Lannert Judit eddigi legnagyobb sajtóvisszhangot keltett és politikai vihart kavart bejelentése az volt, a tankötelezettség korhatárát „visszaemelik” 18 éves életkorra. Bár pontosan nem tudni, mit is jelent ez majd, Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeit tekintve
Hogy világos legyen, mire gondolok, először is fontos megérteni, mit is takar a tankötelezettség. Akkor érthető lesz, mitől tartok kutatóként, gyerekjogi szakemberként annak alapján, amit a Tisza-kormány új minisztere bejelentett, hiszen korábban 18 éves korig kötelező volt iskolába járni.
Először is ismerkedjünk meg négy diákkal, akik négy különböző országban élnek (valamennyit ismerem, de a nevüket megváltoztattam):
Roger, az angol kisfiú 11 éves, és soha nem járt iskolába. Szülei – akik úgy gondolják, többet és relevánsabb dolgokat tanul így – minden tanév elején leadnak egy A4-es papírt a helyi önkormányzatnál egy listával, hogy abban az évben nagyjából miket terveznek Rogerrel együtt tanulni. Az önkormányzat rendszeresen tájékoztatja őket arról, hogy a környékbeli múzeumokban, könyvtárakban, közösségi házakban milyen foglalkozásokat szerveznek otthon tanuló gyerekek számára. Amikor majd eljön az ideje, Roger elmehet letenni a hivatalos állami vizsgákat egy vizsgaközpontba, és ha akar, akár szakmát is tanulhat, vagy egyetemre is mehet. Ha valamilyen okból mégis iskolába akarna járni, megteheti, de szülei továbbra is nyugodtan elvihetik hosszabb utazásokra, vagy otthon maradhat pár hétig, amikor kistestvére születik.
Aisha, az Írországban élő 27 éves afgán származású lány nagyon keveset tud angolul, a gael nyelvet egyáltalán nem beszéli, és alig tud írni és olvasni. Amikor úgy döntött, tanulni szeretne, beiratkozott egy felnőttoktatási intézménybe (ún. college of further education), ahol szakmát tanul, de lehetősége van arra is, hogy közben rendesen megtanuljon angolul, sőt írni és olvasni is tanítják az iskolában a szakma tanulása mellett. A szakmai végzettséget azonban akkor is megszerezheti, ha nem halad sokat angolból, vagy nem sikerül megtanulnia jól írni-olvasni.
Kees 13 éves holland fiú, aki imád filmeket készíteni, ebből is akar élni. Olyan középiskolába jár, ami a magyar gimnáziumnak felel meg. Tanárai támogatják filmkészítési ambícióit, így örömmel veszik, hogy két hétre kimarad az iskolából barátjával, hogy készítsenek egy filmet külföldön. Nem az első ilyen ez ebben az évben. Nem marad le semmiről, előre tudja, milyen projekteken dolgoznak majd év közben, más projektjei miatt is sokszor az iskolán kívül tölti az idejét, és mivel nincs osztályzás, azzal sincs gond, hogy mi lesz az év végén. A tanárai akkor is tudnak fejlesztő értékelést adni róla, ha nem sokat jár be, hiszen látják a projektek eredményét.
Hanga 16 éves lesz hamarosan. A családja nemrég jött haza külföldről, most egy magyar iskolába jár, ahol nem sokat ért az órákon. Magyar állampolgár, így nem tanulhatja a magyar nyelvet. Persze, otthon magyarul beszélnek, de matekot meg biológiát eddig angolul tanult, nem tudja, mi az a zárvatermő. Alig várja, hogy betöltse a 16. életévét, mert akkor végre nem kell iskolába járnia, hanem tanulhat online, otthon és a barátaival.
Roger, Aisha és Kees megkapja a megfelelő segítséget, hogy a tanuláshoz fűződő alapvető joguk ne sérüljön, Hanga jogait majd csak a születésnapja után biztosítja a mai rendszer, talán szeptembertől még akkor sem.
Magyarországot nemzetközi jog kötelezi arra, hogy a tanuláshoz fűződő jogot biztosítsa, arra pedig EU-s jogszabály van, hogy tanulási lehetőséget biztosítson az első szakma megszerzéséig, de legalább a 30. életév betöltéséig. Az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének ratifikálásával Magyarország elismerte a szülőknek azt a jogát, hogy úgy tanítsák vagy taníttassák gyermekeiket, ahogy az szerintük a gyereknek a legjobb. Az államnak viszont kötelezettségei vannak, hogy fenntartson iskolákat azon családok számára, amelyek egy iskola segítségét akarják igénybe venni ehhez.
„Tankötelezettségről” azonban még nem esett szó, a közbeszédben szintén gyakran használt iskolakötelezettségről még úgy sem.
A jelenleg hatályos köznevelési törvény így fogalmaz:
45. § (1) Magyarországon – az e törvényben meghatározottak szerint – minden gyermek köteles az intézményes nevelés-oktatásban részt venni, tankötelezettségét teljesíteni.
