Átlépve a román határt, az első sokkélmény, hogy már nem otthon vagyok, teljesen banális. A MOL-kúton, ahol megállunk pihenni, ingyen van a mosdóhasználat, noha hazánk gazdasági állócsillaga nem restell odahaza ugyanezért a szolgáltatásért kétszáz forintot elkérni. Ennek nem lehet más magyarázata, minthogy a román gazdasági csoda valós, nem volt túlzó a sok „bezzegromániázás”, hiszen a lenézett keleti szomszédunk képes ezt a közvécé nevű civilizációs vívmányt ingyen működtetni, megtermelnek már annyi felesleget, hogy fussa erre is.
Vagy hogy a magyarok torkán tényleg mindent le lehet nyomni, és még jó képet is vágunk hozzá, mert nem azért fizetünk, hogy szolgáltatást kapjunk, hanem hogy ne kelljen a szegényekkel egy levegőt szívnunk.
Tusványos felé robogunk, és megvallom őszintén, soha eszembe nem jutott volna, hogy valaha is így fogok tenni. Most pedig megyünk előadni az ÖT színeiben, különféle beszélgetéseket tartani, Schiffer András egyenesen kilencet.
Az áprilisi választási eredmény után úgy voltam vele, hogy ha valamikor, hát most érdemes megnézni a híres-hírhedt Tusványost, és én is ahhoz szoktam tartani magam (általában), hogy ha hívnak valahova, akkor megyek, noha a politikai baloldalon ez igen érzékeny téma. Ha rossz adásba megy el az ember, rossz lapba ír, rossz emberrel áll szóba, akkor lesznek olyanok, akik rásütik, hogy áruló fideszes, aki lepaktált az ellenséggel, legitimálja a vállalhatatlant a jelenlétével.
Aztán van a másik iskola, amit Schiffer András művel a legkeményebben, miszerint igenis el kell menni mindenhova, vitázni kell, meggyőzni őket az igazunkról, a legrosszabb, ami történhet, hogy kiderül, valamiben még egyet is értünk.
Amikor szerda este megérkezünk, már javában zuhog az eső, és több helyen komolyan felgyűlik a sár. Nem vicceltek, akik mondták, hogy gumicsizmát kell hozni – ennek ellenére a bejárati merchboltban pont azt nem árulnak, de pufidzsekit igen. Pedig mint kiderül, ez most egy különösen kicsi Tusványos, mert pont a sikermellényükről elhíresült elemek nem jöttek el fontoskodni, akik tavaly öt (!) VIP-sátrat is megtöltöttek. Most ilyenből jószerivel egy sincs, se közbeszerzéséért könyöklőkből, és előadói sátor is csak estére van, az egész rendezvény nagyjából akkora, mint Orfű.
Bár eleinte volt bennem egy ellenérzés, hogy ez mégse az én közegem, ennyi jobbos között nagyjából a gimnáziumi éveim óta nem voltam, végül kellemeset csalódtam. A hangulat így is jó volt, az emberek barátságosak, és amikor elárultam, milyen is a politikai affinitásom, akkor sem ellenségesen, hanem inkább kíváncsian kezeltek. Kevéssé tűnt ez valami soviniszta-nacionalista SS-nagygyűlésnek, mint valami időkapszulának, amit a NER előtti Fidesz temetett ide.
De valami láthatólag történik a mélyben: Schiffer minden szereplése olyan teltházas, hogy csorognak ki az emberek a sátrakból, egy ponton valaki úgy megy oda vele szelfizni, hogy szeretné miniszterelnöknek látni. Andrást sok kritika éri balról, hogy átment a jobboldalra, annyit lóg velük, és hozzájuk kezdett hasonlítani (a szuverenista-globalista szembenállást hangoztatva), de nekem kezd határozottan az a benyomásom lenni, hogy itt inkább a jobboldali tábor kezdett el schifferistává lenni. Tizenhat év elszánt antikommunizmus a Fidesz részéről láthatóan leapadt annyira, hogy már többektől hallom, nagyon jókat mond, csak a gazdasági elképzeléseivel nem értünk egyet – ez pedig éles szembenállás ahhoz képest, hogy a baloldalon a legkisebb egyet-nem-értés gyakran odáig eszkalálódik, hogy az illetőt kiátkozzák vagy szabályosan bekiabálják a Fideszhez.
