Tűzijáték – valódi spórolás vagy csak kommunikációs trükk?

Kiindulás

Az eredeti konstrukció bruttó 17,5 milliárd forintról szólt, két szerződésben: 5 milliárd a tűzijátékra, 12,5 milliárd a teljes programsorozatra. Az új rendezvény bruttó 3,91 milliárd forintból valósulhat meg, a teljes programsorozattal együtt. A korábbi kivitelezőnek 8,7 milliárd forint előleget (a költségek 50 százalékát) már kifizettek; a szerződéseket a Nemzeti Rendezvényszervező Ügynökség június végén felmondta. Feltételezzük, hogy a teljes előleget visszafizetik, de ezt nyilvánosan még nem erősítették meg.

Megállapítás 1.

A két csomag műszaki tartalma eltér és így nem összehasonlítható

Az új csomag hivatalosan is „csökkentett műszaki tartalmú”: a Belügyminisztérium szerint ez a szerződéses struktúra egyszerűsítése, amely nem érinti az ünnep méltóságát, a biztonságot és a kiemelt programelemek színvonalát.

Nézzük a tételeket.

• Pirotechnika: 10 perces tűzijáték + 2–5 perc görögtűz, a tavalyi kilenc helyett három uszályról, a Margit híd és a Lánchíd közötti kb. 1,5 km-es Duna-szakaszon.
• Új látványelemek: körülbelül félórás, filmszerű show – 1500 drón, lézer, a Parlament fényfestése, a fény- és drónshow a tűzijáték után kétszer megismétlődik; emellett koncertek és családi programok.

A szolgáltatás tehát más összetételű: a pirotechnikai elemek csökkennek, miközben más látványelemek kerülnek előtérbe. Ezt maga az új kivitelező is kimondta: a két összeg eltérő beszerzési tartalom miatt nem összehasonlítható.

Megállapítás 2.

A költségkülönbség önmagában nem bizonyíték a hatékonyságra

A 13,59 milliárd csak nominális költségkülönbség. Hogy ebből mennyi a valódi beszerzési vagy szervezési hatékonyság, csak akkor derülne ki, ha azonos tartalmú csomagok árait vetnénk össze – vagy legalább a két csomag közös elemeit számítanánk át ugyanarra a tartalomra.

• Az egyetlen tétel, amely torzítás nélkül összevethető: a régi konstrukcióban önmagában a tűzijáték 5 milliárd volt – az új teljes csomag ennek a 78,2%-a.
• Ami az árazási oldalt illeti: egyik ár sem versenypiaci ár. A régi keretszerződéses, közvetítős konstrukcióban, az új pedig hirdetmény nélküli, tárgyalásos eljárásban született – egyhetes határidővel, egyetlen végső ajánlattal.
• Az EU közbeszerzési indikátorai szerint az egyajánlatos eljárás a verseny hiányát jelzi, és a verseny a legjobb ár-érték arány elérésének fő eszköze
• Az időtényező normál esetben árfelhajtó: egyhónapos felkészülés mellett a negyedár vagy drasztikus tartalomcsökkentést, vagy a közvetítői nyereség (marzs) kiesését jelzi – valószínűleg mindkettőt.
• Ezért mindkét szélsőséges következtetés hibás: a számokból nem következik, hogy a 17,5 milliárd bizonyítottan túlárazott volt, de az sem, hogy a 3,91 milliárd bizonyítottan kivételesen kedvező.

Megállapítás 3.

Az értéket nem csak a költség oldalán kell mérni

Egy nagy állami rendezvény értékének része a turizmus, a vendéglátás, a médiahatás és a közösségi élmény is. Az európai nagyvárosok a költség mellett a jegybevételt, a látogatószámot és a helyi gazdasági hatást is mérik.

Ugyanakkor a rendezvények gazdasági hatástanulmányai jellemzően túlbecsülik a hasznokat és alábecsülik a költségeket: eltúlzott multiplikátorok a helyi költés „új pénzként” beszámítása, a haszonáldozati költség (vagyis a máshol elérhető haszon, amelyről a pénz elköltésével lemondunk) figyelmen kívül hagyása. A „turisztikai haszon” mint szám tehát ugyanúgy nem automatikus érv, mint a költségszám.

A kommunikációs keretek felismerhetők és mindkettő manipulatív: a korábbi üzenet („nagyobb látvány, nagyobb teljesítmény”) és a mostani („kevesebb pénzből is megoldható, tehát felelősebb gazdálkodás”) egyaránt érthető – de egyik sem helyettesíti a közgazdasági mércét, mert mindkettő csak az ár egyik oldaláról beszél: önmagában sem a nagyobb, sem a kisebb összeg nem árulja el, hogy a pénzért cserébe mennyi értéket kapunk.

A valódi mérce ez lenne

A nemzetközi value for money módszertan – amely azt vizsgálja, hogy a közpénz elköltése arányos értéket teremt-e – és a brit számvevőszék „négy E” kerete (gazdaságosság, hatékonyság, eredményesség, méltányosság) szerint a helyes kérdéssor:

• Mennyibe kerülnek az összehasonlítható elemek?
• Pontosan mit kapunk érte?
• Milyen közvetlen és közvetett értéket teremtenek ezek?
• Miről mondunk le azért, hogy ezt a pénzt erre költsük (haszonáldozati költség)?

Következtetés

A költségek közötti különbséget érdemes komolyan venni, de nem érdemes többet belelátni annál, mint amit bizonyítani tud. A 13,59 milliárdos különbség első ránézésre látványos megtakarítás, valójában azonban két, tartalmában eltérő csomag árának a különbsége. A költségcsökkentés ténye ezért önmagában még nem hatékonysági bizonyíték: a hatékonyságot az ár és az érte kapott érték viszonya mutatja meg – vagyis az, hogy a kevesebb pénzért arányosan mennyi látványt, élményt és gazdasági hatást kapunk.

A végső mérleghez ráadásul két nyitott kérdésre is válasz kell. Az egyik, hogy az új csomag ígért műszaki tartalma maradéktalanul megvalósul-e – ezt csak a rendezvény után lehet megítélni. A másik, hogy a korábbi kivitelezőnek kifizetett 8,7 milliárd forintos előleg visszakövetelése hogyan zárul: ha az összeg nem, vagy csak részben térül meg, az a most kommunikált megtakarítás jelentős részét elviheti.

Összességében két nagyon hasonló beszállítói kiválasztást látunk – rövid határidő, egyetlen ajánlat –, csupán eltérő kommunikációs keretezéssel. A lényegi kérdésekről ugyanakkor egyik keretezés sem beszél: milyen értéket teremt végül a rendezvény, miről mondunk le azért, hogy erre költjük a pénzt, és ha lesz valódi megtakarítás, az pontosan mire fog menni.

Borítókép: Tűzijáték Budapesten 2025. augusztus 20-án / fotó: MTI/Máthé Zoltán