Hosszabb idézet következik, de legyen meg egészben – lássuk, mi is a pontos kiinduló állítás.
„Ugye itt is valójában a közjószágokhoz való hozzáférés mesterséges korlátozása az, amit látunk. És erről is kell sokkal tisztábban beszélni, mint korábban. Ha az ember elmegy nem messze, Érd alsóra [...]: járunk 10 percenként vonattal oda, jó minőségű motorvonatokkal, felújított pályán. Tehát valójában jobb közlekedése van Érd központjának, mint nagyon sok budapesti kerületrésznek vagy lakótelepnek. És ehhez képest szó szerint leszállunk a peronon, és tyúkok kapirgálnak az udvaron. A peronról lehet látni. Nyilván ennek egy része adottság és nyilván akinek van egy saját valamije, senki nem [mond olyat, hogy] most el akarja venni tőle, csak azt akarom mondani, hogy [...] bocsánat, itt a magyar állam az adófizetők és az uniós adófizetők pénzén elköltött 250 milliárd forintot ennek a vasútvonalnak a fejlesztésére mindennel együtt. Akkor én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ezzel egy jó minőségű, autómentes, olcsó közösségi közlekedési életet tudjon valaki élni egy városközponti környezetben, ehhez hozzátartozik az, hogy akkor minél több ember lakhasson ott ennek a környezetében. És még egyszer mondom, nem húszemeletes házakról beszélek, csak mondjuk arról, hogy lehessen egy három-, négyemeletes társasháznak ott megjelennie, és mondjuk ezáltal háromszor, négyszer, ötször, hatszor annyi ember élhessen gyalogtávon belül az állomások környékén.”
Vitézy Dávid miniszter úr szavai ezek, amelyekre a német politikában jártas hírfogyasztó reflexből felszisszen: 2021-ben a német Zöldek álltak elő azzal, hogy bizonyos térségekben célszerű tiltani a családi házak építését, azok ugyanis sok helyet foglalnak, infrastrukturális szempontból költségesebbek, és úgy egyáltalán, nem teszik lehetővé az optimális helykihasználást és a „15 perces város” koncepciójának átültetését.
Kezdjük a végén. Logikusnak hangzik, hogy egységnyi földterületet elfoglaló társasházban ötször-hatszor annyian is élhetnek, mint az ugyanakkora földterületen felépíthető családi házakban – a 2020-as évek Európájában azonban ez már messze nem egyértelmű, tekintettel az egyszemélyes háztartások arányának folyamatos növekedésére. Budapesten 2001-ben 266 ezer háztartás volt egyszemélyes, 2022-ben már 359 ezer – az összes háztartás 45 százaléka. Rokonék 1000 négyzetméteres telken álló házban élnek hatan, a kertben egyebek...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.