film
Véres lett az új cipőm – a Bűnösök című Oscar-díjas filmről
A Bűnösök című film kapta minden idők legtöbb Oscar-jelölését, 16-ot (!). Ryan Coogler, akit eddig a Fekete párduc-filmek és a Rocky-sorozat spin-offja, a Creed-trilógia szerzőjeként lehetett azonosítani, egész más ligába tornászta fel magát. De jogosan?
Kontrollvesztés vagy felszabadulás? A világ leggazdagabb asszonya című filmről
Kérdés, hogy mikor és mennyire lehet beavatkozni egy másik ember életébe. Dolgunk-e mindenáron tenni valamit, nem sértjük-e meg emberi méltóságában az illetőt pusztán azzal, hogy feltételezzük: nincs magánál, döntésképtelen, vagy biztosan rossz neki, ami történik. Honnan lehetünk biztosak benne, hogy meg kell menteni?
Március 16-án adták át a filmvilág legjelentősebb elismerésének tartott Oscar-díjakat. Vajon még mindig az Oscar a filmes csúcs? Hogy néz ki közelről? Milyenek az idei topmozik? Hogyan jut el egy művész az Oscar-díjig? Többek közt erről beszélget Deák Kristóf Oscar-díjas rendezővel és Kovács Gellért Filmszerész filmkritikussal Virányi Orsolya és Németh Róbert.
Az ember, aki átgázolt mindenkin – a Marty Supreme című filmről
Kevés olyan kortárs színész van, akinek már puszta jelenléte is képes elvinni egy filmet a hátán, de Timothée Chalamet kétségtelenül közéjük tartozik.
Miből lesz a Chili Peppers? Megnéztem a zenekar felemelkedéséről szóló dokumentumfilmet
A Red Hot Chili Peppers felemelkedése: Testvérünk, Hillel című dokumentumfilm a címében és az alcímében jelzi, hogy mennyit vállal: a banda sikereinek előzményeit meséli el, egyben emléket állít a klasszikus felállás gitárosának.
Az Árpád-ház bukása – Az Itt érzem magam otthon című filmről
Nem lehet panasz Az itt érzem magam otthon című film szereplőinek színészi játékára. Ha viszont egy film üzenete túl egyértelmű, egydimenziós, akkor az egész mű didaktikussá válik.
A háború tizedik napja – a megbízhatatlan narrátor
Ugyanaz a film, csak más szereplőkkel, az ajatollah szelleme, Benjamin Netanjahu, Donald Trump és egy mindenkori favágó.
A Beatles újjáalakulása – Anders Thomas Jensen Az utolsó viking című filmjéről
Mads Mikkelsen ugyanazzal az arccal, ugyanazzal a testtartással és jelenléttel képes hőst, antihőst, szörnyeteget és szerethető bolondot játszani úgy, hogy egyik sem oltja ki a másikat. Nem szerepeket gyűjt, hanem emberi állapotokat: azt a törékeny határmezsgyét, ahol a normalitás átcsúszik a mániába, a humor a fájdalomba, az identitás pedig puszta menekülési útvonallá válik.
Joe Carnahan A nagy fogás című filmjében sok kigyúrt, lövöldöző ember szerepel, de a lényege valójában egy erkölcsi dilemma. Kik a jó fiúk? A rendőrök automatikusan azok? A jó fiúk közt is lehet olyan, aki elgyengül? Meg lehet érteni az elgyengülőt? Kiben lehet megbízni? Ki akar lebuktatni kit? Ki az áruló?
A kegyetlenség árnyalatai – A Kurtág-töredékek című dokumentumfilmről
Nagy Dénes Kurtág-töredékek című dokumentumfilmje a holnap 100 éves Kurtág Györgyről érzékeny, szép, néhol kíméletlen, mindenesetre nem egy tipikus portréfilm, szerencsére.
Bűn és bűnhődés – Sós Bálint Dániel első filmjéről
Mi számít bűnnek egy apa szemében? Mit jelent bűnhődni egy gyerekért vállalt hazugságért? A Minden rendben nem csupán egy történet, amelyet végignézünk; sokkal inkább egy olyan élmény, amely után nehéz felállni, illetve sokat és mélyen lehet gondolkodni.
Végre kimondja egy film, hogy a nürnbergi per nem az igazságtételről szólt – de nem is a bosszúról
A Nürnberg egyszerre ígéri, hogy beleláthatunk a per hátterébe és folyamatába, illetve a legmagasabb rangú vádlott, Göring elméjébe is. Filmkritikába oltott történelmi visszatekintésünk.
Megrajzolt álom, felnőtt emlékezet – a Csongor és Tünde rajzfilmről
Kevés olyan magyar animációs projekt van, amelynek megszületését ennyi várakozás, nosztalgia és szakmai áhítat övezte volna, mint a Csongor és Tünde rajzfilmet.
Terápia a művészet? – Joachim Trier Érzelmi érték című filmjéről
A terápia és a fikció együttműködik abban, hogy maradandó alkotások szülessenek, amelyek mindenkire hatással vannak, hiszen a kollektív tudattalanban minden tapasztalat fellelhető és újraélhető. Erre alapoztak a görög tragédiák vagy éppen Csehov, és ezek szerint Joachim Trier is.
Alapjövedelem és atombomba | Mit üzen a Pluribus című sorozat?
Vince Gilligan új sorozata az elmúlt hetek egyik legtöbbet vitatott és idézett tévéműsora lett, nem véletlenül. A Pluribus olyan társadalmi tablót húzott fel, melynek aktualitásához kétség sem fér.
A Titanik bártól a bálna szeméig – Tarr Béla és Víg Mihály lélektől lélekig dolgoztak együtt
Tarr és Víg közös munkáját szinte kikövetelte alkotói megközelítésük, művészi világaik közelsége. Vagy tán inkább egylényegűsége.
Hiányzók krónikása | Búcsú Tarr Bélától
„Nem tudom, mi ez. De biztos, hogy nem film, nem kiállítás, nem színház, nem koncert, talán egyfajta vizuális költemény a hiányzó emberekről” – mondta 2019-ben Tarr Béla a Bécsi Ünnepi Hetek felkérésére rendezett installációról. Talán ez a mondat fejezi ki a legtöményebben Tarr életművét: a „vizuális költemény” és a „hiányzó emberek”.
Családi viszonyok, generációk kapcsolatai, a mélyben elhaladó különös érzelmi áramlatok, sodrások, mindez a skandináv művekre jellemző lassú alapossággal és intenzív, mégis távolságtartó érzelmességgel. Az Érzelmi érték több kategóriában is Oscar-rövidlistán szerepel.
Nincs feloldás, ilyenek vagyunk | A Kontinental ’25 című filmről
Radu Jude író-rendező Kolozsváron játszódó filmjében a szegénység, a felelősség és a bűntudat kérdése mellett a román–magyar viszonyt is körüljárja.
A legszélesebben értelmezett kultúra, az életmód és a tudomány eseményeiből válogatott az idei utolsó Csemegepult, amikor áttekintette, mi is történt 2025-ben a természetestől a mesterséges intelligenciáig, a digitális platformoktól a kultúrpolitikáig, a társadalom hőseitől a beszélő fejekig. Továbbá film, színház, muzsika.