Igazi lavinát indított el az USA-ban egy mondat, amely egy szolgálati telefon memóriájából került elő. Öt és fél évig pihent érintetlenül, most, 2026 augusztusában, egy szenátusi bizottság sajtóközleményének mellékleteként hever mindannyiunk előtt.
A mondat 2021 januárjában íródott, három fontos kormányzati szakember zárt csoportjában. A főszereplő Anthony Fauci, aki 1984-től 2022-ig vezette az Országos Allergiás és Fertőző Betegségek Intézetét (National Institute of Allergy and Infectious Diseases, NIAID), tagja volt a Fehér Ház koronavírus-munkacsoportjának, majd Joe Biden elnöki tanácsadója lett — vagyis az az ember, aki Amerikában a Covid-járvány kezelését szimbolizálta. A másik kettő Vivek Murthy, az akkor éppen kinevezés előtt álló országos tisztifőorvos, valamint Rochelle Walensky, a Betegségmegelőzési Központ (Centre for Disease Control, CDC) frissen hivatalba lépett igazgatója.
Fauci azt írta nekik, hogy oltott személyeknél jelentős citokinvihar és láz jelentkezik a Covid-vakcina második dózisa után, ez pedig elméletileg összefüggésbe hozható az első trimeszterbeli vetélésekkel.
Elméletileg. Egy szó, amely mögé a tudós elrejtőzik, amikor még nem tud semmit, de már sejt valamit.
Csupán néhány hónappal később ugyanez az ember kamerák elé állt, és arról beszélt, hogy tízezrével követtek beoltott terhes nőket, és semmi jele annak, hogy bármilyen nem kívánatos esemény gyakoribb lenne náluk. Világos a helyzet, mondta: a terhes nőknek be kell oltatniuk magukat Covid ellen.
Jay Bhattacharya, a Nemzeti Egészségügyi Intézet (National Institutes of Health, NIH) mai igazgatója ezt „nagyon felelőtlen kijelentésnek" minősítette, hozzátéve azt is, ami a szakma alapszabálya: terhes nőknek normális körülmények között nem ajánlunk teljesen új, tesztelt bizonyíték nélküli készítményt.
Bhattacharyának ebben igaza van. Lássuk a száraz tényeket.
Az azóta elvégzett vizsgálatok nem igazolták, hogy a Covid-oltás növelné a vetélés vagy más terhességi szövődmény kockázatát. Fauci 2021 januári aggodalma hipotézis volt, amelyet a következő évek adatai nem támasztottak alá. Aki ma azt olvassa ki az üzenetekből, hogy „tudta, hogy vetélést okoz”, annak szövegértelmezési problémái vannak.
A második korlát: a Ron Johnson és Rand Paul szenátorok által megszerzett 34 000 üzenetből és 522 hangüzenetből (Fauci szolgálati telefonjából) eddig tizenegy üzenet, mindössze négyoldalnyi anyag jelent meg. A válogatást politikai ellenfelek végezték, saját dramaturgiájuk és koncepciójuk szerint. Aki ezt bizonyítéknak nevezi, az összekeveri a bizonyítékot a kirakatrendezéssel.
Érdekes, hogy a vád ettől mégsem gyengül, sőt talán éppen ettől válik komollyá.
Mert a kérdés nem az, hogy Faucinak igaza lett-e – utólag igaza lett. A kérdés az, hogy 2021 tavaszán honnan tudta, hogy igaza lesz.
Egy héttel a citokinvihart emlegető üzenete után ő maga írta, hogy az amerikai gyógyszerhatóság (Food and Drug Administration, FDA) nem talált ilyen típusú intő jeleket vakcinavizsgálatokban, és hogy a Covid-vakcina beadásának előnyei meghaladják a lehetséges kockázatokat. Csakhogy ezzel a kijelentéssel komoly gond van: azokba a vizsgálatokba terhes nőket lényegében nem vontak be. Ezért az, hogy „nincs intő jel”, egyáltalán nem megnyugtató, inkább felelőtlen és könnyelmű kijelentés. Nem azt jelenti, hogy „megnéztük és rendben van”, hanem azt, hogy „nem néztük meg”.
