Debbie Kramer volt a legjobb csaj az intézetben. Magasan. Lehet, hogy nem az egész egyetemen, mert nagy egyetem volt, és lehet, hogy nem New Yorkban, mert az meg nagy város, de az intézetben tuti, hogy ő volt a legjobb.
Álmodni jöttek ide a matekosok. Atyásan otthagyták a kezüket a vállán. A bátrabbak még át is ölelték, hogy jobban láthassák a képernyőt. Apám regélte hajdanán, hogyan lógtak a hosszú nyári estéken a cseresznyefáról Szamoskéren a Menyhárt lányok ablaka előtt.
Ilyenszerű dolog volt ez is, lógtak hosszasan, javítgatták a kéziratokat itt is ott is. Még ha nem is kellett. Bár sok fa nőtt az intézet előtt is, majdnem biztos voltam abban, hogy egyik sem volt cseresznye.
Matek-gépírónő volt Oxfordshire-ból, az ezzel együtt járó utánozhatatlan akcentussal. Nagyon keresett képzettség volt ez azokban az időkben. Nem volt még modern WYSIWYG-leképezés (what you see is what you get, azt kapod, amit látsz), mint manapság. Hosszú algoritmusok sorát kellett betáplálni a gépbe, hogy eljussunk egy matematikai képlet vizuális ábrázolásához. Ilyen Linux-leképező szoftver volt például a troff vagy a LaTex. Én is azt használtam diákként. A matek mellett ezzel írtam a nagy amerikai regényemet. Így kezdődött.
.pp
.po+0.25i
.ad l
.pl-0.25i
.m3+3v
.bp
.sp 2i
.(l c
King Orange, Amsterdam Blue
.(x
King Orange, Amsterdam Blue
.)x _
.sp
by
.sp
Joseph Hargitai
.)l
.bp
.pp
.sz 11
.vs 9
.hx
.bp
.fo ''\f2\s13%\f1\s11''
.sp 2i
.(b
.lp
.sz 13
.b "Book One, Budapest"
.pp
.)b
.(x
Book One, Budapest
.)x _
És jött is át a nyomtatón, igazi gyönyörűség.
Nyár volt. Mondhatni, hosszú, forró nyár. Olyan Raymond Chandler-es. Aszfaltgőz, szmog, taxizajos esték, amikből nem lehetett menekülni.
Debbie túlórázott. Valami fontos kiadványon dolgozott, gondolom valami nagy profnak. Égett a villany a tizenkettedik emeleti irodájában. Néha elsuhant az ablak előtt vállára omló gyönyörű göndör hajával.
És ekkor jött a telefon. Elromlott a terminálja. Meghülyült, ez volt a pontos leírás.
Nem volt ez szokatlan akkoriban. A VT100-terminálok, amiket a DEC VMS és a korai Linux gépek elején használtunk, gyakran meghülyültek. Zavaros betűkkel töltötték meg a képernyőt, sípoltak...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.

Hallgasd meg!