Francesca Rivafinoli
Furfangos gyermekvédelmi játéknak lehetünk tanúi
A projektet szemlátomást a karmester, Radnai Márk indította el.
Jobb lesz-e a hátrányos helyzetű lánynak, ha sejtcsomónak minősítjük a magzatot?
Ha megállapodhatunk abban, hogy „senki nem jó dolgában megy abortuszra”, mi tűnik vajon hatékonyabb prevenciónak: performanszokkal és Facebook-posztokkal sulykolni, hogy a magzat még nem is ember, vagy leporolni és akár régiókra szabni a lesajnált, kigúnyolt „családi életre nevelés” programot?
Javítana a közoktatás hatékonyságán? Akkor végre feledkezzen bele egy regénybe!
Lannert Juditnak igaza van. Igaza van mégpedig akkor, amikor a PISA-felmérés friss eredményeinek láttán nem kezd agyzsibbasztó tatárjárásozásba, hanem némi ártalmatlanabb elmúlttizenhatévezés után aggódó tekintettel az okostelefonokra és a szülőkre néz.
Tatárjárásról és elmúlt 16 évről, értelmes, felnőtt embereknek
Egy akár csak képletesen is a tatárjáráshoz fogható idegen sereg pusztítása idején a velük szemben álló kétségbeesett államférfi semmiképp nem ünnepli a tizenkettedik évben az újabb hódítást Batuék mulatságán, továbbá nem vállal a tizenharmadik évben is újabb és újabb tisztséget Szubotájék cégeinek felügyelőbizottságaiban havi többmillióért.
Szembetűnő, hogy valamiért minden tanév elején kényszeresen „a legdurvább” órarendet szokás keresni, valamiféle versenyt hirdetve, amelynek keretében a szülők egymásra licitálhatnak, melyikük tagozatos iskolába és plusz edzésre járó gyermeke a legszerencsétlenebb. Ártana valakinek, ha egyszer sikerülne a jó példákra ráirányítani a figyelmet?