spotify Hallgasd meg!

Korán kelők vagyunk. Már hét órakor berobban az irodámba. Kizárólag futólépésben közlekedik. Nincs udvarias csevegés, nincs kérdés, nincs válasz. Nem hallgat senkire. Megcáfolhatatlan kijelentésekkel rohamoz. 

Szereti az irodámat, a nagy ablakot, a reggelente besütő napot. Nem ül le. Mindig mozgásban van. Asszózik. A összetekert Wall Street Journal, mint valami lovaglópálca, a hóna alatt. Adott időben majd ezzel veri a fejünkbe az egy és oszthatatlan igazságot. 

Egy tálca eszpresszó, már a harmadik csészén gázol át. Türelmesen várom a reggeli jelentést. Ilyenkor szereti haikura tagolni a dolgokat. 

A kurva Obama.

Forgatja az újságot. Semmi drámai szünet, csak lassan őrölnek a malmok. Nem azért, mert már elmúlt nyolcvan éves. Ő csak ilyen. Elsuhan a múltba, vagy éppen egy Schrödinger-egyenlet gyönyörűségébe. 

Pökhendi kis fasz. Mindig betesz nekünk. 

És itt drukkolunk, hogy ki ne mondja. De kimondja. 

Utálja a zsidókat. 

Tíz körül életre kel a matematikai intézet. Sokan kíváncsian bedugják a fejüket az irodámba. Volt kurva Obama? 

Öt kávé, mutatom.

***

Az értekezlet lassú, várat magára a megoldás. Az igazgató nem találja a fonalat. Mindig bizonyítani akar, de ezúttal sem megy. Olyan minőségi hiba ez. Közel jár, de nem tudja megragadni a dolgok lényegét. Elérkeztünk most is valami mocsaras hátországba, ahonnan már nincs visszatérés. Frances átnéz rajta. Hiába van sok diplomája a fiúnak, hiányzik belőle a tisztánlátás.

Várunk az asztal körül, lesünk, mint a tornádóvadászok Kansasban. Háromsoros Muhammad Ali méretű kiütés készül a troposzférában. 

Frances elnéz az igazgató mellett.

Oppenheimer. 
Én dolgoztam tíz évig Oppenheimerrel.
Ő okos ember volt. 

***

A férje már régen meghalt. Hatvanöt éves volt. Az operából jöttek. Bohémélet. Rázza a vállát és megtörli a szemüvegét a szoknyája végével. 

Eldőlt, mint a seprűnyél.
Feküdt sokáig a konyha kövén.
Este a macska ráült a fejére.

***

Vermeer volt a kedvenc festője. Együtt voltunk a kutatócsoporttal a híres Vermeer-biennálén a Metropolitan Múzeumban. Valahol a nagy kozmikus életben találkozhattak, mert mint testvéréről beszélt róla. Kevés dolog kavarta fel így. Talán a festmény, a Lány a gyöngy fülbevalóval. A mindenen átlátó tekintet, a fiatalkori hasonlóság.

Minden operát megnézett. A Turandot-t többször. A befejezetlensége izgatta. Hogy most hogyan is lesz ez. A dolgokat, a szálakat el kell...