Gyerekként a televízió előtt ülve láttam először Bölöni Lászlót játszani, majd két székelyudvarhelyi edzőmeccsen is volt alkalmam látni őt futballozni – olyan pillanatok voltak ezek, amelyekről ennyi idő után kijelenthetem, hogy a futball iránti rajongásomat nem csupán táplálták, hanem identitásom részévé tették. Nem véletlen tehát, hogy a Bölöni – az erdélyi legenda című dokumentumfilm számomra nem egyszerű sportfilm, hanem korszakok és identitások találkozása a vásznon.
Egy életút megrajzolása
A film rendkívül tudatos szerkesztéssel vezeti végig a nézőt Bölöni pályafutásának főbb állomásain: marosvásárhelyi, dicsőszentmártoni gyermekkorától, az ifjúság évein át Bukarestig, a Steaua BEK-győzelméig, majd az edzői karrierjén át egészen a mai napig. A film nem csupán kronologikus életrajz: nagyszerűen fűzi össze a személyes emlékeket, a történelmi hátteret és a futball világát. Ez az a dramaturgiai húzás, amely az emlékeink felidézése mellett segít megérteni azt a világot, amelyben Bölöni pályafutása kibontakozott. A készítők, Kollarik Tamás és Szabó Attila, komoly ívet adnak az eseményeknek: nemcsak azt mutatják meg, mit ért el Bölöni a pályán, hanem azt is, miért volt ezeknek a teljesítményeknek mélyebb jelentősége közösségek és nemzedékek számára.
Legendák, tanítványok, korszakok
A film egyik legfőbb értéke, hogy mennyiféle ember szólal meg benne: a közös narratívát alakító hozzászólások sora világsztár futballistáktól, edzőktől, pályatársaktól és közéleti figuráktól érkezik. Nem csupán a művelt futballkedvelők számára izgalmas ez a paletta, hanem azoknak is, akik a sporton túlmutató, emberi történeteket keresnek. A filmben többek között olyanok szólalnak meg, akiket Bölöni edzői pályafutása során irányított: Axel Witsel, Hugo Viana, Raphaël Varane, Kim Källström, João Pinto, Ricardo Quaresma és Petr Čech is megjelenik a tanítványok sorában – ezzel is érzékeltetve a legenda világszintű hatását. A Sporting Lisszabonnál ő állította be a felnőtt csapatba először az ifjú Cristiano Ronaldót – a film készítői szerint minden idők egyik legnagyobb futballcsillaga hosszas egyeztetés után végül azért nem szerepelt a Bölöni-filmben, mert eleve nem vállal szerepet dokumentumfilmekben. Így volt ez Alex Ferguson esetében is.
Egykori csapattársai, a Steaua Bukarest és a román válogatott legendás futballistái is elmesélik emlékeiket, történeteiket Bölöniről: megszólal Miodrag Belodedici, Tudorel Stoica, Marius Lăcătuș, Victor Pițurcă és Gheorghe Hagi, illetve a forgatás óta már elhunyt Helmut Duckadam, aki a sevillai BEK-döntő tizenegyespárbajában mind a négy lövést kivédte. Az egyik legérdekesebb megszólaló Valentin Ceaușescu, a Steaua egykori patrónusa, aki korábban soha nem állt kamera elé, de most Bölöni tiszteletére mégis vállalta a szereplést.
A film egyik vizuális erőssége az archív anyagok feljavítása. A korabeli felvételekből egy modern, életteli, részletgazdag vizuális élmény született, amely minőségében messze túlmutat a tipikus sportdokumentumok megszokott szintjén. Ez nem csupán nosztalgikus gesztus: ezekről a felvételekről kiderül, hogy mennyit tehetnek hozzá egy ilyen komplex történethez technikailag és narratív értelemben is. Fontos azonban tudni, hogy az archívumok felhasználása nem olcsó mulatság: a szerzői jogdíjak és restaurálási folyamatok miatt a film készítőinek komoly anyagi és szervezési kihívásokkal kellett szembenézniük a produkció előkészítése során.
