Különféle korok társadalmi határait átlépő, lázadó nőkről, női szerepekről, elvárásokról szól a beszélgetés 2026 első Csemegepultjában. Virányi Orsolya és Németh Róbert vendégei Vass Virág újságíró, író és Koniorczyk Borbála urbanista, író.
 


A műsor kiindulópontja két könyv. Az egyik Koniorczyk Borbála Női szörnyetegek című munkája, melyben a kora huszadik század Budapestjének jellegzetes és – mondhatni – történelem- és társadalomformáló nőalakjai jelennek meg – közös tulajdonságuk, hogy nem óhajtottak úgy élni, ahogy azt az akkori világ elvárta tőlük. Kilógtak a sorból, aktívan feszegették a kor elfogadott viselkedési és erkölcsi kereteit. A „női szörnyetegek” kifejezés egyébként Kmetty Károly jogászhoz, egyetemi tanárhoz köthető: azt állította – ahogy Koniorczyk Borbála a műsorban fogalmaz –, azok a nők, akik „diplomát szereznek, nem fognak annyira lelkesen főzni, mosni és gyereket nevelni otthon”. A másik könyv Vass Virág Szóló című regénye, mely a Balassagyarmatról Amerikába kivándorolt Deutsch ikrekről, Jankáról és Rózáról szól, akik a Broadway-n és Hollywoodban építettek karriert, és lettek – már Dolly néven – világszárok.

Sok minden nem változott 120 év alatt, veti fel Virányi Orsolya: lehet, hogy egy ilyen módon viselkedő, az életét ilyen módon élő nőt ma már nem szörnyetegnek címkéznek, de nevezik mondjuk karrieristának, törtetőnek vagy számítónak. „Ambíció, lázadás, mindennek a megkérdőjelezéssel, azt gondolom, hogy alapvetően ezek azok, amik ma is, úgymond, bajba tudnak sodorni egy nőt” – teszi hozzá. „Olyan sok minden nem változott ebben a tekintetben. Ma is sokszor megszólják azt a nőt, aki előtérbe helyezi a munkáját, aki valamilyen módon máshogy szeretne élni. És a leglazábban kérdezik meg egy nőtől, hogy mikor lesz gyereke, miért nincs gyereke, miért csak két-három-négy gyereke van” – mondja Vass Virág.

Van-e értelme a „karrierista” és az „ősanya” kategóriáknak és kifejezéseknek, amik rendszeresen előkerülnek a női szerepekről szóló vitákban – a beszélgetőtársak ezt is megvitatják a műsorban. Van-e egyáltalán pozitív kifejezésünk a mai dolgozó nőre, teszi fel a kérdést Koniorczyk Borbála, hiszen mind a spektrum egyik szélén elhelyezkedő „karrierista”, mind az „ősanya” lényegében pejoratív értékelések. És ha már az emlegetett idézőjeles „karrierizmus”, Vass Virág mesél arról is, milyen volt a rendszerváltás utáni Magyarországon nőként, fiatalon újságírópályát építeni, vezetőnek, döntéshozónak lenni, ismert újságírónak lenni. És hogy miként tudta (vagy éppen nem tudta) kezelni a női mivoltából adódó konfliktusos- vagy határhelyzeteket, valamint, hogy mi változott ebben az évtizedek alatt, különös tekintettel a 2010-es évek második felének metoo-hullámára.

A határátlépő nők figurája mindemellett korántsem az elmúlt másfél évszázad terméke, hanem mondhatni, ősi toposz. A Bibliától Elektra vagy éppen Jeanne d’Arc figuráján át Madonnáig hosszú a sora azoknak a nőalakoknak, akik az adott korok elvárásaihoz képest másképp viselkedtek. Rójuk is szót ejtenek a Csemegepult beszélgetőpartnerei. „Ezek az úgynevezett határátlépések valójában nem nagy dolgok voltak. Ezek olyan dolgok voltak, amiket a szomszéd férfi megtehetett volna. De valahogy, pusztán attól, hogy ezt egy nő csinálja, felháborító lett és megosztó” – mondja Vass Virág.

Hogyan zajlott le a világban és megtörtént-e Magyarországon a metoo? Ki ma a „női szörnyeteg”, milyen női magatartásformákat bélyegez meg ma a társadalom? Elhiszi-e a világ a kemény nők sebezhetőségét? Mi történik azokkal a nőkkel, akik nem városiak, nem kulturális szereplők, nem középosztálybeliek? Mi van az ő történeteikkel? Többek közt erről is szó esik a Csemegepult legfrissebb adásában.