tárca
Ezen a gitáron írtam meg életem első dalait, ezen a gitáron vettem fel életem első nagy szerelmének a kedvenc zenekaraim általam valahogy leszedett dalait. Minden ezen a gitáron kezdődött, ezen a névtelen fadarabon, amibe valamikor belevéstem a nevem, mert annyira szerettem.
Amerikai Sztahanov | 40. rész: Albertine
„Kevés olyan varázsszőnyeg volt New Yorkban, mint az Albertine. Repített össze-vissza a világban, leginkább középiskolás koromba. Az Albertine egy parányi francia könyvesbolt a Metropolitan Múzeummal szemben, hogy pontosak legyünk, három utcával lejjebb, a hetvenkilencedik utca sarkán.” Részlet Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című kötetéből.
Gyerekkorom óta nem öltem meg állatot. Még véletlenül sem. Az úttest közepén totyogó galamboknál reflexből lassítok. Bogarakat sem szívesen csapok le, a döglegyeket is igyekszem kitessékelni, a porszívózáskor komoly lelki tusával rombolom szét a pókok építményeit. Kerülöm a tekintetüket.
Irénke, a szociális munkás megpróbálja lehűteni a kedélyeket, hogy várják meg, mi lesz, nem kell mindjárt világvégét ordítani. Ha netán megszűnik a közmunka, biztosan kitalálnak valami jobbat, amivel többet visznek haza, nyugi.
Hallod, milyen gitárjaid vannak?, kérdezi Lajos. Hallod, amikor végeztünk, megmosom a kezem, aztán játszok valamit az egyik gitárodon. Félni kezdek. Egyfelől azért, mert nem akarom beengedni a házamba. Másfelől pedig azért, mert biztos vagyok benne, hogy jól játszik. Ami nem is volna baj, hiszen annyian jól, sőt jobban játszanak, mint én. De hogy egy segédmunkás jobban játsszon, az sok volna.
Amerikai Sztahanov | 38. rész: Cuba Libre
„Kemény dolog a férfi hajvágás. Keserves döntések sorozata. Sokszor átgondoljuk, hogyan is legyen. De főleg, hogy hol. Aki azt hitte, hogy a nők hiúak, az átaludt jó pár évszázadot.” Részlet Joseph Hargitai Amerikai Sztahanov című novelláskötetéből.
Kezdem elfelejteni, de a sejtjeim még emlékeznek, vagy az izmaim, nem is tudom. Minden képet elpakoltam, leszedtem a falról, amin rajta volt. Nem bírta el a lelkem, hogy lássam. Aztán két-három hónappal később lassan kezdtem visszatenni a fotókat. Kétnaponta egyet. Nagyon lassú kétnapok voltak azok.
Minden évben várom a nagy díjat, a díjamat. Ami csak az enyém. Amit csak miattam alapítanak, személyesen nekem. Rengeteg változatban elképzeltem már, hogy fognak értesíteni róla. Hogy viráglocsolás közben egyszer csak megcsörren a telefonom. Hogy fogmosás közben csörren meg. És hirtelen nem tudok válaszolni.
Egy kiskocsmában ülünk. Én gin-tonikot iszom, ő Unicumot, én tizenhat, ő ötvenhárom, ő beszél, én hallgatok.
Irénke áll a nagyszobában, aminek betonlapokból van az alja, és átengedi magán a borzasztó hideget. Hogy minden sejtjében érezze. Valami vezeklésféle ez nála. Meditáció. Talán elképzeli ilyenkor, hogy van isten. Ebben a szobában a legnehezebb elképzelni.
A telepre nem jár be a hókotró. Pontosabban: a hókotró sem. A helyi járat sem. Nem a helyi hókotró, hanem a busz. Megszállta a helyet a félméteres fehér. Legalább eltakarja a kidobott traktorkereket, ágyrugókat, lefejezett játékbabákat.
