Feltámasztani az élőhalottakat, ezzel a szándékkal szoktad indokolni a Vágtázó Halottkémek névválasztását. Ha körülnézünk a mai tájon, ez az intenció 1975 óta sem vesztett a jelentőségéből, sőt.
Ami az élőhalottakat illeti, ma még több az elidegenedett, lelki erejét vesztett ember, részben azért is, mert sokat javultak a befolyásoló technikák. Megjelent a mobiltelefon és hasonlóak, a mindennapok közepébe költözött ez a társadalombefolyásoló eszközpark. Ma még nagyobb jelentőségű, hogy létezünk, zenélünk, és az élet zenéjét játsszuk. Százezreknek adunk a teljesebb életre eszméltető élményeket. Ugyanakkor arra kellett rájönnöm, hogy az élőhalottak számát növelő anyagias társadalom egy nehezen elkerülhető korszakváltás előtt áll. Olyan gyökeres korszakváltás előtt, amilyenre háromezer éve nem volt példa.
Miben áll ez a korszakváltás?
Legutóbb az őskort leváltó ókor beköszönte volt ilyen. Az őskori értékrendben az egész természettel együttérző lélek, a természetes érzésvilág állt a csúcson. Jött az ókor, és az értelmet léptette a helyére, azzal, hogy az magasabb rendű kategória, mert az ember megkülönböztető sajátja. Kérdés, mi a fontosabb, valaminek a megkülönböztető sajátja, vagy az, ami közös. A családban sem az a lényeg, ami megkülönböztet, mert az egyben el is választ. Szerintem az emberben is az a legfontosabb, ami összeköt bennünket, ami mindannyiunkban közös: az, hogy élőlények és értelmes lények vagyunk – legalábbis ilyen életre születtünk. Élőlény mivoltunk lényege a kozmikus életelv. Ezzel tizenéves korom óta foglalkozom. Az életnek a lélek az egyik, az értelem a másik oldala. Az értelem csak akkor tölti be a szerepét, ha segíti a lélek természetes jóra törekvését – hiszen az értelem képes pontosabban, részletesebben tájékozódni. Az, hogy az értelem lett a legmagasabb érték, sajnos azt jelentette, hogy a lélek a sokadik helyre került.
A modern kor aztán ráduplázott erre. Négy-ötszáz évvel ezelőtt éppen az élettelen testek tudománya, a fizika segítségével alapozta meg az újkor értékrendjét, amelyben már az anyagi érték állt a csúcson. Ezt aztán tovább erősítette a kapitalizmus az anyagi javakra és a profitra irányuló törekvéseivel. Ez a tendencia a nyolcvanas évektől tovább erősödött, így aztán ma még rosszabbul áll a társadalom, mint 1975-ben. Ugyanakkor – ha a kultúrák ragaszkodnak a fennmaradásukhoz – gyökeres fordulatnak kell jönnie, mivel ez az anyagias szemlélet háromezer év alatt...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.
