Két dolgot vágnak Dopeman fejéhez a napokban. Az egyik, hogy miközben tíz évvel ezelőtt még egy hungarocell Orbán-fejet rugdosott, ma a miniszterelnökkel fotózkodik, és Digitális Polgári Kör-tag. A másik, hogy csúnyákat beszél(t), ami nem összeegyeztethető a jobboldali, konzervatív, keresztény értékrenddel. Nézzük csak a dolgot magát részleteiben, szépen sorban. Főleg azért nézzük, mert az ügy valódi horizontja jócskán a napi történésen túl helyezkedik el.
Fej fej mellett
Az első vád: Dopeman tíz évvel ezelőtt még egy hungarocell Orbán-fejet rugdosott, ma pedig a miniszterelnökkel barátkozik, fotózkodik. Abban az országban, ahol az ellenzék gyakorlatilag biankó csekkel a zsebében működő vezetője még 2024 elején is a NER fizetési listáján volt, közvetlenül előtte NER-es cégek vezetője volt, és azok felügyelőbizottságában ült, a Fidesz gyűlésein az első sorban tapsolt, ez az érv nem méltányos és nem fair. De főként nem érvényes.
(Dopeman ráadásul, ha jól hallottam, nyíltan beszélt is arról, honnan indult és hová, miért érkezett, tehát nem hajolt el az önreflexió elől. Szerintem ez így korrekt. Lehet ezt az utat nem szeretni, de nem lehet azzal vádolni a zenészt, hogy ne vállalná a tetteit.)
Bovaryné én vagyok?
A kettes számú vád: Dopeman csúnyákat reppelt, sőt, egyesek szerint a szövegeivel kifejezetten erőszakra buzdított (nem utolsó sorban nőkkel, kiskorúakkal szembeni erőszakra). Na most, én isten bizony azt hittem, hogy létezik a kultúrában egy arra vonatkozó konszenzus, hogy amit az író és a költő leír, az énekes elénekel, a repper elreppel, az nem minden esetben azonos a szerzővel. Nem minden művészi produktum egyes szám első személyű hitvallás, önvallomás, állítás, használati utasítás. Helló, ez tényleg evidencia a kulturális közbeszédben.
Nagyon messzire vezetne, ha innentől kezdve ezt a kulturális konszenzust semmisnek tekintenénk, és minden, a kultúrában E/1-ben leírt sorról kijelentenénk, ez bizony teljes egészében azonos a szerzővel. Dopeman nem biztat erőszakra, ahogyan Krúbi vagy más magyar repperek vagy rockerek szexistának hangzó sorai sem alapból alanyi közlések. Ahogyan Ice-T sem biztat rendőrgyilkosságra a Cop Killer című számmal. Szerepjáték, színház, lírai én, irónia, kifacsart, fanyar vagy keserédes humor, provokáció, a karcos valóság felmutatása, miegymás. Az értelmezési mező széles és tágas.
Mekkora felháborodás volt egyébként...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.