Zima néni rosszul van, elfogyott a gyógyszere. A szomszéd ad nekik két szemet hétezerért. A fia az egyiket már be is veszi. A karácsonyi ünnepség foszlányai eltakarják a gyógyszerfalót. Gyerekek énekelnek, a szülők az élelmiszercsomagot bontogatják. Jászolban sír a Kisjézus. Végül is, hol sírjon?
És hát a világ… az meg úgy néz ki, mintha egyszerre szeretne összeomlani és teljesen megújulni, csak még nem döntötte el, melyikkel kezdje. Továbbra is zajlik ez a furcsa, valóságtól elrugaszkodott, napi rutinnak nevezett cirkuszi előadás, amit nemes egyszerűséggel életnek hívunk.
A test öregedése nem vidám, a lélek öregedése mégis megnyugtató. Mi volt szép? Kérdezi Szabó Lőrinc. A régi Korčula. Napfény, hópehely. Egy távolodó csónak. A medúzák Helgolandnál. Az egész élet. Mi szép most? Kérdezem magamtól lihegve. Minden. A lihegés például. A holtág fölött a pára. A fájdalom, a verség. Az is. Hogy jó létezni, levegőt venni, embernek lenni, minden ólomsúlyával együtt.
Kertészkedési tippek a választásokig és tovább
Ahogy romlott a világ körülöttem, úgy ültettem egyre több bokrot. Minél több tébolyult ismerősöm lett a Facebookon, annál több új gyümölcsfám a kertben. Minden véresszájú komment tiszteletére leszúrtam egy-egy fűzfavesszőt a mezsgyére.
A messiás, mindig a messiást várjuk, hát mi egy szőrös nőt kaptunk. Olyat, akinek esze ágába sincs elindulni a választáson. Biccentett az ősnéni. Kihörpintette a teáját, és megkért, hogy menjek haza, mert fáradt.
Feláll a padról, integet a gyereknek, mondja, hogy de aranyos. Ahogy vigyorog, látszik, hogy hiányzik néhány foga. Inas, vékony, a bőre cserzett, mondhatni kiszívta a nap. Szívjad magadba a napot, amíg még lehet, és tartalékold a hidegebb időkre, gondolom magamban.
A gyerek összerezzent, és még ki sem nyitotta a szemét, üvölteni kezdett. A körte formájú jegyellenőr tanácstalanul vakargatta izzadt halántékát, amíg Eszter először a kisfiút próbálta megnyugtatni, aztán telefonján végre bemutatta az országbérletet, amit mindössze 1890 forintért vehetett meg, mióta a munkája mellett újra beiratkozott az egyetemre.
Talán az tenne jót a lelkemnek, ha mindenkinek adnék. A buszjegyre gyűjtőnek, a koldusnak, a cigányasszonynak, minden kisebb és nagyobb lapnak, és akkor már adnék a Hintalovonnak, a civil szervezeteknek, sőt a színházaknak is. Adjak egynek? Vagy kettőnek? Adjak egy kéregetőnek az utcán? Valakinek, aki szimpatikus? De milyen alapon? És a másiknak miért nem? Ez pofára megy?
Amerikai Sztahanov | 13. rész: Motorrad, Los Angeles
Zefír, enyhe, frissítő nyugati szellő. Lehet, hogy Hawaiion van jobb, de Görögország után itt érzem először. Átmossa az arcomat, a karomat, ahogy Palos Verdesnél kanyarodok Long Beach felé. Beleremeg az egész testem, mint a Balcsin Almádi és Füred között. Volt Szamoskéren egy pulim, Pici. Ő szerette így a szélbe fordítani a fejét a Szamosnál.
Leülök, ölembe húzom a laptopot, nem szólok semmit, én a doktor Bárdos protekciós betege vagyok, és endometriózis műtétre várok. De hiába lapítok, a szőke nő megkérdezi, hogy a férjem nem akarja a gyereket?