Lehetséges szavakkal gyilkolni?
Mi tagadás, meglepődtem magamon, amikor ez volt az első kérdés, amit a Charlie Kirk elleni merénylet és borzalmas következményei felvetettek bennem. Volt idő, amikor Kirkön csak nevetni tudtam, köreinkben 2016-17 táján tűnt fel óriási követőtáborával és rafináltan félművelt megmondásaival, mint valami rossz vicc. Osztottuk szervezete, a Turning Point USA videóit, tényszerűen cáfolni igyekeztünk a létező szocializmusról vagy francia forradalomról előadott sületlenségeket, nevetségessé próbáltuk tenni, nem is gondolva, hogy ezzel az ő sikerét szolgáljuk. Pörgettük az algoritmust, naponta, ezer meg ezer olyan emberhez juttattuk el Facebookon és YouTube-on, akiknek Charlie Kirk volt az első, aki ezekről a dolgokról beszélt.
Akiknek elmondta, hogy szerinte az amerikai feketék a rabszolgaság alatt jobban éltek, mert kevesebbet bűnöztek.
Akiknek hangosan és a felületes szemlélőnek őszinte módon odavetette, hogy szerinte a legális abortusz rosszabb, mint a holokauszt.
És akiknek nyíltan kijelentette, hogy a szabad fegyverviselés jogáért cserébe a fegyverrel meggyilkoltak száma elfogadható ár.
Aki hónapról hónapra igazolta, hogy minden gázai halottat jogosan gyilkolt meg az izraeli hadsereg, a halmokban álló, ellenkező előjelű bizonyítékok ellenére. Hogy azután élete utolsó heteire elkezdje azt hangoztatni, hogy az antiszemitizmus ürügyén fojtják el a szólásszabadságot, korábban pedig azt is mondta, hogy „a szekuláris zsidó milliomosok támogatják világszerte a nyitott határokat és a bevándorlást.”
De amikor az épp Utahban vitázó Charlie Kirköt élő egyenes adásban a nyaki ütőerén lőtték meg, amelytől szinte azonnal meghalt, mégis arra gondoltam, hogy a szavak lehetnek visszataszítóak, szavakkal lehet bántani tömegeket, szavakkal akár még egy ország tönkretételéhez is hozzá lehet járulni, de a szavak nem tettek, a szavak nem gyilkolnak. Nincs olyan, hogy gyűlöletbeszéd. Gyűlölet motiválta beszéd van, és gyűlölet motiválta tett is, ami két különböző dolog.
Az agyonlőtt Kirk éppen szokásos túráján volt a nyugati államban, egy sátrat állított fel egy főként liberális egyetemi kampusz közepén, hogy vitázzon bárkivel, aki a vele szemben lévő mikrofonhoz odalép, bármiről. A sátorra az volt ráírva: „Győzz meg!” Ebben feküdt később percekig a lövés után a holtteste is. Mintha ez azt jelképezné, hogy az amerikai társadalom növekvő részében a meggyőzés eszköze nem a szó, hanem a tett: a gyilkosság maradt.
Éppen azért, mert a szavak...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.

Hallgasd meg!