Tracy Beth Høeg, az FDA gyógyszerértékelő központjának későbbi igazgatója szerint a Pfizer terhes nőkre tervezett vizsgálata négyezer résztvevővel indult volna, de 683-nál teljesen elakadt. Egy több tízmilliárd dolláros bevételt hozó termék gyártója nem fejezte be azt a vizsgálatot, amely a legsérülékenyebb csoport ügyében adott volna választ. Ez pedig az etikátlan érdektelenség magasfoka.
Fauci tehát nem hazudott a szó szoros, jogi értelmében. Ennél „finomabbat” és rombolóbbat tett: bizonyosságot kommunikált ott, ahol csak valószínűsítés volt.
Nem azt mondta, hogy a rendelkezésre álló adatok nem mutatnak kockázatot, de kevés az adat, és a döntés az övé. Azt mondta: világos a helyzet, terhes nőket beoltani veszélytelen.
És éppen itt számolja fel önmagát a közegészségügy. Egyetlen valódi tőkéje van, a bizalom – annak egyetlen fedezete pedig az, hogy amikor azt mondja, „tudjuk”, akkor tudja, és amikor azt mondja, „nem tudjuk”, akkor nem hallgat el semmit. Aki felfelé kerekíti a bizonyosságát, mert fél, hogy a kétely lassítja a kampányt, rövid távon ugyan nyer néhány százalékpont átoltottságot, hosszú távon azonban elveszíti azt, ami a legértékesebb ebben a szakmában, a jövőbeni járványok kezelésében is.
Most, öt hosszú év elmúltával ez a számla itt fekszik mindannyiunk asztalán.
Elnöki kegyelem mint romlott tejszínhab a tortán
2025. január 19. Joe Biden elnöksége utolsó óráiban teljes és feltétel nélküli elnöki kegyelmet adott Anthony Faucinak – és nem is egy konkrét cselekmény vagy vádemelés alól. A szöveg minden olyan lehetséges szövetségi bűncselekményre kiterjed, amelyet Fauci 2014. január 1. és a kegyelem kelte között elkövethetett vagy amelyben részt vehetett, amennyiben az összefügg a NIAID igazgatójaként, a Fehér Ház koronavírus-munkacsoportjának vagy Covid-csapatának tagjaként, illetve elnöki főorvosi tanácsadóként végzett szolgálatával. 11 évre és 19 napra visszamenőleg.
Tizenegy év? Bűncselekmény megnevezése nélkül? Olyan ember javára, aki ellen nem is folyt eljárás?
Biden indoklása méltóságteljesen hamis volt: a nemzet önzetlen közszolgákra támaszkodik, akik a demokrácia éltető erejét adják, ám fenyegetéseknek és megfélemlítésnek vannak kitéve pusztán azért, mert hűségesen ellátták a feladatukat. És a mondat, amely azóta minden vitában előkerül: a kegyelmek kibocsátását nem szabad úgy érteni, mintha bárki jogsértést követett volna el, sem az elfogadásukat bűnösség beismeréseként.
A döntés háttere nyilvánvaló volt. A beiktatás előtt álló Donald Trump vizsgálatokat ígért politikai ellenfelei ügyeiben. Fauci mellett Mark Milley nyugalmazott tábornok és a január 6-i vizsgálóbizottság tagjai is kegyelmet kaptak. És kegyelemben részesült Hunter Biden, az elnök tékozló fia is.
Maga Fauci így fogalmazott: nem követett el bűncselekményt, és semmilyen vádnak nincs alapja – de a fenyegetettség elviselhetetlen terhet ró rá és a családjára.
Van, amikor az, hogy az igazságszolgáltatás politikai fegyverré válik, valós veszély és a jogállamnak joga van védekezni ellene. Csakhogy a védekezés eszköze itt maga is a jogállam logikáját feszíti szét.
Három dolog teszi szokatlanul abszurddá ezt a kegyelmet – és mindhárom független attól, kinek mi a véleménye Fauciról.
