Magyar Péter hétfői, hosszúságában Fidel Castrót, stílusában Donald Trumpot, mondanivalójában Jakab Pétert idéző parlamenti expozéjában a magyar alkotmányosság kertjének jókora feltúrását jelentette be. A mögöttünk hagyott másfél évtized után egy alapos gyomlálás biztosan ráfér erre a veteményesre, hiszen a NER idején számos gaz felütötte itt a fejét, és olyan is volt szép számmal, amit szándákosan ültettek el. Szóval nem az a kérdés, hogy az új kertészek kezében van-e helye az ásónak. Hanem az, hogy a meló után mi marad a kertben, és mit plántálnak el a kihúzott kórók helyére. Nos,
A bírói önigazgatás megerősítése (illetve inkább felépítése a jelenlegi romokból) alapvetően üdvözlendő elképzelés. Ha a bíráknak sokkal több ráhatásuk lesz arra, ki álljon az Országos Bírói Hivatal vagy a Kúria élén, sőt bizonyos esetekben még a visszahívásukat is kezdeményezhetik, az az igazságszolgáltatásnak rosszat biztosan nem tesz. Arról nem is beszélve, hogy ez végre pontot tehet a hatalmi ág függetlensége körüli áldatlan vitákra, amelyek az uniós források visszatartásának egyik indokát is szolgáltatták.
Az Alkotmánybíróság korábban lefaragott jogköreinek visszaadása kifejezetten üdvözlendő, és logikusnak tűnik az is, hogy az alkotmánybírók ismét saját maguk közül választhatnak vezetőt. Az sem ördögtől való, hogy ismét 70 évben maximalizálják az Alkotmánybíróság tagjainak életkorát. (Itt már azért némileg utolérhető a személyre szabott jogalkotás, hiszen ezzel a huszárvágással le lehet szedni a testület negyedét, beleértve az elnököt is.) Arról viszont egy szó sem esett, hogy a kieső talárosok helyére hogyan is választanak újakat. Ha ugyanúgy, mint az elmúlt 16 évben, akkor az lényegében a kormánypártra bízza, hogy már a parlamenti erőviszonyokat tükröző jelölési bizottságban kiszórnak-e minden ellenzéki aspiránst, vagy beengednek bárkit is az AB-be, aki nem az ő emberük. Ilyen nagyvonalúságot 2010 óta egyszer sem láttunk – és pont az az igazi baj, hogy ehhez a hatalom kegyére volna szükség. Ha ez nem változik, a testület szinte elkerülhetetlenül a kormányzat alkotmányossági kóserpecsét-osztó hivatala marad.
Hétfőn megtudhattuk azt is, mi lett az államfő eltávolítása körüli kéthónapos elmélyült fontolgatás eredménye. Nos, a hegyek ezúttal nem egeret szültek – legfeljebb egy csótányt. A Sulyok Tamás elmozdítását célzó jogszabály két (2!) mondatból áll. Ezeknek mindösszesen annyi a mondanivalója, hogy a jelenlegi köztársasági elnök megbízatása megszűnik, és helyette majd választ egy újat a parlament. Oszt’ jónapot – hogy egy másik, neves politikus-jogászunk tömör okfejtését idézzük.
Persze lehet erre legyinteni, hogy a Fidesz is számos esetben hasonlóan járt el, csak ők képmutató módon valamilyen általánosnak látszó rendelkezésbe csomagolták a leszámolást. Például Baka András ügyében, akit 2011-ben úgy váltottak le a Legfelsőbb Bíróság éléről, hogy megszüntették a hivatalát, és a helyébe lépő Kúria élére már mást jelöltek. Ez a lehetőség Sulyok esetében is nyitva állhatott volna, hiszen ha a „köztársasági elnök” helyett mondjuk az „államfő” lesz a legfőbb közjogi méltóság, akkor erre a posztra is lehet új embert választani. Persze alattomos megoldás lett volna ez is, de ha a hatalom legalább eljátssza, hogy tiszteli valamennyire az alkotmányosságot, akkor pont egy kicsivel több önmérsékletről tesz tanúbizonyságot, mintha az országházi pulpituson törli ki a fenekét az Alaptörvénnyel.
