Orbán Viktor a magyar demokrácia Tasnádi Pétere volt

Magyar Péter az érettségizőknek szánt jókívánságok mellé hozzátette azt is: „örülünk, hogy már egy szabad Magyarországon kezdhetitek meg a felnőtt életet.” Az új miniszterelnök hamisítatlan, NER-ből hozott magabiztos nagyvonalúsággal siklott el afelett, hogy a végzős középiskolások között lehetnek akár olyanok is, akik hazájukat eddig is szabadnak érezték, horribile dictu, esetleg a Fideszre szavaztak. (Na, meg afölött is, hogy a magunk mögött hagyott nemszabad Magyarországon ő a Diákhitel Központ élén segítette a fiatalok életkezdését.) Igaz, utóbbiak – mármint a Fidesz-szavazó végzős középiskolások – minden vonatkozó felmérés szerint nincsenek sokan. És az is igaz, hogy április 12-e után milliós tömegek érezték, hogy valami nyomasztó teher gördül le a mellkasukról – köztük olyanok is, akik nem a Tiszára voksoltak, és nem is várnak sokat az új kurzustól. Hogy ezek a kövek valóban ott voltak-e, fontos kérdés, amelyet Kóczián Péter nemrégiben igen alaposan körüljárt az ÖT.hu-n.

„Miért érezték sokan, hogy nem élhettek a szabadságukkal”, akár konkrétan aközben is, hogy éltek vele? – teszi fel a kérdést kollégánk? Miért skandáltak „viktátort” olyan tüntetéseken, amelyeken a rendszer alapjait kérdőjelezték meg, és amelyeket senki nem tiltott be, nem vert szét – sőt, nem egyszer a biztosított és megvédett a „rezsim rendőrsége”? (Amely amúgy szintén sokszor használt, klasszikusan kizárólag diktatórikus berendezkedések idején értelmezhető szókapcsolat.) Kóczián szerint az ellentmondás mögött elsősorban az húzódott meg, hogy Orbánék gyakran éltek a fenyegetés, a retorzió kilátásba helyezésének eszközével, ám valójában csak ritkán és keveseket ért valódi hátrány és megtorlás. Ám ez a kevés példa – és még inkább a felülről lefelé rendre utasító, represszív kommunikáció – is elegendő volt ahhoz, hogy beindítsa a társadalom sajnos igen gazdag történelmi tapasztalatokra épülő reflexeit. Így váltunk „a képzelt falak országává”, ahol elég „hírét kelteni a zsarnokságnak”, egyből mindenki úgy kezd viselkedni, mintha valóban abban élne.

abban a biztos hitben, hogy ezt a pörölyt vézna és kétbalkezes ellenfelei megemelni sem tudják majd, nemhogy forgatni. Hosszú ideig így is volt. Sokan, sokszor mondták, többek közt jó párszor én magam is: ameddig a politika fókuszában...