1832-ben a Bulow-ültetvény százötvenkilenc rabszolgával dolgozott. Nagy részük jamaicai származású volt. Eredetileg az amerikai délvidékre, Louisiana és Mississippi környékére hurcolták őket, és többségük onnan szökött Floridába, ahol jobb viszonyokat reméltek. Itt éltek a családok. Az asszonyok és a gyerekek az ültetvényen, míg az erősebbek az üzemben dolgoztak. Többnyire kukoricát, melaszt, édeskrumplit ettek, és mindig volt fehérje a gazdag állatvilágból.
Aktív volt a kereskedelem. A telepesek vásznat, ezüstdollárt, ékszereket, rumot és whisky-t, míg az itteni lápokban élő szeminol indiánok pulykát, vaddisznót, őzhúst, halat és korpát hoztak a piacra. Egykori történelmi iratok szerint húszezer dolláros évi jövedelmet hozott az ültetvény, ami kimagaslóan nagy összeg volt az akkori déli világban.
Az ültetvény középpontja egy nádcukor-feldolgozó-üzem volt, ami ma romokban áll. Történelmi érték, a második szeminol háború alatt bosszúból égették le az indiánok. Ami maradt, az csak az épületalap, a masszív terméskő falak, kémények, rézvezetékek, vasból, rézből és kőből vájt hatalmas üstök. Ma a több hektáros ültetvény egy gondosan rekonstruált szabadtéri kiállítás. Elvadult, trópusi tájkép, vadregényes Karib-tenger kalózai-hangulattal.
Sokszor megnéztem már, mert nagyon érdekelnek a korabeli mérnöki megoldások, a víz és a gőzerő használata, maga az üzem tervrajza, hogy ment át a cukornád a cséplőn, a vagdosón, a fermentáción, hol és hogyan tárolták a melaszt, a cukrot és a másik jelentős végterméket, a rumot.
És jó lenne itt elidőzni a mérnöki dolgoknál, elmerülni a technikai és gépészmérnöki részletekben, de lassan el kell indulni a másik ösvényen, amely elvezet a régi rabszolgák tanyájára. Összenőtt, bozótos kis dzsungel, keskeny, kacskaringós ösvény, talán egy kilométerre az üzemtől és a felső házaktól. Itt éltek a jamaicai rabszolgák, egy félhold alakú falucskában, egyszerű fából összetákolt kabinokban – közös szabadtéri konyha, itatók, disznó- és baromfiólak, szárítók, füstölők, és a kabinoktól nem messze egy pici temető. Ismerős, mondhatni, otthonos volt ez a szabadtéri élet. Egykori magyar faluvilág.
És e hosszú bevezető után elérkeztünk mai problémánkhoz, a pár hete nagyon felkapott „dark woke” mozgalomhoz.
Az amerikai történelem komplex, és szerencsére vannak olyan áramlatai, melyek minket, magyarokat megkíméltek. És talán ezért nem érezzük át annyira a rabszolgasághoz és a megkülönböztetéshez fűződő traumát, annak reflexszerűségét és mélységét. Ahogyan...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.

Hallgasd meg!