Márpedig itt pontosan ez történt. Nemcsak a módosítás tartalma, hanem jellege miatt is. Amit itt látunk, az egy konkrét politikai helyzet szülte konkrét intézkedés szó szerinti beemelése az alkotmányba. Egy olyan rendelkezés, amely a hatályba lépése után azonnal hatályát is veszti. Hiszen semmi másról nem rendelkezik, csak az elnök megbízatásának megszűnéséről és utódának megválasztásáról. Ha ez megtörténik, értelmét veszti az egész szöveg. Lényegében az alkotmányba beleírtak egy automatikusan eltűnő Snapchat üzenetet. Ez az elmúlt 36 év abszolút jogalkotási mélypontja.
A leggyakoribb legyintés erre az szokott lenni, hogy a demokrácia sugárútján keresztbe fektetett NER-kádereket mindenképp el kell távolítani. Az igazán fontos majd az lesz, hogy ha ezzel végeztek, ők maguk is hasonlóan önös célokra használják-e fel a kétharmadot, mint az elődeik – hallhatjuk a türelemre intő bölcselkedéseket.
Nos, jelentem,
A parlamenti képviselőként tölthető idő maximalizálása (amely hétfőn reggel még 12 év volt, de a permanens forradalom-show reflektorainak hője délutánra már 8 évre olvasztotta) „önkorlátozásként” van eladva, de itt már a felületes szemlélődő számára is kilóg a méretes lóláb.
Magyar szerint ez az új hatalom bebetonozását hivatott megelőzni. Csakhogy engedelmes mamelukot bármelyik párt korlátlan mennyiségben képes kitermelni. 12, sőt 8 év múltán is bőven küldhető utánpótlás a parlamentbe. A Fidesz sem ugyanazokkal szavaztatta végig mind a 16 esztendőt, s a képviselők autonómiájának hiánya (amelyből túl sokat a kampány idején szájzárra ítélt tiszás jelöltektől sem láttunk eddig) még könnyebben lecserélhetővé tette őket. A „képviselők menjenek vissza dolgozni” kocsmai bölcsességnek szódával elmegy, de ettől a többi kilenc és fél millió magyarnak semmivel sem lesz jobb. Sőt, ha egy politikus már előre tudja, hogy az utolsó négy évét tölti a Házban, könnyen lehet, hogy még annyi munkát sem tesz bele ezekbe az esztendőkbe, mint jelenleg. Arról már nem is beszélve, hogy a két ciklus után leszerelt veteránok nagy része bizonyára számot tart majd valamilyen obsitra: jól fizető kamuállásra, vezető pozícióra, állami megrendelésekre. Pláne, ha kevesebbet keresnek majd, mint eddig. A képviselői fizetések csökkentésével együtt valóságos korrupciós melegágy készül az Országházban.
Létezik, hogy mindebből a Tisza vezetése nem lát semmit? Ha igen, az már önmagában alkalmatlansági bizonyítvány. Ha viszont tudják, mivel járhat, amire készülnek, akkor nyilván úgy vélik, hogy ez valamiért az ő érdeküket szolgálja. Ez esetben a kenetteljes önfeláldozó pózok és az „olcsó sör”-szagú hergelés mögött valójában nagyon is alattomos hatalomtechnikai cél húzódik meg. A 12 éves limit a Fidesz-frakció felét, a 8 éves még nagyobb részét szórná ki a parlamentből, s a Mi Hazánk hat képviselőjéből is három búcsút mondhatna a Háznak. A tapasztalt politikusok kizárása a versenyből – különösen ellenzéki pártok esetében – nagyon súlyos csapást jelent. Ezt az ütést akarja most bevinni riválisainak a Tisza egy olyan intézkedéssel, amely nekik egyáltalán nem fájna, hiszen minden egyes képviselőjük újonc.
Szóval azok, akik felháborodásukat arra az esetre tartották fenn, ha „majd ezek is úgy viselkednek, mint a Fidesz”, kezdhetik a szolid asztalcsapkodást. Már ha nemcsak azzal volt bajuk, hogy pont Orbánék vezetik az országot, hanem azzal is, ahogyan.
Borítókép: Magyar Péter miniszterelnök a kormányszóvivői sajtótájékoztatón az Építési és Közlekedési Minisztérium épületének aulájában 2026. június 25-én / fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
Bejelentkezés