Nagyívű munka – utazás Európán át
A forgatás nem egyszerű interjúk és archív anyagok felhasználásából állt, hiszen a stáb több mint tizenkét országban, több mint ötven városban forgatott világsztárokkal és korábbi tanítványokkal, és rengeteg energiát fektetett abba, hogy személyes visszaemlékezéseket vegyen fel. Ez a meghosszabbított, világméretű „utazás” része a film narratívájának is: nem csupán a múltról mesél, hanem annak az útnak nyomvonalát is bejárja, amely Bölöni Lászlót világszerte ismertté és tiszteltté tette. Igazán különlegessé a mély átgondoltság és a nemzeti és kulturális érzelem közvetítése teszi ezt a filmet. Bölöni ugyanis nem csupán játékos volt: egy romániai magyar futballista, aki a román válogatottban is meghatározó szerepet játszott, emellett a Steaua BEK-győztes csapatának egyik kulcsfigurája volt. Ez a kettősség – erdélyi magyar származás, román válogatottság és nemzetközi karrier – önmagában is egy olyan identitásbeli feszültséget és gazdagságot rejt, amely sok ezer néző számára hordoz érzelmi töltetet. A film nem idealizálja ezt a kettős identitást, hanem minden oldalról megmutatja: Bölöni nem „kizárólag magyar” vagy „kizárólag román” – hanem olyan figura, aki hidakat épített, aki mindkét közösségből merített, és akit mindkét helyen hősként tisztelnek.
Ez a fajta megközelítés ritka a dokumentumfilmekben, különösen azokban, amelyeknek ilyen sok nemzeti és történeti rétege van. Ugyanakkor akadnak fontos momentumok, amelyek nem kapnak kellő hangsúlyt. Például az 1984-es Európa-bajnokság, ahol Bölöni gólt is szerzett a későbbi döntős spanyolok ellen, az 1–1-re végződött csoportmérkőzésen. Bár a film bemutatja a pályafutását a válogatottban (sőt, a világbajnok olasz válogatott ellen szerzett bombagóljával kezdődik), nem említ meg egy fájdalmas hiányt: Bölöni soha nem szerepelt világbajnokságon.
A film előzetese:
Emberi epizódok – poénok és érzelmek
A filmben feltűnnek olyan emberi, kevésbé ismert epizódok is, amelyek árnyalják a futballista portréját. Ismert tény, hogy Bölöni fogorvos is volt és fogászati rendelőt kért, amikor a Steauához igazolt, de az már nem, hogy többek között a steauás csapattársai fogsorán gyakorolta a szakmát – apró, emberi részletek, amelyek nem csupán színt visznek a narratívába, hanem azt a képet is erősítik, hogy nem csupán sportoló volt. Igen fájdalmas részleteket is láthatunk, például azt, amikor édesapja Dicsőszentmártonban fia ifimérkőzésén rosszul lett, majd két nappal később elhunyt – Bölöni akkor abbahagyta az edzéseket, később édesanyja küldte vissza. Az interjúk során és más archív felvételeken többször is látszik, hogy bármennyire is agresszíven, sokszor ökölbe szorított kézzel harcolt a futballpályán, egy igen mély érzelmű emberről van szó.
Ha összevetjük a Bölöni-filmet más, hasonló és igen jelentős, futballal kapcsolatos dokumentumfilmekkel – például a Puskás Hungary vagy a Magyarok a Barcáért című alkotásokkal – világossá válik, hogy mindegyik valamilyen nemzeti mítoszt dolgoz fel. Puskás Ferenc esetében a magyar futball aranykorát, míg Kubala, Kocsis és Czibor barcelonai pályafutását bemutató film a világ egyik legsikeresebb klubjának magyar vonatkozásait. A Bölöni-film ennél is tovább megy: itt nemcsak egy futball-legenda életét ismerhetjük meg, hanem egy olyan kulturális hidat is, amely két nemzet és egy egész régió emlékezetét köti össze.
Bölöni László munkássága, játékstílusa és emberi története olyan örökséget teremtett, amely túlmutat a pályán, így a Kollarik–Szabó rendezőpáros (és stábjuk) filmje nem csupán egy ember életének krónikája: túlzás nélkül kijelenthető, hogy az utóbbi évek egyik legjobb sport-dokumentumfilmje született meg, akár futballrajongóként, akár társadalomtörténeti értelemben vizsgáljuk. A Bölöni-film nemcsak egy film, hanem egy életérzés, egy történelmi utazás és egy érzelmi visszhang is, amely sokunkat még évekig elkísér majd.
A film az Uránia Nemzeti Filmszínházban tekinthető meg, az elkövetkező napokban például december 26-án, 28-án, 30-án, és 31-én.
Borítókép: Bölöni László a belga Antwerp edzőjeként a Lokeren elleni bajnoki mérközésen 2017. december 21-én / fotó: YORICK JANSENS / BELGA MAG / Belga via AFP
Bejelentkezés