Ezt a kettősséget hamarosan a saját bőrömön is megtapasztalom, midőn szabályos frontbarátságot kötök a legváratlanabb brigáddal: a Pesti Srácok újságíróival. Ők aztán amennyire kivették a részüket abból, hogy az én szűkebb politikai családomat, a szélsőbalt, meg különösen engem válogatott módon gyalázzanak, annyira kedvesek voltak élőben, hogy még a Gazics Györggyel reggel 11-kor tartott előadásunkra is eljöttek, noha hajnalban még együtt dőltünk ki a Gyöngyvirág kocsma teraszáról.
Leesik szépen lassan, hogy itt valószínűleg arról van szó, hogy a gyakran nyers, szókimondó, saját táboruk felé is irányított kritika miatt nem a legnépszerűbbek a polgáriak szemében. A szótárunk viszont egészen átváltható, az én antiimperializmusomat ők magukban szuverenizmusnak fordítják, a népi balosságot plebejus jobboldaliságnak, ahogy az „Isten, Isten, Trianon nincsen!” koccintásra meg én tudom azt felelni, hogy „Minden határ gúnyhatár”. Amikor már egészen zavarba jövök ettől, rákérdezek, hogy is van ez, hogy a nyilvánosságban való durvaságért cserébe ennyire barátságosak, valamelyikük azzal legyint, hogy ugyan már, az csak politika.
Ez pedig áthatja Tusványos egészét, hogy részben politikai rendezvény, részben szakmai konferencia a politikában mozgó vállalkozóknak-sajtómunkásoknak, de igen nagy részben csak egy zenei fesztivál, ahová azért jönnek az emberek, hogy kikapcsolódjanak. Bennem is keverednek a kódok, ezért két nap kedvesség után felveszem az ilyen alkalmakra félretett MSZP-s pólómat, megnézni, hogy ezzel már átlépek-e egy határt.
Hát nem, sőt: a legtöbben értékelik a viccet, fotóznak, jót nevetnek. Ebből lesz is egy félreértés, mert Bayer Zsolt később úgy fordítja a beszélgetésünket, miszerint olyan kommunista vagyok, akinek teli a hócipője az atlantistákkal, és annyira gyűlöli a globalistákat, hogy rájuk szavaz (pedig nem szavazok). Később egyedül egy, magát fasisztaként bemutató fiatalember gondolja úgy, hogy kiütne a Gyöngyvirágban: nagy nehezen lebeszélem róla, de csak azután békél meg, hogy elhárítom a vádját, miszerint leszavaztam volna a Tiszára.
Szombaton már nem várjuk meg Orbán Viktor beszédét, pedig reggel már jól láthatóan ömlenek az emberek, inkább kocsiba szálunk. Ezt követően pedig
Ez, ha jól értem, a Fidesz ellenzéki programja lesz, már ahogy Orbán keretezte a helyzetet, az önkényuralom ellen, illetve egy szövetség a szabadságot szerető emberek között, akiket a Fidesz majd felkarol, abban bízva, hogy 2010-ben is jelentős mennyiségű szoci szavazó voksolt rájuk, és ezt más alternatíva híján meg tudják majd ismételni.
Ettől az élménytől ugyan nem lettem fideszes, de ha Tusványos alapján nézem a jobboldalt, miszerint a baloldalhoz képest nem a legkisebb különbségek apropóján szakadnak, hanem a legminimálisabb egyetértések alapján barátkoznak, még azt is el tudom képzelni, hogy ez az új orbáni program hosszútávon bejöhet. Elvégre továbbra is az övék egy milliós tábor, míg a baloldal a parlamenti politika szintjén megsemmisült, és nem látni, hogy hogyan fog felállni.
Borítókép: A szerző a 2026-os Tusványoson / fotó: Németh Róbert
Bejelentkezés