Először: a dátum. Miért éppen 2014. január 1. a kegyelem kezdődátuma? A Covid-járvány 2019 végén jelent meg. A döntést kritizálók azonnal észrevették, hogy 2014 egybeesik az EcoHealth Alliance denevér–koronavírus kutatási támogatásának elindulásával. Ez önmagában persze nem bizonyít semmit. De a kegyelmet fogalmazó jogásznak tudnia kellett, hogy pontosan így fogják olvasni.
Másodszor: az aláírás. A január 19-i kegyelmek autopennel, gépi aláíró berendezéssel készültek. Ez nem jogellenes, korábbi elnökök is használták. De egy olyan aktus esetében, amelynek egyetlen alkotmányos alapja az elnök személyes kegyelmi akarata, a gép közbeiktatása előhívja a kérdést: ki döntött valójában. James Comer, a képviselőház felügyeleti bizottságának elnöke szerint a kegyelem „jogilag megkérdőjelezhető” alapon áll.
Harmadszor: a „rés a pajzson”. A kegyelem hatálya 2025. január 19-ig terjed, és csak szövetségi bűncselekményekre. Nem vonatkozik az érintett a későbbi magatartására, és nem fedi le az állami eljárásokat.
És itt jön a történet legfurcsább pontja. Comer fogalmazta meg a legpontosabban: ha a kegyelem érvényes, akkor Faucinak nincs mitől tartania – akkor viszont miért hallgatott?
Mert 2026. július 29-én, Rand Paul szenátor Covid-járványkezelést vizsgáló szenátusi belbiztonsági bizottsága előtt Fauci rövid nyitóbeszéd után több mint száz kérdésre tagadta meg a választ, az ötödik alkotmánykiegészítésre hivatkozva. A háromórás meghallgatáson azzal vádolta a bizottság elnökét, hogy megszállottan üldözi őt. Paul a Capitolium rendőrségével még Fauci ügyvédjét is kivezettette a tárgyalóteremből.
A jogi válasz: a hallgatás joga nem bűnösség beismerése, és éppen a népszerűtlen tanút hivatott védeni. Fauci ügyvédei alighanem az előbb említettekre, a kegyelem utáni időszakra és az állami eljárásokra tekintettel javasolták a hallgatást.
De a politikai optika nem jogi kategória. Egy embert, akit előre felmentettek minden vád alól, amelyet még meg sem fogalmaztak, most a hallgatás jogára hivatkozva látunk némán ülni egy bizottság előtt.
Ez az abszurd és visszamenőleges kegyelem kapitális stratégiai hiba. Egyáltalán nem védte meg Faucit, éppen ellenkezőleg: kiszolgáltatta annak a történetnek, amely szerint van mit takargatnia.
Az oltásellenes egészségügyi miniszter, aki fotómontázsokat posztol az ellenfeleiről
Van a történetnek egy kiemelkedően fontos szereplője, aki nélkül az egész történet nem érthető, és aki nem szenátor, hanem miniszter.
Robert F. Kennedy Jr., az Egyesült Államok egészségügyi minisztere évekig Fauci egyik legádázabb ellenfele volt – korábbi oltásellenes aktivista, aki még könyvet is írt Fauciról. Ma pedig annak a tárcának az élén áll, amely alá Fauci egykori intézete tartozik.
A meghallgatás előtti napokban Kennedy elmondta, nyolc hónapon át kerestetett új bizonyítékokat a minisztériumon belül, és végül egy kormányzati szerveren bukkant rá Fauci naplóbejegyzéseire. Egy X-en közzétett videóban arról beszélt, hogy tizenegy külön szerverről ásták elő az iratokat. Rand Paul ezeket a meghallgatás előtt hozta nyilvánosságra – Fauci szerint azzal a céllal, hogy megszégyenítsék és megfélemlítsék.
A szándékot Kennedy nem is titkolta. A Fox Newsnak azt mondta, Fauci most hamisan tanúzhat, és ha újra hazudik, vádat lehet emelni ellene.
A meghallgatás után Kennedy a hivatalos kormányzati X-fiókjáról posztolt egy fotómontázst Fauciról, amelyre bilincset tartva belemontírozta saját magát is. A magánfiókján ugyanekkor a Fauciról írt könyvét reklámozta.
