Április 12-e a politikai változás fontos állomása volt, ám úgy tűnik, korántsem az utolsó. A Fidesz által értéktelenített és súlycsökkentett közjogi méltóságok kevés kockázattal történő és gyors politikai hasznot ígérő leváltása mellett a fő frontvonal az az önkormányzati szféra lehet, amely utolsó, kvázi hatalmi ágként még teljesen független az új kormányerőtől.
A kormánypárt kényelmes körülmények között kezdhetett bele a munkába, amit nemcsak a kétharmad, de az újdonsült ellenzék összetétele is biztosít. Az első néhány hét megmutatta: a figyelem fenntartása, az offenzív, lendületes és agilis tempó nem hagy alább, a politika nem változott meg: az üres helyeket mindig kitölti. Így is történt, a miniszterelnök teljes pályán játszik, potens ellenfél nélkül.
A Tisza jelentős eredményt az első évben a NER maradványainak és utóvédjeinek kihajításával (vagyis a látványos, de mélyebb elszámoltatást azért messze nem jelentő szimbolikus kirúgásokkal), valamint az eggyel ezelőtti kétharmad emblematikus bástyáinak széthordásával érhet el.
Hátországépítés, amely kulcskérdés és kockázat is
A magyar önkormányzati szférában az elmúlt hetekben többször is körbejárt a pletyka: a Tisza előrehozott önkormányzati választásra készül. Ez egyelőre szóbeszéd csupán, amit talán érdemes mégis végiggondolni, hiszen nagyon sok érv szól mellette, ugyanakkor erős kockázatokat is rejt magában.
A települési szint legalább olyan fontos frontot jelent, mint a kormányzati: beágyazottságot, hátországot, sok ezer aktivistának megélhetést. A politikai szükségszerűség szerint tehát a Tiszának a lehető leggyorsabban, lehetőleg azonnal meg kellene szerveznie az előrehozott önkormányzati választást és meghódítani a helyhatóságokat is.
A 2024-es helyhatósági választáson Magyarék – főképpen a káderhiány és általában az új párt mindössze pár hónapos léte miatt – gyakorlatilag nem indultak, a fővárosi frakciójukon kívül nincs önkormányzati jelenlétük. Ez rendkívüli módon megnehezíti a kormányzati munkát, nem tud a párt szervesen beépülni a magyar közéleti struktúrába, ellenfeleknek kénytelen forrást osztani, nem tud szalagot átvágni, nem tud ismert helyi tiszás személyiségeket felépíteni. Sorolhatnánk sokáig.
Tulajdonképpen egyedülálló jelenség: a kormánypárt nincs jelen az önkormányzatokban. Ráadásul ez sok egyéb szempont mellett a 2030-as sikeres újrázást is megnehezítheti: Magyar Péter a Fideszben felnőtt és szocializálódott politikai szereplőként pontosan tudja, hogy a 2010-es győzelem elengedhetetlen feltétele volt a 2006-os önkormányzati választáson elért földcsuszamlásszerű diadal, ezzel párhuzamosan pedig az MSZP vidéki...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.