film
Bűn és bűnhődés – Sós Bálint Dániel első filmjéről
Mi számít bűnnek egy apa szemében? Mit jelent bűnhődni egy gyerekért vállalt hazugságért? A Minden rendben nem csupán egy történet, amelyet végignézünk; sokkal inkább egy olyan élmény, amely után nehéz felállni, illetve sokat és mélyen lehet gondolkodni.
Végre kimondja egy film, hogy a nürnbergi per nem az igazságtételről szólt – de nem is a bosszúról
A Nürnberg egyszerre ígéri, hogy beleláthatunk a per hátterébe és folyamatába, illetve a legmagasabb rangú vádlott, Göring elméjébe is. Filmkritikába oltott történelmi visszatekintésünk.
Megrajzolt álom, felnőtt emlékezet – a Csongor és Tünde rajzfilmről
Kevés olyan magyar animációs projekt van, amelynek megszületését ennyi várakozás, nosztalgia és szakmai áhítat övezte volna, mint a Csongor és Tünde rajzfilmet.
Terápia a művészet? – Joachim Trier Érzelmi érték című filmjéről
A terápia és a fikció együttműködik abban, hogy maradandó alkotások szülessenek, amelyek mindenkire hatással vannak, hiszen a kollektív tudattalanban minden tapasztalat fellelhető és újraélhető. Erre alapoztak a görög tragédiák vagy éppen Csehov, és ezek szerint Joachim Trier is.
Alapjövedelem és atombomba | Mit üzen a Pluribus című sorozat?
Vince Gilligan új sorozata az elmúlt hetek egyik legtöbbet vitatott és idézett tévéműsora lett, nem véletlenül. A Pluribus olyan társadalmi tablót húzott fel, melynek aktualitásához kétség sem fér.
A Titanik bártól a bálna szeméig – Tarr Béla és Víg Mihály lélektől lélekig dolgoztak együtt
Tarr és Víg közös munkáját szinte kikövetelte alkotói megközelítésük, művészi világaik közelsége. Vagy tán inkább egylényegűsége.
Hiányzók krónikása | Búcsú Tarr Bélától
„Nem tudom, mi ez. De biztos, hogy nem film, nem kiállítás, nem színház, nem koncert, talán egyfajta vizuális költemény a hiányzó emberekről” – mondta 2019-ben Tarr Béla a Bécsi Ünnepi Hetek felkérésére rendezett installációról. Talán ez a mondat fejezi ki a legtöményebben Tarr életművét: a „vizuális költemény” és a „hiányzó emberek”.
Családi viszonyok, generációk kapcsolatai, a mélyben elhaladó különös érzelmi áramlatok, sodrások, mindez a skandináv művekre jellemző lassú alapossággal és intenzív, mégis távolságtartó érzelmességgel. Az Érzelmi érték több kategóriában is Oscar-rövidlistán szerepel.
Nincs feloldás, ilyenek vagyunk | A Kontinental ’25 című filmről
Radu Jude író-rendező Kolozsváron játszódó filmjében a szegénység, a felelősség és a bűntudat kérdése mellett a román–magyar viszonyt is körüljárja.
A legszélesebben értelmezett kultúra, az életmód és a tudomány eseményeiből válogatott az idei utolsó Csemegepult, amikor áttekintette, mi is történt 2025-ben a természetestől a mesterséges intelligenciáig, a digitális platformoktól a kultúrpolitikáig, a társadalom hőseitől a beszélő fejekig. Továbbá film, színház, muzsika.
„Ott fent néz engem” | A Bölöni – az erdélyi legenda című filmről
Gyerekként a televízió előtt ülve láttam először Bölöni Lászlót játszani, majd két székelyudvarhelyi edzőmeccsen is volt alkalmam látni őt futballozni – ezek a pillanatok a futball iránti rajongásomat nem csupán táplálták, hanem identitásom részévé tették. A Bölöni – az erdélyi legenda című dokumentumfilm számomra nem egyszerű sportfilm, hanem korszakok és identitások találkozása a vásznon.
Mit tudunk a szüleink titkos életéről? És ők mit tudnak a miénkről? | Az új Jim Jarmusch-filmről
Jarmusch aktuális kutakodásának, filmes matatásának tárgya a család. A családot alkotó emberek, a különféle generációk, a testvérek egymáshoz fűződő viszonya. És felbukkan Cate Blanchett, Tom Waits, valamint Adam Driver is.
De miért olyan kicsi Ethan Hawke? – a Blue Moon című új Richard Linklater-filmről
Különleges mozi: egy legendás dalszerző pályájának drámai pillanata sajátos filmes térben egy meglepő megoldással.
Az árvaság árnyalatai – Nemes Jeles László Árva című filmjéről
Suttogások, beszélgetésfoszlányok, a külvilág történéseinek beszűrődő hangjai. A filmben szereplő fiú elől valóban titkolnak valamit, és a történelmi kor, amiben cseperedik – 1956 után – ugyancsak az elhallgatásokból, a suttogásokból, a bizalmatlanságból, a félelemből, a biztonságérzet teljes hiányából épül fel.
Ífiúság, gyöngykoszorú – Olasz Renátó Minden csillag című filmjéről
Amikor az ember harmincasokról szóló filmet néz, óhatatlanul előjön néhány kérdés koránál fogva is: mi maradt a fiatalságból, melyik álom teljesült, melyik nem, és meg lehet-e békélni önmagunkkal, amikor már nem kapaszkodhatunk a „majd egyszer” illúziójába? Olasz Renátó első rendezése, a Minden csillag ezekről a kérdésekről szól.
A streaming-platformokon ma tömött sorokban jönnek szemben a bűnözőkről szóló filmek, sorozatok, a borzongató bűneseteket feldolgozó dokumentumfilmek. Mi az a sajátos figyelem, ami ezeket történeteket és azok főszereplőit övezi? Erről beszélget Virányi Orsolya és Németh Róbert vendégeivel a műsor legfrissebb adásában.
Még mindig van mit mondani – a Becoming Led Zeppelin című filmről
A Becoming Led Zeppelin nem hibátlan film: talán túl hosszú, néha túl sokat akar mutatni egyszerre, és hiányérzetet is kelthet, hiszen csak a kezdetekre koncentrál. Mégis: erős, élvezetes és helyenként katartikus élmény.
Amerikai Sztahanov | 28. rész: Memorias del subdesarrollo – primera parte
Humberto Solás filmjét vetítettem egy nyári osztálynak. Kubai filmtörténelem, Dean professzor előadása. Ma már elképzelhetetlen lenne, hogy egy fehér, angolszász férfi vezessen egy ilyen sorozatot.
Hogy lehet egy forradalmárokról szóló film ennyire konzervatív?
Paul Thomas Anderson új filmjében három dolog alapvetően zavaró, eltérő mértékben. Az első, hogy klisés a szüzséje. A többi kiderül a kritikából.