Április 12-e a politikai változás fontos állomása volt, ám úgy tűnik, korántsem az utolsó. A Fidesz által értéktelenített és súlycsökkentett közjogi méltóságok kevés kockázattal történő és gyors politikai hasznot ígérő leváltása mellett a fő frontvonal az az önkormányzati szféra lehet, amely utolsó, kvázi hatalmi ágként még teljesen független az új kormányerőtől.
A kormánypárt kényelmes körülmények között kezdhetett bele a munkába, amit nemcsak a kétharmad, de az újdonsült ellenzék összetétele is biztosít. Az első néhány hét megmutatta: a figyelem fenntartása, az offenzív, lendületes és agilis tempó nem hagy alább, a politika nem változott meg: az üres helyeket mindig kitölti. Így is történt, a miniszterelnök teljes pályán játszik, potens ellenfél nélkül.
A Tisza jelentős eredményt az első évben a NER maradványainak és utóvédjeinek kihajításával (vagyis a látványos, de mélyebb elszámoltatást azért messze nem jelentő szimbolikus kirúgásokkal), valamint az eggyel ezelőtti kétharmad emblematikus bástyáinak széthordásával érhet el.
Hátországépítés, amely kulcskérdés és kockázat is
A magyar önkormányzati szférában az elmúlt hetekben többször is körbejárt a pletyka: a Tisza előrehozott önkormányzati választásra készül. Ez egyelőre szóbeszéd csupán, amit talán érdemes mégis végiggondolni, hiszen nagyon sok érv szól mellette, ugyanakkor erős kockázatokat is rejt magában.
A települési szint legalább olyan fontos frontot jelent, mint a kormányzati: beágyazottságot, hátországot, sok ezer aktivistának megélhetést. A politikai szükségszerűség szerint tehát a Tiszának a lehető leggyorsabban, lehetőleg azonnal meg kellene szerveznie az előrehozott önkormányzati választást és meghódítani a helyhatóságokat is.
A 2024-es helyhatósági választáson Magyarék – főképpen a káderhiány és általában az új párt mindössze pár hónapos léte miatt – gyakorlatilag nem indultak, a fővárosi frakciójukon kívül nincs önkormányzati jelenlétük. Ez rendkívüli módon megnehezíti a kormányzati munkát, nem tud a párt szervesen beépülni a magyar közéleti struktúrába, ellenfeleknek kénytelen forrást osztani, nem tud szalagot átvágni, nem tud ismert helyi tiszás személyiségeket felépíteni. Sorolhatnánk sokáig.
Tulajdonképpen egyedülálló jelenség: a kormánypárt nincs jelen az önkormányzatokban. Ráadásul ez sok egyéb szempont mellett a 2030-as sikeres újrázást is megnehezítheti: Magyar Péter a Fideszben felnőtt és szocializálódott politikai szereplőként pontosan tudja, hogy a 2010-es győzelem elengedhetetlen feltétele volt a 2006-os önkormányzati választáson elért földcsuszamlásszerű diadal, ezzel párhuzamosan pedig az MSZP vidéki hálózatának (ön)felszámolása, illetve szórványosodása.
Belső nyomás
Emellett, bár rengeteg kádert felszív a kormányzati szektor, több tízezer aktivista, támogató „maradt az út szélén”, vagyis munka, feladat és cél nélkül. A pártra ezért belső nyomás is nehezedik: a korábbi kormánypárt, illetve régi ellenzék képviselőit és a Tiszától független városvezetéseket is váltsák le, minél hamarabb, de lehetőleg egy éven belül. Az egymással is versengő Tisza Szigeteknek munkát, célt, ha úgy tetszik, elfoglaltságot kell találni – ellenkező esetben találnak maguknak. Ez utóbbi pedig súlyos kockázat, különösen akkor, amikor majd a kormányzati nehézségek egyre nagyobb figyelmet kapnak. Ne felejtsük el, az elmúlt két évet végigtalpaló szimpatizánsok nyújtják be most a számlát, a pártvezetés nem teheti meg, hogy figyelmen kívül hagyja ezeket a hangokat.
Ugyanakkor nem csak a Fideszről van szó: a Tisza a kétharmad birtokában most egyedülálló lehetőséget kapott arra, hogy leszámoljon az óellenzék maradványaival is. A megyei jogú városok erős és népszerű polgármestereihez persze kockázatosabb nyúlni, de ami igazán számít, a testületi többség megszerzése, és így az önkormányzati források fölötti diszponálás elengedhetetlen volna Magyar Péterék számára.
Korrupció és „milliókat kereső” polgármesterek
Az önkormányzati szférát érintő, pártokon átívelő korrupciós (vagy annak vélt) ügyek és a látványosan felpörgő rendőrségi letartóztatások (amelyeknek az alapját jelentő nyomozások hosszú évek óta folytak a háttérben) azt jelzik: a beharangozott elszámoltatás korántsem áll meg a kormányzati szektornál.
A Tisza most egyedülálló lehetőséget teremthet magának arra, hogy megkezdhesse az önkormányzati szféra átalakítását, újragombolását – más olvasatban: meghódítását – végső soron pedig megteremtse az előrehozott helyhatósági választás feltételeit.
