Amerika „a világ világossága, a fénylő város a hegyen, amely utat és példát mutat a világ más nemzetei számára”. Sokat idézett és félreértett magasztos kijelentés ez, amely eredetileg az angolszász puritán zarándokatyák vezetőjétől, John Winthrop prédikátortól származik 1630-ból. Winthrop az Arbella hajó fedélzetén a keresztény kegyelemről prédikálva próbált lelket önteni az elcsigázott és üldözött protestánsokból álló vallási közössége tagjaiba. A winthropi alapvetés, amit 10 évvel korábban a Mayflower puritán hajó utasai és választott vezetőjük, William Bradford kormányzó is vallott, azzal a fennkölt tartalmi üzenettel bírt, amely segített legyőzni a puritán zarándok telepesek félelmeit, arra buzdítva őket, hogy egy jobb, szebb élet és szabadabb jövő érdekében átkeljenek az Atlanti-óceánon és megvalósítsák álmaikat.
Az újvilági ideális állam eszményi elképzelése, az Amerika-projekt – ami a vallási eszméket és a politikai filozófiát illeti – ugyanakkor jóval mélyebb és szerteágazó gyökerekkel rendelkezik, mint azt sokan gondolnák; a gondolat egészen a 17. századi angol vallásháborúk koráig vezet vissza, I. Jakab angol király uralkodásának zűrzavaros korába.
Az Egyesült Államok még nem létezett, de az új, ideális állam eszméje a földi paradicsomról már igen, habár az új-angliai zarándok telepeseknek közel másfél évszázadot kellett várniuk, hogy 1775-ben Bostonból, a puritán fővárosból induljon el a lázadás, az angol gyarmati államok függetlenségi harca. John Winthrop, Massachussetts állam későbbi kormányzója Máté evangéliumából kölcsönzött bibliai ihletésű buzdító prédikációja tulajdonképpen a jövőbe látott, és az egyik legtöbbet idézett jelmondattá vált az amerikai politikatörténetben, egyben az angolszász protestáns amerikai küldetéstudat egyik alappillére lett.
Abraham Lincolntól Eisenhoweren és Reagan elnökön keresztül a szintén bostoni, de ír katolikus Kennedy-ig számos amerikai elnök idézte buzdító jellegű kampánybeszédeiben vagy nagyívű beiktatási szónoklatai során a winthropi bölcsességet. Ugyanezt tette legutóbb Donald Trump is beiktatási beszédében (ez valószínűleg leginkább fő szövegírója, Ross Worthington műveltségét tükrözi). A 17. századi puritánok víziója szerint az Újvilágban létrehozott keresztény, bibliai fundamentumokon létrejövő államalakulat tulajdonképpen a megvalósult „új Sion”, az új, „világi Izrael”, a mennyei királyság és Isten városának (Civitas Dei) tökéletlen, de ragyogó földi megfelelője. Amerika isteni kiválasztottságának, kivételességének és küldetéstudatának elképzelése valóban igen hálás és hasznos eszmének, motiváló és legitimáló erejű politikai eszköznek bizonyult a washingtoni politikai elit – mindkét nagy párt – számára. Az USA-tól és a konzervatívabb amerikai politikai elit meghatározó személyiségeitől – a puritán hagyomány örökségéből és a különlegességtudatból fakadóan – sosem állt távol a fennkölt elzárkózás, a magukba fordulás és az „újvilági utópia” megvalósításának izolacionista gondolata, vagyis, hogy elsősorban saját gyarapodásukkal, jólétükkel és boldogságukkal foglalkozzanak – ahogy annak fontossága és célja még a Függetlenségi Nyilatkozatban és az amerikai alkotmányban is többször visszaköszön.
Az egyik legfelkészültebb amerikai diplomata, külügyminiszter, majd hetedik amerikai elnök, John Quincy Adams 1821. július 4-i, az amerikai Kongresszusban elmondott nagyhatású ünnepi beszédében kijelentette, hogy a világ (Európa) is tudomásul vehetné, hogy „nem az Egyesült Államok feladata és küldetése, hogy messzi tájakra menjen szörnyek után vadászni, hiszen saját különleges eszméinek rabjaként könnyedén megrészegülhet a hatalomtól és diktátorrá vállhat maga Amerika is”. A sokat idézett Quincy-féle szónoklatból származó óvatos, izolacionista, protekcionista és a szuverén amerikai kontinentális hegemóniára törekvő külpolitikai stratégia szülte az 1823-as Monroe-doktrínát is, amelynek úgyszintén a bostoni J. Q. Adams külügyminiszter volt a szellemi atyja. A quincy-i kijelentés előrevetítette a 20. század-eleji wilsoni idealizmus, illetve főképp az ifjabb Bush elnök által fémjelzett neokonzervatív militarista amerikai külpolitika kudarcát is, amely a liberális amerikai demokrácia és értékrend globális kiterjesztését szorgalmazta tulajdonképpen minden rendelkezésre álló eszközzel.
