Hallgasd meg!
Képzeljünk el nagyon furcsa, utópisztikus világot, amiben a gyerekek felének van valamilyen pszichés problémára vonatkozó diagnózisa. Mit gondolnánk erről? Hogy mindenki beteg, vagy azt, hogy a lelki problémák kultusza uralkodott el, és a szülők, a pedagógusok és a pszichológusok összefogva próbálnak mindenkit, aki eltér egy ideális átlagtól, beletuszkolni egy kórképbe. Ez már nem a szép új világ utópiája, ez maga a valóság. A pszichés problémák lettek az új horoszkóp, és a pszichológusok az új asztrológusok. Eljött a diagnózisdivatok eddigi legsúlyosabb és legkíméletlenebb formája.
Az asztrológiai és személyiségelemzések titka – a Barnum–Forer-hatás
Az embereket évezredek óta hajtja az olthatatlan vágy, hogy megfejtsék személyiségük és sorsuk titkát. A legnépszerűbb válaszokat nagyon hosszú időn át a horoszkópok szolgáltatták, amelyeket legalább ötezer éve készítenek asztrológusok. Az első tudományosnak hangzó személyiségelméletet az ókorban, a Kr. e. 5. században Hippokratész alkotta meg. Az asztrológiát később a tudomány zárójelbe tette, de a frappánsan hangzó diagnózisok és személyiségelemzések ellenére úgy tűnik, még mindig nem kerültünk sokkal közelebb a végső titokhoz. Az asztrológiát persze már áltudományos babonának tartjuk, pedig a pszichológia tudományos eredményei is mutatnak némi hasonlóságot vele.
Az 1960-as, ’70-es évek fordulóján Michel Gauquelin francia pszichológus-statisztikus egy rendkívül szellemes kísérletben cáfolta meg az asztrológia hitelességét. Az Ici Paris című újságban hirdetést tett közzé, amelyben ingyenes, személyre szabott horoszkópot kínált az olvasóknak, ha visszajelzést adnak annak helyességéről. A válaszadók 94%-a úgy vélte, hogy a megkapott leírás illik rá, és „nagyon pontosnak és éleslátónak” minősítette azt.
Természetesen minden résztvevő ugyanazt a horoszkópot kapta, születési időpontjától függetlenül. Az igazi csavar, hogy ez egy valós személy, Franciaország leghírhedtebb sorozatgyilkosa, dr. Marcel Petiot horoszkópja volt. Az emberek mégis örömmel ismertek magukra.
Ezt a jelenséget, amelyet Barnum- vagy Forer-hatásnak neveznek, Bertram R. Forer már 1948-ban bebizonyította egy kísérlettel. Ott nem horoszkópokat, hanem személyiségteszteket töltetett ki diákokkal, majd mindenkinek ugyanazt az eredményt adta, ennek ellenére közel százszázalékos pontosságúnak érezték az elemzést. Ezek a kutatások rávilágítanak a személyiségelemzés bonyolultságára, és arra kellene ösztönözniük a pszichológusokat, hogy némi kétkedéssel kezeljék őket.
Miért van ez? Mert minden emberi kategória, például a személyiségjegyek, de főleg az olyan összetettebb leírások, mint a pszichológiai...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.