.” És ma már a pesti gírosz is ide tartozik, állapítják meg a beszélgetőpartnerek. És egyébként létezett a két világháború között magyar kézműves, kisipari illatipar is – csak éppen a történelem viharai elsöpörték azt. Mostanában kezd visszajönni.

A két terület összjátéka is előkerül az adásban, ahol...