Az amerikai angolszász gyökerű utópikus keresztény fundamentalista eszméből komoly teológiai és politikai-eszmetörténeti jellegű viták sarjadtak – főleg más keresztény felekezetekkel, no meg a judaizmus különféle képviselőivel, nem különben az ortodox zsidó hívőkkel. Utóbbiak szerint az igazi zsidó Megváltó, a Messiás (aki szerintük nyilván nem Jézus Krisztus volt) hozza majd el és vezeti az új földi (mennyei) királyságot, az „új Siont”, az „új Szentföldet”, és az nézeteik szerint nem feltétlenül Amerikában létesül majd (bár az ortodoxok egyik legnagyobb központja furamód épp New York Brooklyn negyedében található). Azt, hogy mennyire ellentmondásosak és megosztó jellegűek lehetnek a vallási eszmék, jól mutatja, hogy az ultraortodox misztikus hászid zsidók még a világi zsidó állam, Izrael létjogosultságát sem fogadják el, ez pedig nem kevés probléma forrása a világ zsidósága körében és Izraelben.
Ami még a vallási gyökerű utópikus amerikai eszméket illeti: az amerikai mormonok, vagyis Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza, valamint alapítójuk, Joseph Smith prédikátor, illetve Brigham Young meggyőzödése szerint Jézus Krisztus a feltámadása után megjelent, és kinyilatkoztatásokat tett a prekolumbiánus Észak-Amerikában. E jelenések és Smith profetikus tevékenysége nyomán, az úgynevezett második amerikai hitbéli ébredési mozgalom keretében az Európán kívüli igazhitű keresztényekből létrejött az „új Sion” közössége Utah államban, Salt Lake City központtal – az 1830-ban Joseph Smith prédikátor által összeállított Mormonok könyvének tanításai szerint. A vallási ihletésű csoportok és utópikus kisegyházak táptalajra találtak Amerikában, ahol az egyház és az állam szétválasztásának gondolata és praxisa tulajdonképpen már az Egyesült Államok létrejötte előtt megvalósult, bár a zsidók és katolikus hívők mégiscsak sokáig másodrendű polgároknak számítottak a protestáns tengerben.
Érdemes lehet felidézni a francia gróf Alexis de Tocqueville, vagy az erdélyi kisnemes Bölöni Farkas Sándor híres Amerika-utazók korabeli tapasztalatait a kora 19. századból származó útleírásaikból. Mindketten igencsak csodálkozva jegyezték fel az 1830-as években, hogy az individualista és gyakorlatias amerikaiak meglepő módon nagyon aktív közösségi és vallásos életet élnek, és szinte „mindenki tagja valamilyen egyházi felekezetnek és civil szerveződésnek”, amely látszólag az amerikai polgári lét sarokköve. E sajátos konzervatív felfogás szerint egy ateista, nem vallásos amerikai nem lehet tisztességes és erkölcsös ember, következésképpen megbízható, jó állampolgár sem.
A nagyon karakán és ma már kirekesztőnek tűnő attitűd azonban még ma, a szekuláris, posztmodern eszmeáramlatokban tobzódó 21. században is jellemző, főleg a vidéki Amerikában. A Pew Research országos reprezentatív felmérése szerint az amerikai társadalom nagyobb része (55 százalék) még mindig igencsak vallásosnak tartja magát rendszeresen gyakorolt és megélt hitélettel, míg körülbelül 28 százaléknyi felnőtt amerikai tartotta magát ateista vagy nem vallásos, nem egyházi elköteleződésű polgárnak. Az európai vagy magyar viszonyokhoz képest (11 százalék körüli vallásos magyar lakosság arányszáma) az amerikai társadalom – talán paradox módon – még mindig a legvallásosabbnak és legkonzervatívabbnak tűnik a Nyugat többi államához hasonlítva. Miképp a második amerikai elnök, John Adams, a fent említett John Quincy Adams édesapja és az amerikai Alkotmány egyik szellemi atyja írta a massachusettsi milícia vezetőjének 1798-ban: „a mi Alkotmányunk csak erkölcsös és vallásos emberek közösségére épülve működhet, és alkalmatlan más jellegű polgárok kormányzata számára”.
Akárhogy is nézzük, az újvilági álmok és az ígéret földje, „a bátrak és a szabadok otthona” tette lehetővé többek közt a holdra szállást (és jó eséllyel ez teheti lehetővé majd a Marsra szállást) vagy azt, hogy összekapcsolják az egész bolygót a világ legnagyobb mesterséges hálózatába (internet) – és mindemellett, ha nagyon muszáj és az érdekei úgy diktálják, Amerika időnként külföldre is megy szörnyekre vadászni.
A szerző Amerika-kutató, az ÖT munkatársa.
Borítófotó: Jasper Johns Flag (Zászló) című festménye, 1954-1955 / Forrás: Flickr
Bejelentkezés