A kérdés „társadalmasítása” pedig már meg is kezdődött: ennek első lépése a polgármesteri bérek kommunikálása. A „milliókat kereső” településvezetők képe hatásosan rezonál a társadalom jelentős részében. Az irigységre építő politikai technikáknak régi hagyománya van az országban, a nagy kérdés, hogy a társadalom mekkora részében csapódik le Magyar Péterék számára kedvezően ez a populista üzenet.
A mérés tehát az orrunk előtt zajlik: mit bír el a magyar társadalom? Mennyire megy át egy előrehozott önkormányzati választás? Mennyire állnak ki az emberek az önkormányzati ciklus majd’ felénél felülről leváltott településvezetők mellett?
Így tehát különösen szerencsés együttállás Magyar Péterék számára, hogy a június elején kirobbantott, az önkormányzati szférát terhelő korrupciós botrány közepette egyes városvezetők a nyilvánosság előtt kénytelenek magyarázkodni fizetésük miatt. Mint például a saját nyilatkozataiba belebonyolódó Márki-Zay Péter, vagy a visszafogottabban kritizáló Karácsony Gergely.
Budapest, a hátország
A csetlő-botló, szerencsétlenkedő, ráadásul meglehetősen kínos szervezői és korrupciós botrányokba bonyolódó Karácsony Gergely mellett több, igencsak elhasznált kerületi politikai szereplő élte túl az elmúlt éveket (Örsi Gergely letartóztatása ugyanakkor meglehetősen váratlan fejlemény). Az ő félreállításuk nehezen megkerülhető feladat a Tisza számára, hiszen a kormányzati munka mindenképpen erodálja majd a mostani népszerűséget. Ilyen helyzetben a saját, biztonságos hátország nélkül (és potenciális kihívókkal a háttérben) a következő önkormányzati választás komoly kihívást jelenthet. Ebben a helyzetben a főváros és az agglomeráció különösen fontos a Tisza számára, hiszen a fő hátországuk (amely egy esetleges népszerűségvesztés esetén is a legtovább kitarthat mellettük) Budapest és környéke.
Ujjgyakorlat megindokolni
Az előrehozott önkormányzati választás megindoklása ráadásul – az eddig látottak alapján – ujjgyakorlat lehet a Tisza kommunikációs csapatának: „a NER, az állampárt korrupt és a túlhatalmat biztosító képviselői ott ülnek a helyhatóságokban; megtisztítjuk a közéletet, új lapot kezdünk; demokratizáljuk a helyi politikát” és legfőképpen: „helyreállítjuk az önkormányzati rendszer autonómiáját”. Csak néhány, hasraütésszerű példa könnyen bevethető panelekre.
Természetesen van benne kockázat is, nem is kicsi. Az előrehozott helyhatósági választás súlyos alkotmányjogi kérdéseket vet fel, hiszen a törvényes keretek között megválasztott tisztségviselők mandátumát nem lehet csak úgy lerövidíteni. Ezen persze majd a jogászok eljogászkodnak kedvükre, de ami ennél érdekesebb kérdés, hogy Magyar Péter nyugati szövetségesei vajon jobban szeretnének-e megszabadulni az Orbán-rendszer maradványaitól, vagy ellenkezőleg, szeretnék még csírájában megakadályozni, hogy a nyakas és a politikát sajátos módon gyártó és fogyasztó magyarok építsenek maguknak még egy NER-t, immáron EU-zászlós mázzal leöntve.
Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy az Európai Unió és az új magyar kormányzat között javában zajlik a lakodalom, s egyelőre nem látszik, hogy idő előtt véget érne a buli.
Emellett alkotmánymódosításra és Sulyok Tamás eltávolítására is szükségük lesz, de egyik sem lehetetlen feladat. Utóbbi megítélése – eufemisztikusan fogalmazva – meglehetősen szerény, az alaptörvény átírogatását pedig épp a Fidesz tette lehetővé, amely annyiszor módosította azt, hogy már maga sem tudta, épp melyik verziót kell letölteni a kormányzati felhőből.
Kérem, vigyázzanak, az időablak zárul!
Sokkal nehezebb, sőt, a legfontosabb kérdés Magyar Péterék számára az erőforrás és az időablak becsukódása. A kormányzati struktúra kialakítása, a program kiírása, a párton belüli érdekcsoportok közötti lavírozás, a káderpolitika, a kiapadt államkassza, a sorok rendezése elképesztő munkamennyiséget jelentenek, ami mellett egy önkormányzati választás lebonyolítása igen megterhelő feladat, de korántsem lehetetlen, főleg egy szétesett ellenféllel szemben.
Az előrehozott önkormányzati választás tehát a Tisza érdekei szempontjából politikai szükségszerűség és egyedülálló lehetőség is egyszerre, ugyanakkor kockázat és teher is egyben, de mindenképpen a politikai szüzesség elvesztésével jár.
Amit, mint jól tudjuk, nem is lehet már visszaszerezni.
Borítókép: A Fővárosi Közgyűlés ülése a Városháza dísztermében 2026. január 28-án / fotó: MTI/Lakatos Péter
Bejelentkezés