spotify Hallgasd meg!

Az Országházban zajló pénteki pártközi egyeztetésen a Mi Hazánk javaslatára úgy döntöttek, hogy a képviselői eskütételre a Szent Korona előtt kerül sor, illetve az eseményen elhangzik a Székely himnusz is. A felvetéssel szemben senki sem emelt kifogást.

Az elmúlt napokban, illetve ezen a tárgyaláson is számos, gyakorlati szempontból jóval fontosabb dolog is szóba került, ám történelmi léptékben a legfontosabb mozzanat alighanem ez volt.

Képzeljük el ezt a javaslatot az Országgyűlés 2002-es alakuló ülésén. Valószínűleg elő sem került volna, vagy, ha néhány hardcore jobber KDNP-s felveti, még a fideszesek többsége sem állt volna mellé.

Most pedig ellenvetés nélkül megy át.

Amikor az első Orbán-kormány 2000 január elsején csupán csak átszállította a Szent Koronát a Parlamentbe (eskütétel szóba sem került mostanáig), a Heti Hetes és vele a fél ország ezen röhögött. Bármelyik, kicsit is nem fideszes társaságban tutira ülő poénnak számított, hogy Viktor azért vitte át a koronát, hogy néha kiosonjon és felpróbálja. A Székely himnuszt azon a szilveszteren még sokkal kevesebb társaságban énekelték, mint ma. A többség legfeljebb csak hallott róla, meghatározó véleményformáló értelmiségi körökben pedig „giccses műdalként” illett fintorogni rá.

Most, 2026 áprilisában pedig a Szent Korona – mint a népfelség elve alapján megválasztott új hatalom szimbolikus legitimációs támasztéka – és a Székely himnusz – mint az Erkel és Kölcsey szerzeményével szinte egyenrangú második nemzeti imádság – nemhogy botránykőnek, de vitaalapnak sem számít. Evidencia.

Ha majd 80-100 évvel később utódaink tanulni fogják a mögöttünk hagyott, számunkra nagyon is sűrű és tagolt, számukra már egybemosódó negyedszázadot, nem az lesz igazán érdekes, hogy mikor ki volt a miniszterelnök és milyen intézkedéseket hozott, ahogy mi sem nagyon olvashattunk ilyesmikről a tankönyveinkben a 20. század első felével kapcsolatban. Az lesz a fontos, hogy milyen folyamatok zajlottak a politikában és a társadalomban.

És ezek közül biztosan kiemelkedik

a magyar közgondolkodás határozott jobbra tolódása. Ami 20-25 esztendővel ezelőtt még élesen elutasított vagy kinevetett gondolatnak számított, az ma sokszor a legkisebb közös többszörös.

Az egykori periféria elfoglalta a centrumot. Ez jelentős mértékben (természetesen a Jobbik mellett) a Fidesz ellenzékben, majd 16 éven át kormányon követett politikájának eredménye. Történelemi horderejű győzelmet arattak – amelyet azonban nem ismertek fel...