Joseph Hargitai
Amerikai Sztahanov | 30. rész: A könyvtár
Gyönyörű pár volt. Donato, hosszú, sötétbarna, Andrea Pirlo-hullámos haj, vagy ha a klasszikusokat szeretjük, Botticelli, Fiatal férfi arcképe medalionnal. Harmonikus mozgás, kedélyes, nagy mosolyok, borostás arc, mélyen ülő kék szemek. És a csaj: fekete, derékig érő Kungfu-haj, hófehér karok, metszett ázsiai szemek.
Amerikai Sztahanov | 29. rész: Analóg lélek
A szívem mélyében analóg lélek vagyok. Régi dolgokra vágyom, történelmi dolgokra. Például Agatha Christie Remington Rand 5 Deluxe írógépére. Ezzel pötyögte le a Tíz kicsi indiánt. Egy idő után úgy érzem, a Remington egyedül érzi magát az íróasztalon. Veszek mellé egy almaszínű Olivetti Lettera 32-est. Francis Ford Coppola kétujjazta ezen a Godfather eredeti szövegkönyvét.
Amerikai Sztahanov | 28. rész: Memorias del subdesarrollo – primera parte
Humberto Solás filmjét vetítettem egy nyári osztálynak. Kubai filmtörténelem, Dean professzor előadása. Ma már elképzelhetetlen lenne, hogy egy fehér, angolszász férfi vezessen egy ilyen sorozatot.
Sötét empátia – egy amerikai hét
Charlie Kirk és a Nyugat elveszett fiai. Obama. Jimmy Kimmel. Donald és Melania Trump a Windsori Kastélyban, tíriai bíbor. TikTok, Kína, Afganisztán, Károlyi és Kerenszkij. Masszív csillagos-sávos sűrítmény az elmúlt napokról.
Amerikai Sztahanov | 27. rész: Jean von Hessen
Ebéd közben bemutatkozott. Náci volt az apám. Kék szemű, jóképű. Jobb, ha ezt azonnal tisztázzuk. Nem szeretem a meglepetéseket.
Amerikai Sztahanov | 26. rész: Katara. Áldott az ember, aki az esőt hozza
Hogyan kerültem én ide? Ki irányított? Istenem, hát ide küldtél a gyöngyhalászok földjére, a sok ezeréves Katara utcáira. Amit gyerekkoromban oly sokszor rajzolt nekem anyám, a magát tépő pelikános figura elé? Hogy végre itt levedd a vállamról ezt az iszonyú terhet.
Nyilvános kivégzés Amerikában – a Charlie Kirk-gyilkosságról
Miért nyilvános helyen? Miért egy egyetemen? Miért ez a fiú? Miért most?
Amerikai Sztahanov | 25. rész: Hedvig – Az igazságos világba vetett hit
Beállok a sorba a jegyért. Antwerpenbe megyek, mondja bemutatkozás helyett egy mellettem álló nő, de ha szeretnéd, itt maradok estére veled. Mondja ezt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. És talán az is, bár lehet, hogy csak a holland csajoknak osztotta az élet ezt a titkos, minden hagyományt felülíró jolly joker lapot.
Amerikai Sztahanov | 24. rész: Educated and Dedicated – A fehér kiváltság
Messenger One, röviden M1, a legmagasabb biciklisfutár-kategória New Yorkban. Kevesen érik el ezt a minősítést, meg kell küzdeni érte. A teherbírók, a gyorsak és a megbízhatók kapják, bár segít, ha lejattolunk a diszpécsereknek a jövedelmezőbb fuvarokért.
Amerikai Sztahanov | 23. rész: A Covid-diktatúra – az első napok
Az ördög álarcosbálja.
Amerikai Sztahanov | 22. rész: Miért sírt a torockói medve?
Szerették a gyerekek a családi legendákat. Meséltem nekik a sötétben, amíg el nem aludtak. Volt sok kedvencük, százszor is végighallgatták ezeket. Danny a kenyeres, a torockói medve, és persze a Frog Prince.
