1970-ben a szomszédban egy sámlin ülve néztem az első világbajnoki döntőmet egy Kékes tévé mai táblagépnél alig nagyobb fekete-fehér képernyőjén. 8 éves voltam, apám a fülembe mormogva az olaszokat osztotta, azóta se szeretem a brazil focit, az olaszok pedig közel hatvan éve a második szurkolói választásom. Az 1974-es vb-döntőről már „saját” élményem van, rettenetesen sajnáltam a hollandokat, sajnálom azóta is őket minden elvesztett döntő és kiesés után, és nem igazán rajongok a rendező országok csapataiért. 1978-ban lettem „antiargentin” a futballban, senki nem tud lebeszélni arról, hogy elcsalták ellenünk a nyitómeccsüket, ahogy azt az egész vb-t is. 1982-ben jót röhögtem az olasz „börtönválogatott” sikerén, ahogy Paolo Rossi kiejtette a tényleg az egyik legjobb brazil vb-csapatot. 1986, Irapuato – hagyjuk. Azóta tulajdonképpen nem érdekelt az egész futballvilágbajnokságosdi. Felnőttem, négyévente könnyed nyári szórakozásként a balatoni teraszon szódával elmentek, egyik a másik után. Mostanáig.
Az elmúlt 40 évben szakmám lett a sport, annak sportgazdasági történéseinek elemzése. Már ez önmagában érdekessé tette számomra az eseményt, mire lesz képes a labdarúgás a sportipar Mekkájában, másrészt mennyiben „termékenyíti meg” az amerikai sportüzlet a szórakozás szempontjából kicsit fáradttá és öregessé váló futballmérkőzésrendezések világát. Nem csalódtam. A balatoni terasz és a szóda maradt, de közben minden megváltozott. Hála a futball hatalmasainak és stratégáinak, az amerikai-kanadai-mexikói rendezésű világbajnokság utat mutatott a hagyományos európai sportipar számára. Azt állítom, ennyire összetett és teljes szórakozást egyik korábbi esemény sem nyújtott. Nekem a 2026. évi labdarúgó-világbajnokság minden idők legjobb vb-je volt.
Pénz beszél
„Money talks, bullshit walks”, avagy a pénz beszél, a többi duma, tartják az amerikaiak. Csak hogy az elején kezdjem. A világbajnokság 104 mérkőzését több mint 6,8 millió néző tekintette meg a helyszínen – így lett minden idők legtöbb nézőt vonzó világbajnoksága. A lelátók átlagosan 99,7 százalékos kihasználtsággal, mérkőzésenként több mint 65 ezer nézővel teltek meg, a hivatalos szurkolói fesztiválokon pedig további 5,5 millió ember fordult meg. A jegyértékesítésből és a vendéglátásból (hospitality) származó bevétel a korábbi tornák 950 millió dolláros szintjéről 3 milliárd dollár környékére ugrott. A döntő legdrágább jegyeinek névértéke 32 970 dollárig kúszott fel – a 2022...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.