A „régen minden jobb volt” csak megbocsátható érzelmesség (egyébként tényleg minden jobb volt, de ezt most nem nyitom ki), az azonban igazi utálatosság, amikor az ember úgy jellemzi egy alkotó-előadó életművét, hogy a korai számai, az első néhány lemeze, na, az jó volt, a többitől pedig – kis túlzással – lényegében eltekinthetünk. Persze – hogy Esterházy Pétert parafrazeáljam; frazeálom, de ez para – kutya nehéz úgy beárazni egy művész későbbi életművét, ha az ember nem ösmeri az igazságot. Esetünkben pedig az igazság az, hogy Tricky, született Adrian Thaws a kilencvenes évek egyik kultfigurája, akinek a kiemelt státusza a mai napig intakt, mégpedig azért az, mert amit Tricky a kilencvenes években összehozott, az egy generáció (az X generáció, a mai későnegyvenesek, ötvenkörüliek, ötvenesek) egy szemmel is jól látható csoportjának az alapélménye.
Tricky szűkebb pátriája (vagy, ha már Esterházy: pátriárkája), ezt csak a rend kedvéért ismételjük át, Bristol és a triphopnak nevezett zenei színtér. Az édesanyja Adrian kisgyerekkorában meghalt, az apja a zenével foglalkozott, a tinédzser Adrian is erre mozdult, kamaszként szövegeket írt – közben többször is összeütközésbe került a törvénnyel; rablások, kocsilopás, erőszak, ilyesmi –, később csatlakozott a The Wild Bunch nevű zenei kollektívához, ebből nőtt ki később a Massive Attack, aminek az első két lemezén (Blue Line, 1991; Protection, 1994) szerepelt is. A Tricky (eredetileg: Tricky Kid) nevet is ebben a társaságban kapta.
Innen aztán dobbantott, mert a Massive Attack világában csak mellékszereplő lehetett, ő meg a saját mozijában akart főszerepet játszani. És lőn: az édesanyja után elnevezett 1995-ös Maxinquaye (Maxine Quaye, így hívták az anyukáját) megjelenése után nagy lendülettel startolt el a karrierje. A lemezen szerepel Martina Topley-Bird énekesnő, aki egyben Tricky partnere is lett, sőt, ebben az évben gyerekük is született. Egy évvel később két lemezt is kihozott: az egyiket Nearly God címmel és fedőnéven jelentette meg, ezen szerepel Björk, akinek futó kapcsolata is volt Trickyvel, a másik egy „rendes” Tricky-lemez, a Pre-Millenium Tension. 1998-ban jött az Angels with Dirty Faces (megint Martinával), 1999-ben a Juxtapose, de a 2001-es Blowbacket már eléggé lehúzta a kritika, és legközelebb a 2008-as Knowle West Boy-jal tudta magára irányítani a figyelmet. Lemezeket azóta is készít: talán a 2013-as False Idols és a 2020-as Fall to Pieces tartozik a figyelemreméltóbbak közé. Utóbbit egy személyes tragédia is inspirálta: 2019-ben (az időközben egyébként szólólemezeket készítő) Topley-Birddel közös gyerekük, Mina öngyilkos lett.
Szóval nagyjából-egészében-összességében ez a Tricky-életmű, amiből a művész ezen az estén is válogatott. Pontosabban válogathatott volna hagyományosabb módon, de nem egészen így járt el. Az történt ugyanis, hogy a koncert első felébe egyetlen „slágert” sem szerkesztett be, sőt, ide három dalt is pakolt a csak néhány nap múlva megjelenő új albuma, a Different When It’s Silent anyagából, de került be szerzemény kevésbé ismert Tricky-lemezről, dal a Lonely Guest fedőnéven kiadott anyagból, és olyan szám is, ami zenekarának énekesnője, Marta (Marta Złakowska) When It’s Going Wrong című – egyébként Tricky által gondozott – albumán szerepel. Ez persze vagányság – csak hát itt jön a bevezetőmben emlegetett undokság, mely szerint nem ezek a számok a legélesebb kések a trükkös kölök fiókjában.
Ezzel együtt vagy ettől eltekintve az egyébként egész szépen megtelt Akvárium Klub (eleve a nagy érdeklődés miatt került ide a koncert egy másik helyszínről) közönsége lelkesen reagált – persze lehet, hogy a taps, az éljenzés és a füttyögés a művész személyének és egy kicsit saját maguknak is szólt, de mindegy is. Osztály- vagy generációs találkozó-jelleg természetesen a fentebb említettekből következően volt, meg is jegyeztük egy ismerőssel, hogy ez itt a Pesti Est- vagy Est FM-korosztály, esetleg Moszkva tér-generáció, azok, akik a kilencvenes években lettek fiatal felnőttek, akiknek megvolt az MTV-s alternatív rock is, meg a korai partik világa, a Tilos Rádió, és így tovább, és így tovább – hosszan lehetne ez az életvilágot még fölskiccelni és stilizálni.
A Tricky művészúr különösebben nem babrált a színpadi látvánnyal: egész egyszerűen beállítottak bizonyos sejtelmes kék fényeket, a színpadon félhomály uralkodott, aki már egy kicsit távolabb állt, csak homályos alakokat láthatott tevékenykedni a világot jelentő deszkákon. Két énekest, egy dobost, egy billentyűst és egy gitárost. És ami azt illeti, az est főhőse nem is szerepelte túl magát: az énekrészeket a vokalisták vitték, ő maga többnyire inkább csak beledörmögött a mikrofonba (nem is nagyon lehetett jól hallani; hogy ez koncepció volt vagy rossz hangosítás, nem tudom), miközben mozgásművészetével is emelte az est… hát, ha nem is fényét, de értékét – a szereplésének lényege valamiféle jelenlétművészeti produkció volt. Ez persze nem meglepő: markáns karakter ő, nem véletlenül hívta mondjuk Luc Besson Az ötödik elembe, hogy eljátssza a gonosz bizniszmen, Zorg szerepét.
Ami a korábban említett új számokat illeti, azok jellemzően szikár, punkos, posztpunkos, garázsos alapokra épülnek, egyébként nem rosszak, de nem is túlzottan emlékezetesek. Aztán persze előkerültek az életmű veretesebb és ismertebb darabjai is, jött többek közt a Black Steel, az Overcome, a Pumpkin, és az Aftermath a Maxinquaye-ről – miközben a nagy üdvrivalgással fogadott jutalomfalatokkal együtt Tricky további vadonatúj számokat is adagolt, sőt, majdhogynem a teljes új lemezanyagot letolták.
„Minden jó?” – kérdezte a koncert után a manapság divatos módon egy rég nem látott ismerős. Ne haragudj, erre a kérdésre nem tudok válaszolni, mondtam, aztán hozzátettem, hogy de, azért mégis csak tudok: ha minden nem is jó, de több a jó, mint a rossz. Nem bánom, hogy (sokadik budapesti koncertjén) végre láttam a kilencvenes évek egyik zenei hősét – de hasra nem estem tőle. Ráadásul ez már nem is az én történetem. Persze jó volt ránézni, jó volt ezt a darabkát is a helyére rakni. Mondjuk azt, hogy félig tele a pohár.
Borítókép: Tricky az Akváriumban / fotó: Horváth Győző
Bejelentkezés