Amerikai Sztahanov | 21. rész: Római kút, Hegyeshalom
Ez a dráma nyitóképe, ahogy a két mozdony átrobog a határon. Budapestről indulnak mint felmentő vonat, egy veszteglő gőzöst váltani Károlyházán. Ott összekapcsolják a két mozdonyt, és indulnak Kelet helyett Nyugat felé. Egy beépített vasutas haver a Hegyeshalom–Ostbahn vágányra állítja őket, és felugrik hozzájuk a mozdonyra. Így érkeznek hárman Ausztriába.
Csendes Don – a kutya ugat, a karaván halad
Taroltak a fogadóirodák. Mint mindig, bármire lehetett fogadni ezen a héten is. Ki jön le gyorsabban a repülő lépcsőin, Trump vagy Putyin? Melyik lábára sántít a két vezér? Milyen hosszú a vörös szőnyeg? Hány másodpercig tart a kézfogás?
A vágy villamosa Alaszkába vezet
Alaszka mitologikus hely és sajátos Vadnyugat Amerika számára. Nem véletlenül választották a Trump–Putyin csúcs helyszínéül.
Amerikai Sztahanov | 20. rész: Rex
Nyitott ajtónál alszik. Hallgatjuk feleségemmel, ahogy szuszog. Valami koppan. Álmában kiejtette a telefont a kezéből. A feleségem átsuhan a szobájába, és felveszi. Mintha egy horrorfilmben lennénk, kihátrál a szobából. Mutatja a telefont. Mr. Kennedy, 23:12. Találkozhatunk holnap, a harmadik órám után.
Amerikai Sztahanov | 19. rész: New York, Fradi
Van egy brazil srác a dráma-tanszéken, Bernardo. Fűz, hogy menjek le vele focizni a parkba. Veszünk pár doboz sört, és kiülünk a padra. Várunk a sorunkra. Ő a zöld sárga brazil mezben, rajtam zöld-fehér Nyilasi-nyolcas. Felderítőmunkát végzünk. Jegyzetelünk.
Amerikai Sztahanov | 17. rész: A Birodalom
Jó itt lenni. Itt van Kuroszava, a Rashomon, itt van Leyda professzor, a kávé, a croissant, a sok tehetséges diák. Az arcod néha megérinti a tanterem hideg falát. Álmodozunk a sötétben, elaltat a forró vetítőgép zümmögő hangja.
Amerikai Sztahanov | 16. rész: Codename: Chicago
Mint minden törzsvendégnek a parkban, nekem is volt nevem. A srácok Chicagónak hívtak. Sohasem tudtam meg, miért. De átültettem a programokba. Chicago, a sokat hibázó amatőr sakkozó.
Amerikai Sztahanov | 15. rész: Johnny O., Los Angeles
Kimotoroztunk Seven Palmhoz. Végignéztük a kietlen sivatagot, a kemény motoros arcokat. Nyaltunk egy nagy fagyit Palm Springs főutcáján. Ősz volt, elmúlt a hőség. Ez a sivatagi látvány érdekelte. A tengerpartot, Los Angelest túl manikűrözöttnek találta. Ő sem bírta a hamis hollywoodi érzést. Nem akartak ebből és így élni. Az örök hazugságban, az örök mosolygásban.
Zohran Mamdani politikája összefoglalható pár sorban. Minden, ami Trump-ellenes, minden, ami Izrael-ellenes, és minden, ami a gazdagokat támadja, utóbbinál nem lehet tudni, hol húzza meg a határt. Azt írja, toljuk át az adóterheket a gazdagabb, fehér kerületekre. Hmm, küldi sms-ben a kisebbik fiam. A fehér kerületekre. Szóval itt tartunk.
Amerikai Sztahanov | 14. rész: City Of Angels, Kék asszony
Los Angeles volt számomra a legmagányosabb város. Itt hallottam meg a szomorú hírt is, hogy lelőtték Barta Tamást. Nagyon fájt. Harminchárom éves, rengeteg ideje volt még. Egyszerűen csak fájt ez a semmilyen, szar halál. Csak úgy, mellbe lőtték háromszor. Az ember ilyenkor belerúgna valamibe. És pontosan ilyen érzés volt nekem Los Angeles.

