Az ukrajnai háború lezárása ismét napirendre került, a sokadik hosszabb szünet után újra tárgyal egymással Kijev és Moszkva küldöttsége az amerikaiak közvetítése mellett. Ezen fejlemények nyomán

Nyugaton és Ukrajnában is kiújult a vita azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen engedmények tehetők Oroszországnak a háború lezárása érdekében (ha egyáltalán tehetők),

és ismét erőre kaptak azok a hangok is, amelyek a mielőbbi békét sürgető megszólalókat a kapituláció szándékával vádolják.

Nicsak, kibeszél!

Ez a vita szinte a háború kitörése óta velünk van, pontosabban azóta, hogy nyilvánvalóvá vált: Oroszország nem fogja rövid idő alatt katonai erővel elérni a céljait, Ukrajna pedig hosszabb távon is képes lesz kitartani vele szemben. A Nyugat politikai és szellemi elitjének képviselői akkoriban olyannyira elbízták magukat, hogy már azon tanakodtak, szabad-e hagyni, hogy Vlagyimir Putyint „arcvesztés nélkül” kiszálljon az ukrajnai konfliktusból, vagy olyan csapást kell mérni rá, hogy az minden jövőbeli agresszort elrettentsen.

A naivitással vegyes elbizakodottság helyét mára látszólag az elkeseredettség vette át.

Számos értékelés utal arra egyre nyíltabban, hogy Donald Trump „árulása” foszthatja meg Ukrajnát a küszöbön álló győzelemtől, vagy legalábbis ajándékozhat a saját erejével elérhetőnél nagyobb sikert Oroszországnak. A mainstream nyugati sajtó egymás után jelentette meg az arról szóló cikkeket, miszerint az amerikaiak legújabb békejavaslatai kapitulációra kényszerítenék Ukrajnát, az európai politikai elit képviselői pedig egymás után tettek hitet Kijev támogatása mellett. Jens Stoltenberg volt NATO-főtitkár, jelenlegi norvég pénzügyminiszter például egyenesen Budapestről szólított fel mindenkit: nem engedhetjük, hogy Oroszország győzzön!

Ukrajna kérlelhetetlen támogatói részéről a legtöbb kritikát azonban éppen a norvég miniszterelnök, Jonas Gahr Støhre és a finn elnök, Alexander Stubb Vlagyimir Putyinnal folytatott telefonbeszélgetése váltotta ki, amely sokak szerint megbonthatja az európai egységet és propagandagyőzelmet biztosíthat Oroszországnak. A kritikusokat az sem hatotta meg, hogy maga Volodimir Zelenszkij is megköszönte a két északi vezetőnek, hogy támogatják az ukrán diplomáciát és a közös (!) erőfeszítést a békéért. Az pedig végképp nem, hogy a norvég kormányfő arról beszélt, Oroszországgal a tengeren határos országként Norvégiának érdekében áll a jószomszédi viszony fenntartása.

Nem sokkal az említett telefonhívás előtt a Le Monde megjelentetett egy cikket, amelyben Steve Witkoff és Kirilo Budanov amerikai tárgyalásait úgy írták le, mintha az amerikai különmegbízott kisiskolásként oktatta volna...