Hangoskönyv
Amerikai Sztahanov | 29. rész: Analóg lélek
A szívem mélyében analóg lélek vagyok. Régi dolgokra vágyom, történelmi dolgokra. Például Agatha Christie Remington Rand 5 Deluxe írógépére. Ezzel pötyögte le a Tíz kicsi indiánt. Egy idő után úgy érzem, a Remington egyedül érzi magát az íróasztalon. Veszek mellé egy almaszínű Olivetti Lettera 32-est. Francis Ford Coppola kétujjazta ezen a Godfather eredeti szövegkönyvét.
Feláll a padról, integet a gyereknek, mondja, hogy de aranyos. Ahogy vigyorog, látszik, hogy hiányzik néhány foga. Inas, vékony, a bőre cserzett, mondhatni kiszívta a nap. Szívjad magadba a napot, amíg még lehet, és tartalékold a hidegebb időkre, gondolom magamban.
A szégyen: katolikus, munkás és feminista
Napjaink legolvasottabb írónőjének új kötete jelent meg. De vajon miért olyan aktuális ma Annie Ernaux művészete nálunk?
Még mindig van mit mondani – a Becoming Led Zeppelin című filmről
A Becoming Led Zeppelin nem hibátlan film: talán túl hosszú, néha túl sokat akar mutatni egyszerre, és hiányérzetet is kelthet, hiszen csak a kezdetekre koncentrál. Mégis: erős, élvezetes és helyenként katartikus élmény.
Amerikai Sztahanov | 28. rész: Memorias del subdesarrollo – primera parte
Humberto Solás filmjét vetítettem egy nyári osztálynak. Kubai filmtörténelem, Dean professzor előadása. Ma már elképzelhetetlen lenne, hogy egy fehér, angolszász férfi vezessen egy ilyen sorozatot.
Járványosan terjednek a lelki betegségek, vagy a normalitás szorul vissza?
A pszichés problémák lettek az új horoszkóp, és a pszichológusok az új asztrológusok. Eljött a diagnózisdivatok eddigi legsúlyosabb és legkíméletlenebb formája.
Hogy lehet egy forradalmárokról szóló film ennyire konzervatív?
Paul Thomas Anderson új filmjében három dolog alapvetően zavaró, eltérő mértékben. Az első, hogy klisés a szüzséje. A többi kiderül a kritikából.
A radikális baloldalról és a forradalmi erőszakról
A radikális baloldal viszonya az erőszakkal meglehetősen intim, gyakran nem pusztán „szükséges rossz”-ként tekintenek rá hívei, hanem a felszabadítás eszközeként, a megváltás elemeként, sőt önmagában az erőszakot is morális-esztétikai minőségnek tekintik.
A hülyeség ára – gondolatok a feldmárizmusról
Azt kellene itt megérteni, például Feldmár Andrásnak, hogy léteznek olyan állapotok, amikor nem lehet elküldeni a beteget küzdősportra, és nincs terápiás megoldás, mert az ember nem tud, nem fog elmenni, a boltig sem, nemhogy küzdősportra meg terápiára. Most azonnal kell valamit csinálni.
Készül a lista. De lehetek-e még én is terrorista?
Ami a kormány hevült anti-Antifa-buzgalmát illeti, a nagy szavak könnyen lehet, hogy fennakadnak a valóság betonfalán, pont úgy, ahogy az átláthatósági törvény is elhasalt.
„Tégy a gyűlölet ellen, te rohadék!”*
Nem fog mindenki szeretni mindenkit, és nem fog mindenki egyetérteni mindenkivel, de ezt nem is várom el, sőt, kifejezetten ellenjavallom. Azonban az egyet nem értés alaphelyzete azt feltételezi, hogy legalább létezik valamiféle közös talaj, ahol a vita lezajlik. A gyűlölet ellen például úgy tehetne az ország, ha a másik létezését és alapállását legitimként fogadná el.
Ki néz rád kutyád szemén át? | Rendhagyó nekrológ egy családtagról
A kutya a nyugati életmód egyik legismertebb szimbóluma, de mégis olyan, mint a gyerek, amelynek védelméről szavakban ugyancsak rengeteget beszélnek, a gyakorlatban azonban az ellátórendszer hiányosságai miatt a tragédiák körforgása zavartalanul újratermeli az áldozatokat. Filozofikus töprengés egy kutya urnája fölött.