(3) A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a tizenhatodik életévét betölti. A sajátos nevelési igényű tanuló tankötelezettsége meghosszabbítható annak a tanítási évnek a végéig, amelyben a huszonharmadik életévét betölti. A tankötelezettség meghosszabbításáról a szakértői bizottság szakértői véleménye alapján az iskola igazgatója dönt.
(5) A tankötelezettség iskolába járással teljesíthető.
Az utolsó mondatból talán már sejthető, hogy a tankötelezettség teljesítésének van, pontosabban lenne más módja is, mint az iskolába járás.
Létezik még magántanulói státusz, amit most éppen az Oktatási Hivatal ad meg vagy inkább utasít el. Tegyük hozzá, Magyarországon a rendszerváltás óta sosem volt lehetőség valódi magántanulói státuszra, pontosabban otthonoktatásra, hiszen még szegény magántanulónak is fél évente az iskolai tantervből kell vizsgázniuk. Igaz, a magántanulókat nevelő családok szerint legalább nem napi 10-12 órát (8 óra iskolában + házi feladat) töltenek a sikeres vizsgafelkészüléssel, hanem napi 30-90 percet. A többi időben tényleg lehet tanulni.
A tankötelezettségnek az ENSZ oktatási szervezete, az UNESCO definíciója szerint két eleme van.
Az egyik kötelezettség, a hozzáférés (access) az állam kötelezettsége. A nemzetközi és EU-s szabályok alapján a magyar államnak kötelessége ingyen biztosítani minden 18 év alatti gyermek, továbbá minden 30 év alatti, szakmát még nem szerzett fiatal számára, hogy ha akar, iskolába járhasson, vagy más módon tanulhasson (például rövidebb tanfolyamokon, könyvtárakban vagy online). Ez a jog ma többszörösen sérül, nemcsak a 16 éves korhatár miatt, hanem azért is, mert az iskola nem ingyenes. Valamennyit szinte minden országban kell fizetnie a szülőknek, de nem annyit, mint Magyarországon (bár ezek a terhek az ingyenes tankönyvekkel jelentősen csökkentek).
A másik kötelezettség a családé. Amíg a bíróság nem korlátozza egy családnak a gyereke neveléséhez fűződő jogait, minden család maga határozza meg, milyen módon kívánja felnevelni a gyerekeket. Azt is, hogy iskolába akarja-e járatni őket, azt is, mikor menjenek iskolába, valamint, hogy mikor szolgálja jobban a fejlődésüket, ha éppen otthon maradnak vagy elutaznak valahová. Ezért az állam figyelemmel kíséri, mennyien és mennyit járnak iskolába (attendance). Ha kevesen és keveset, nem családi pótlékot von el vagy gyerekeket emel ki a családból, hanem megnézi, mi a gond az iskolával. Angliában most például komoly gondolkodás zajlik, mert az ország egyes részein a 2020-21-es indokolatlan iskolabezárások után a gyerekek negyede nem is tért vissza az iskolába, és további 20% pedig rendszeresen hiányzik.
Az EU Alapjogi Chartája ugyan említ iskolába járási kötelezettséget, ám a Charta nem kötelező érvényű szabály egyetlen tagországban sem, így lehetséges, hogy sok helyen, például az oktatásban bezzegországként aposztrofált Finnországban sosem próbálták meg iskolába kényszeríteni a gyerekeket, hanem az iskolát tették vonzóvá a családok számára. (Tegyük hozzá, olyan iskoláról beszélünk, ahol általánosban tilos a házi feladat és egy ötödikes rémisztően sok időt, napi 4 órát tölt az iskolában.)
Ezért aztán az új kormány akkor járna el a nemzetközi jognak és a gyerekek érdekeinek megfelelően a „tankötelezettség”, pontosabban az oktatáshoz való jog biztosításának ügyében, ha
- az iskola ellátási kötelezettségét 18/29 évre emelné, azaz 16 éves gyereket az iskola nem tehetne a jövőben utcára, sőt 18 évest sem, ha még nincs szakmája;
- a szülők és a gyerek közös döntésével lehetővé tenné az iskola befejezését, ha a gyerek leérettségizett vagy valamilyen szakmát szerzett, akkor is, ha még 16 éves sincs;
- létrehozná a valódi otthontanulói jogviszonyt, és eltörölné az óvodába és iskolába járási kötelezettséget;
- felkészítené a rendszert arra, hogy segítse a szülőket a gyerek számára legjobb döntés meghozatalában, a valódi szabad iskolaválasztást is lehetővé téve;
- és dolgozna azon, hogy az iskola vonzó legyen a családok számára. De ez utóbbiról majd máskor.
A szerző oktatáskutató, pedagógus, szülő
Borítókép: Diákok a középszintű történelem érettségi érettségi vizsga kezdete előtt a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban 2026. május 6-án / fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Bejelentkezés