Euroszovjet alkonyzóna

Az Európai Támogatások és Szankciók Szövetségében (röviden: EU) létezik egy vészhelyzeti protokoll: amikor baj van, mindig Ursula von der Leyen lép a mikrofonhoz. A frontwoman, aki derűs arccal közli, hogy minden rendben lesz.

Persze lehet, hogy közben éppen sms-ben rendel egymilliárd vakcinát a Pfizer-vezértől, de kit érdekel – hiszen a hibákból tanulni kell!

A tanulópénzt mi, polgárok fizettük négymilliárd eurónyi megsemmisített adag formájában. E kiemelkedő tervezés és beszerzés kapcsán senkit sem vontak felelősségre. A rossznyelvek szerint nem sokon múlt, hogy nem kitüntetés lett belőle.
 

Ha egy tagállam hibázik, azonnal jegelik a neki járó kifizetéseket. A hibázás általában szubjektív politikai szimpátia alapján kerül elbírálásra. Ha von der Leyen vét hibát, abból mindig tapasztalat lesz. Mindig tanulunk valami újat: Brüsszelben hibák nem léteznek, csak „fejlődési lehetőségek”. A Brüsszeli Központ a végtelen és korlátlan fejlődés melegágya.

Ez a fajta logika kísértetiesen hasonlít a Szovjetunió működésére: a Központ sosem téved, legfeljebb „a következő alkalommal még jobban igyekszik”. Szinte hallani lehet a régi szlogent: a Párt mindig tudja, mi a helyes út. És minden erejével azon van, hogy ezt az utat kijelölje a Szövetkezeti tagok számára. „Mindennap, minden téren egyre sikeresebbek vagyunk”, szólt a tudatos autoszuggesztió atyjának híres mondata (Émile Coué francia gyógyszerész és pszichológus, 1857–1926).

A jelenlegi vészhelyzeti protokoll, valamint Von der Leyen folyamatos mikrofon elé rángatása helyett sokkal praktikusabb megoldás is létezne. Mégpedig a következő: minden jövőbeni európai tévékészüléknek kötelezően tartalmaznia kell majd néhány alapelemet: 1. kijelzőtechnológia, 2. vezérlő, 3. feldolgozó elektronika, 4. beépített miniatűr Ursula von der Leyen, aki folyamatosan tájékoztatja a közvéleményt az igazságról és helyes útról.
 

És ha már a helyes útnál tartunk: Brüsszelben sorra pattannak ki a korrupciós ügyek is. Eva Kaili EU parlamenti képviselő táskáiban ott lapult a temérdek készpénz, lelkében meg az ingatlanok iránti forró és csillapíthatatlan szenvedély. És Didier Reynders ex-igazságügyi biztos neve is előkerült, ő eksztatikusan szeretett lottózni: hol máshol, mint az európai lottón – szinte mindennap, és nagy pénzekért. Ismét csak a rossznyelvek szerint a szervezett bűnözésből származó pénzek hatalmas mennyiségét mosta tisztára, miközben a saját szenvedélyének hódolt. Ez ügyben vizsgálat folyik.

Szerencsénkre (vagy bánatunkra) Ursula Első Titkárnőnek nincsen ideje ilyesmire, ő általában annyira siet, hogy a Strasbourg–Brüsszel-utakat is nem ritkán bérelt különrepülőgépen teszi meg – a mi számlánkra és a meghirdetett Európai Zöld Program keretében.

A korrupcióra Ursula válasza mindig ugyanaz: zéró tolerancia. Olyan ez, mint a szovjet időkben a banán – papíron létezett, a boltok polcain sosem. Vagy az észak-koreai boltokban látható vitaminkincsek, a műanyag gyümölcsök. Különböző források szerint az Európai Parlamenti képviselők 20-25%-a ellen folyik nyomozás, vizsgálat vagy bírósági eljárás korrupció miatt. Pazar teljesítmény.

A Brüsszeli Kabaré következő felvonása: a költségtérítések. Az átlagpolgár minden számlát gondosan összegyűjt, és kínosan ügyel, hogy mind formailag, mind tartalmilag megfeleljenek a törvényeknek. Bezzeg a Papírhalmok Uniójában, Brüsszelben, havonta repkednek az „overhead allowance” átalányok, amelyekről senki sem tudja pontosan, mire mennek el. Ha valaki megkérdezi, Ursula mosolyog, és azt mondja: „az intézményi transzparencia biztosított”.

Szegény Ukrajna eközben háborúban áll, de gyorsabban teljesíti a reformokat, mint a Balkán békés országai. Ez persze nem baj, mert „Ukrajna mindannyiunk szabadságért harcol”. A többiek várjanak türelmesen. A békéről Ursula azt mondja: egyszer majd Oroszország és Ukrajna egyenrangú félként ülnek az asztalhoz.

Szép gondolat – nagyjából annyira reális, mint hogy a sakkozó és a gyalog együtt dönt a játszma végéről. Utópia.

És a szankciók? Az orosz gazdaság nem omlott össze, a háború sem ért véget, több ezren halnak meg hetente a harcok következtében, cserébe az európai polgár sem maradhat nyugodt: ő a rezsiszámláitól kap sztrókot. A legerősebb európai cégek és munkáltatók pedig a többszörösére nőtt energiaköltségek miatt kényszerülnek térdre, mert nem tudnak gazdaságosan termelni, és nem tudnak versenyképesek maradni a keleti és tengerentúli vetélytársaikkal szemben.
 

Ursulának erre is van válasza: a szabadságnak ára van. Ezt a mondatot régen úgy hívták: ideológia. Ursula megoldása: még több pénzt Ukrajnának és még több fegyvert. Azaz: még több halottat. A mi pénzünkből, honnan máshonnan.

És így megyünk tovább, mosolygó Első Titkárnőnkkel az élen. Ursula von der Leyen, az EU capo di tutti capi-ja, és a direktívák főellenőre egyszerre bölcs tanár, szigorú párttitkár, főideológus, háborús stratéga és derűs nagymama. Mindig mosolyog, mindig tudja, hogy mit kell mondani, és mindig akad valaki más, aki fizeti a számlát.

Végezetül, a lényeg: az EU-nak sürgős és átfogó reformokra lenne szüksége. A brüsszeli költségekben és létszámban, a Bizottság elnökének hatáskörében és munkájának ellenőrzésében és elszámoltatásában. A működési folyamatokban-hatékonyságban, a transzparencia, az elszámolások-vagyonnyilatkozatok és a költségtérítések terén. A saját maga törvényeinek és rendeleteinek betartásában, a jogállamiság ügyében. Nem utolsósorban, Európának újra kellene gondolnia a saját helyét és szerepét a világban, és új európai stratégiát alkotni.

Félő, hogy mindez Ursula von der Leyen nyugdíjaztatása nélkül aligha fog menni. Pedig ez lenne az egyetlen komoly záloga mindannyiunk megmaradásának ebben a bizonytalan és folyamatosan átalakuló világban. Függetlenül nyelvi, nemzeti, faji, vallási, politikai és egyéb hovatartozásunktól.

Függelék: Ursula von der Leyen havi fizetésének alakulása (forrás: MTI)
 

A bruttó fizetés mellé jár még havi 4-5000 € közötti átalány költségtérítés, amit számlákkal nem kell igazolni, és a reprezentációs kiadások (étkezések, szállás stb.), melyeket számla ellenében térítenek.