Hallgasd meg!
A Qatar Airway-en mindenki VIP. Nincs várakozás, nincs késés, pontosan ötkor felszáll az Airbus A350. Tizenhat óra repülés, irány Doha.
Komfortos a privát kabin, remekül elférek a kihúzható ágyon, előttem a lehajtható tálca és a plazma TV, balkézre az ablak felé egy fél ülés a kacatnak, és jobbra a magas húzóajtó kizárja a forgalmat. Nem gondoltam volna, hogy beleszeretek a repülésbe.
A hosszú úton végignéztem három szezon Emily in Paris-epizódot, és két évnyi Our Bluest. Az Our Blues egy dél-koreai sorozat, talán az egyik legemlékezetesebb Netflix-filmélményem. Kicsit Fellini, kicsit Kuroszava, kicsit Jancsó. A modern idők és az örökös emberi dráma ötvözete. Koreában játszódik, Csedzsu szigetén. Életre kelt erdélyi balladák, oláhul Merinka, magyarul Margitka.
Éppen Seok, az egyik falusi főhős történetét nézem, a huszadik epizód. Egy hatalmas hegy csúcsára másznak. Öreg már az anyja, gyomorrákban szenved, de elmegy vele erre az útra. Seok nem tud megbocsátani neki, hordoz magával valami homályos gyermekkori sérelmet. Görcsösen ragaszkodik ehhez a hideg gyűlölethez. Kapaszkodnak felfelé a fagyos, hóborította ösvényeken. Halla-hegy a csúcs neve. A helyi mitológia szerint ez az a vulkán, ami hajnaltájban magába szívja a csillagokat az égről.
Féltem nagyon ettől az úttól. Halogattam. Szeptemberről októberre, aztán jött a foci vb, és emiatt elúszott a november és a december is. De nem tudtam tovább kitolni és nem is akartam mert egyre közelebb kerültünk a meleg évszakhoz.
Keveset pakolok. Csak éppen annyit amennyit felengednek az utastérbe. Hátizsák és egy picike rózsaszín bőrönd. Ha igazán kell valami megveszem majd Dohában.
Semmilyen téli nap New Yorkban, a Leros Limo Service hajnalban kivisz a repülőtérre. Van már megbízható Uber is, de a Lerost már megszokta a család, ezzel járunk. Jó a nagy limuzinban ücsörögni ilyen hajnalokon. Biztonságérzetet ad. Talán a kocsi mérete, talán az egyenruhás sofőr. Minden utazásnál ez a kedvenc pillanatom. Amikor felpörög a limuzin, amikor elválik az ember az otthontól és elindul az úton. A többi, a Kolosszeum, a Louvre, a piramisok, semmi ehhez az izgalomhoz képest.
Olaszország felett előbújik a nap. Csendes a gép, csak zümmög. Mintha egy tollas dunyhán forgolódna, ráfekszik a fekete bárányfelhőkre. Amerre ellátni mélynarancs napfény.
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.