Hallgasd meg!A mitológiai trollok ostoba, veszélyes lények, melyek a közösségtől távol, emberek által elérhetetlen helyeken tanyáznak. Elzárt, sötét terekben bujkálnak, mert rettegnek a fénytől – ugyanis annak hatására kővé dermednek. A trollok nem csak az emberek, de az istenek ellenségei is, elborzasztja őket a keresztény ember vérének szaga. A trollok nem keresztények, tehát nevük sincs, ennyiben is megragadhatatlanok. Bizonyos trollfajták varázserővel bírnak, mások próféciákat is mondanak, de alapvetően destruktív erők és az ösztönök megtestesítői.
A név és valódi jelenlét nélküli virtuális troll a közéleti kommunikáció hordaléka. Egy tízéves kisgyerek, aki becsönget a nyugdíjas nénihez, majd elszalad, emberek nyugalmára vadászó telefonbetyár, frusztrált szomszéd, aki a kereked alá teszi a szöget, mert aznap kétszer is kivitted a szemetet. Működése egy nyáresti, fültájon zümmögő szúnyogéhoz hasonló, bár ez talán már túlzás: mert még annyi identitása sincs.
A név és arc nélküli troll próbál ahhoz a kritikushoz hasonlítani, aki összekeveri a véleményt az idegbajjal és szobordöntögetésből él. Jelzőket osztogat, de nem érvel. A troll valójában irigy, és szégyelli magát, amiért nem volt elég mersze arcát, nevét és az idejét adni a véleményéért, így hát meg kell, hogy elégedjen azzal az öt másodperc hírnévvel, ami a másik mondandójába való beleböfögésért jár neki.
De a troll helye mégis megvan a közbeszéd táplálékláncában. Megkerülhetetlen fog az algoritmus fogaskerekében, nyomasztó megnyilvánulásaival mozgásban tartja azt. A troll alamuszi propagandagépezetek szorongó zugmunkása, önjelölt prókátor és provokátor, leszázalékolt sajtócsendőr, aki harisnyát húz a fejére, akár a zsiványok, szélhámosok, huligánok, hogy így, arc nélkül vicsorítson a kamerába.
A troll virtuális változata – a mitologikus trollnak megfelelően – az internet legbüdösebb, legnyirkosabb zugaiban létezik, kulturális normákon kívüliként viselkedik, és messziről kerüli az embert. Álneve miatt megfoghatatlan, megidézhetetlen, arcátlan és arctalan – tehát felelősség és letét nélküli lény. Név vagy megnevezés hiányában, melyek arra szolgálnak, hogy általuk megragadjunk és hatástalanítsunk valamit, szakralitását elrontsuk, a troll kicsúszik a kezeink közül. A troll azáltal, hogy nem használ nevet, az istenekkel azonosnak tartja magát, ám legfeljebb csak egy tekintetben az. A megnevezhetetlen troll és megnevezhetetlen istenség is a hiány jellegét hordja magán. Míg utóbbit oda kell képzelnünk, hogy valódivá váljon és kommunikálhassunk vele, addig a trollal szemben épp ellenkezőleg kell viselkednünk: meg...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.