Egy hivatalban lévő egészségügyi miniszter, akinek a tárcája nyolc hónapig kutatott bizonyíték után egy magánszemély ellen, a kormány hivatalos csatornáján tesz közzé róla bilincses fotómontázst, miközben az ugyanarról a személyről szóló saját könyvét árulja. Nem semmi.
Ha valaki a jövőben egyszer majd azt kérdezi, miért nem hitt az amerikai közvélemény a hatóságainak, ez a kép lehet a válasz egyik fele. A másik fele Fauci 2021-es kijelentése, mely szerint „világos a helyzet” – valamint az azt követő kommunikációja a vizsgálatokról.
Augusztus 6.: a szavazás
Egy héttel Fauci meghallgatása után, 2026. augusztus 6-án a szenátusi belbiztonsági bizottság nyolc–öt-arányban, tisztán pártvonalak mentén megszavazta, hogy Anthony Faucit a Kongresszus megsértése miatt felelősségre vonja.
Rand Paul a szavazás előtt igyekezett leszűkíteni a tétet: nem Fauci véleményéről vagy politikájáról döntenek, hanem arról, kötelezhető-e válaszadásra egy tanú, aki átfogó szövetségi kegyelmet élvez – valamint arról, hogy megtagadhatja-e a válaszadást következmény nélkül. A tanúnak, mondta, volt alkalma válaszolni és 111-szer döntött másképp.
Aztán jött a valódi újdonság, amitől a jogászok felpattantak a székükből: Paul kihagyta – elfelejtette – a szenátusi plenáris szavazást, és a bizottsági határozatot azonnal és közvetlenül az igazságügyi minisztériumhoz továbbította. Ez a lépés szakít a szenátusi gyakorlattal és J. D. Vance alelnök jóváhagyását igényli, mert ő a szenátus elnöke.
Fauci ügyvédje, David Schertler „durva politikai mutatványnak” nevezte a szavazást, amelynek célja, hogy védencét megbüntessék az alkotmányos jogai gyakorlásáért.
Hogy lesz-e ebből vádemelés, kétséges. Az ügyészségnek bizonyítania kellene, hogy Fauci szándékosan volt engedetlen. Donald K. Sherman, a bizottság rangidős demokrata tagjának korábbi vezető jogtanácsosa a plenáris szavazás megkerülését „nevetséges színháznak” nevezte, amelynek nincs jogi hatása, és amely eljárási hibaként épp a vádemelést ássa alá. Mások szerint azonban létezik precedens a szenátusi hitelesítési eljárásra.
A legvalószínűbb kimenet nem a börtön és nem is a helyzet tisztázása, hanem a harmadik lehetőség, amely mindkét oldalnak megfelel: egy évekig húzódó jogvita, amelyben mindenki bizonyítottnak látja a maga igazát.
Ám, ami a legfontosabb: a járvány közepén nem oltás és biztonság között kellett dönteni, hanem oltás és fertőzés között. A Covid-fertőzés súlyos kockázati tényező volt a terhes nők számára. Az „óvatosságból ne oltsuk a terheseket” álláspontnak is voltak halottjai – csak őket utólag nehezebb megszámolni.
A bírálat egyelőre Fauci kommunikációját illeti. Azt, hogy úgy fogalmazott, „világos”, amikor egy helyzet nem volt világos. Hogy tízezernyi vizsgált terhes nőre hivatkozott alaptalanul. Hogy a nyilvánosságot nem tekintette felnőttnek, amely elbírja a bizonytalanságot.
Ez egy veszélyes járvány idején épp elég. Sok is.
Borítókép: Anthony Fauci, az amerikai Országos Egészségügyi Intézetek (NIH) fertőző betegségekkel foglalkozó intézetének igazgatója a koronavírus-járványról tartott albizottsági meghallgatásán a törvényhozás washingtoni épületében, a Capitoliumban 2021. április 15-én. Forrás: MTI / MTVA / Amr Alkify
Bejelentkezés