Amerikai Sztahanov | 27. rész: Jean von Hessen
Ebéd közben bemutatkozott. Náci volt az apám. Kék szemű, jóképű. Jobb, ha ezt azonnal tisztázzuk. Nem szeretem a meglepetéseket.
Mit adtak nekünk a fesztiválok? – a Fesztiválország című filmről
A miskolci CineFest Nemzetközi Filmfesztiválon, szeptember 11-én mutatták be a Fesztiválország című, a hazai fesztiválkultúra bő három évtizedét feldolgozó dokumentumfilmet, amelyet országosan szeptember 18-ától vetítenek majd a mozikban.
Mennyire gyarmatosított az agyad?
Ne legyünk kulturálisan, mentálisan gyarmatosítottak, de ettől még tudjunk arról, hogy mi történik a birodalom szívében! Charlie Kirk halála esetében le tudjuk fordítani Kelet-Európára azt, ami Amerikában történt, hogy kapjunk egy alsó becslést.
Amerikai Sztahanov | 26. rész: Katara. Áldott az ember, aki az esőt hozza
Hogyan kerültem én ide? Ki irányított? Istenem, hát ide küldtél a gyöngyhalászok földjére, a sok ezeréves Katara utcáira. Amit gyerekkoromban oly sokszor rajzolt nekem anyám, a magát tépő pelikános figura elé? Hogy végre itt levedd a vállamról ezt az iszonyú terhet.
Visszatalálhatnunk-e valaha a csendhez?
Nem kriptára vagy egy süketszoba steril némaságára gondolok, hanem a „zenei szennyezés” előtti csendre. Étteremre, hol kanál koppan a tányéron; üzletre, ahová belépve ajtónyitáskor diszkrét csengettyű, majd ide-oda tologatott vállfák csattogása hallik; kocsmára, benne Darth Vader-i hörgést produkáló kávégéppel; vagy akár egy benzinkút mellékhelyiségére.
Így kúsznak be az „ólomévek” Amerikába – Charlie Kirk halálára
Amikor Charlie Kirköt élő egyenes adásban a nyaki ütőerén lőtték meg, amelytől szinte azonnal meghalt, arra gondoltam, hogy a szavak lehetnek visszataszítóak, szavakkal lehet bántani tömegeket, szavakkal akár még egy ország tönkretételéhez is hozzá lehet járulni, de a szavak nem tettek, a szavak nem gyilkolnak.
Amerikai Sztahanov | 25. rész: Hedvig – Az igazságos világba vetett hit
Beállok a sorba a jegyért. Antwerpenbe megyek, mondja bemutatkozás helyett egy mellettem álló nő, de ha szeretnéd, itt maradok estére veled. Mondja ezt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. És talán az is, bár lehet, hogy csak a holland csajoknak osztotta az élet ezt a titkos, minden hagyományt felülíró jolly joker lapot.
Tényleg az a legfontosabb, hogy ki nyer 2026-ban?
Szerintem nem. Persze, fontos, de akadnak fontosabb kérdések is. Nem az éppen regnáló kormány és a kiépült rendszer minden bajunk forrása, ahogy az új kihívó megjelenésének sincs túl nagy jelentősége – nem ő jelenti a legnagyobb veszélyt a fennálló rendre, ha az egyik oldalról nézzük, és nem ő hozza el a megváltást, ha a másikról. De képesek vagyunk-e több oldalról nézni a dolgot?
Anyám, a vogon | Kenszel Pikcsör, 11. rész
„Azokban az időkben tele volt zajjal meg zenével az egész város. Egyrészt ott voltak a gyárak a maguk dallamaival, mellettük pedig minden utcában legalább három kocsma, amiből kettőben élőzene szólt, rövid felfutása volt akkor a bluesnak, és rengeteg helyen az ment. A punk mellett valahogy mi is játszottunk bluest, sajátos felfogásban, amit nem sokan ismertek fel.” A Kenszel Pikcsör című rövidpróza-sorozat tizenegyedik része.